Petőfi Sándor január 1-én született Kiskőrösön. Előtte tisztelgek az egyik legkedveltebb versemmel. Petőfit szinte minden nyelvre lefordították, még eszperentére is. Ebből mutatok be egy példát.
Petőfi: Falu végén kurta kocsma c. verse (1847. augusztus) életkép, egyes szám harmadik személy. A nép eszményített, ezzel politikai koncepciója (gazdasági és jogegyenlőség a jobbágyságban) jelenik meg (a kocsmában mulatozó legények nem hallgatnak az uraság parancsára, de a szegény lány egyszerű kérését teljesítik). Értékként jelenik meg az emberi együttérzés és az egyszerűség. Petőfinél a „népiesség” korszak az elején csak ösztönös, később tudatos. Pl. politikai szatíra: Pató Pál úr; mozgósító csatadalok. E műdalok jellemzője a zsáner, a páros rím, a hangsúlyos verselés. 19. sz. végéig élt ez a műfaj, de egyetlen jeles képviselője Petőfi.
Az újabb irodalomtörténeti kutatások alapján a "Kurta kocsma" valószínűleg a matolcsi oldalon, a Szamoson közlekedő komp mellett állt. Petőfi Sándor, Luby Zsigmond birtokos barátjaként járt Luby fülpösdaróci új kastélyában. Fülpösdarócra azonban csak a matolcsi révvel lehetett eljutni, és amíg a kompra vártak betérhettek a közeli kocsmába. Az élmény nyomán születhetett később a vers. (Dévényi Mariann honlapjáról.)
A kurtakocsma jelentése (Magyar Néprajzi Lexikon)
A kocsma a falu vagy a város belterületén lévő italkimérő hely. Kocsmát csak az tarthatott fenn, akinek kocsmajoga volt (kocsmálás). Egyéb elnevezése: korcsoma, korcsmaház, korcsomás ház. Voltak időszakos és állandó kocsmák. Időszakosak voltak a kántorkocsmák vagy fertálykocsmák, ahol Szent Mihály napjától karácsonyig, ill. újévig mértek bort. A bortermelő városok polgárainak saját házuknál fenntartott borkimérései (purger-kocsma) és a falvak vagy városok közös kocsmái, ahol fél, egy éven át árulták a borgazdák borait. Állandó kocsmák voltak a földesurat egész éven át megillető italmérési helyek pl. hidaknál, vámoknál és a városi vezetés által fenntartott bormérések. Tekintettel a bormérés nagy jövedelmezőségére az állandó kocsmák nagy részét mindenkor házi kezelésben tartották, ahol fizetett alkalmazott mérte a földesúr vagy a város borát. Az ilyen kocsmát csapnak, csapszéknek, csapháznak nevezték. A kevésbé jövedelmező vagy nehezebben ellenőrizhető kocsmákat bérlőknek adták ki. A kocsmabérlet összegét a várható forgalomnak megfelelőn állapították meg. A kocsmárosnak óvadékot kellett letennie, mivel gyakran nem tudtak elszámolni a bérlet leteltével. A kocsmák fő jellegzetessége a fogadókkal szemben, hogy eredetileg semmiféle ételt, még kenyeret sem volt szabad árusítani bennük. A kocsmák épületeiről, berendezéséről a korábbi századokból igen kevés adat maradt fenn. Az engedély nélkül működtetett kocsmákat, italmérő helyeket kurtakocsmának nevezték.
Képek:Dagerrotípia, 1844
Orlai Petrich Soma festménye Petőfi Sándorról (1840-es évek)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése