Sík Sándor: Himnusz Szent Margitról
Mosogat a konyhán a királylány, Szívében az égi bárány.
Halat is tisztít, követ is súrol. Példát vesz a szelíd Úrtól.
Margit! Sápadtnak látszol, Sápadtan virágzol, Ugye, valaki vezet,
Valaki fogja a kezed, Szíved lánggal ég,
Jézus, Jézus a tiéd!
Kihalt a város, sötét a föld és messze még az ég.
De nem magányos, akinek Jézus fogja a kezét.
Oltár előtt térdel a királylány, Nézi őt az égi bárány.
Hazája bűnét egymaga bánja, Hajnalig tart az imája.
Szegény királylány, magyar hazádért égő áldozat.
A bárány lakomáján a mérhetetlen boldogság fogad!
Nemzeti dinasztiánk egyik szentje, 1270. január 18-án halt meg. A katolikus egyház e napot tette ünnepnapjává.
A tatárok elől a dalmát tengerpartra menekülő szülők – IV. Béla és felesége, Laszkárisz Mária bizánci királylány – fogadalmat tettek, hogy saját maguk és országuk szabadulása esetén születendő gyermeküket, ha az leány lesz, Istennek ajánlják fel. Margit Klisszában (ma: Klis; Horvátország) látta meg a napvilágot 1242. január 27-én. Amikor három és fél éves lett, a veszprémi domokos apácák zárdájába került. A rend ekkor még csak néhány évtizede létezik, női kolostoraik a belső, misztikus jámborság őrhelyei voltak. A veszprémi kolostor – Bertalan püspök alapítóleveléből kiolvasható – 1240-ben már készen állott, és lakott volt. A tényt az is bizonyítja, hogy a tatároktól elszenvedett muhi vereség után a királyi családdal Dalmáciába menekülők között öt veszprémi apáca is található. Valószínűleg ennek köszönhető, hogy a kislány Veszprémbe, a Séd völgyi zárdába került.
Margit társnőitől semmiben sem akart különbözni. Ha jobb minőségű ruhát volt kénytelen magára venni, a konyhába sietett, hogy ott a kormos fazekak mosogatása és a felszálló por ruháját befeketítse. A hét veszprémi év alatt kezdte a cilíciumviselést (vezeklőöv) is.
Tízéves korában átköltöztetik a főváros, Buda melletti Nyulak szigetére (ma: Margit sziget), hogy a családhoz közelebb legyen. Itt fokozottabban sanyargatta testét, lelkét. Példának idézek a 13. században íródott Legendáriumából: "Megfürödni pedig vagy az ő lábait megmosni bokáinak fölötte az ő szemérmességének, tiszta szüzességének miatta, ez őneki mindenestől idegen vala". A betegek ápolásában is kitűnt.
Magyarország – a tatárdúlás ellenére is – nagyhatalomnak számított, így keresték barátságát. A szövetség megpecsételésének leggyakoribb módjának az uralkodóházak közötti házasságkötést tartották. Anjou Károly, IX. (Szent) Lajos francia király öccse, majd a lengyel király is jelentkezett Margit kezéért. Az ország és a család számára is legelőnyösebb kérőt, Ottokár cseh királyt – Európa akkori egyik hatalmának uralkodóját – Béla el is kísérte a zárdába. A tizennyolc éves hercegnő ekkor még nem tette le a végső, ünnepélyes fogadalmat, így a pápával kiváló kapcsolatokat ápoló uralkodónak könnyű lett volna megszereznie a Szentszék felmentését. A találkozón Ottokár kedveskedni akart Margitnak, így szépségét kezdte dicsérni. Erre ő azt válaszolta, hogy inkább levágatja az orrát, mintsem ilyen szemtelenségnek még egyszer kitegye magát. Néhány év múlva IV. (Kun) László a magyar hadsereggel Habsburg Rudolf mindössze ötszáz lovast számláló csapatának megsegítésére sietett. A morvamezei csatában maga Ottokár is elesett, a Habsburgok felemelkedése pedig elkezdődött. Örök talánya marad a történelemnek az a kérdés, mi lett volna a Habsburg-család, valamint Magyarország későbbi sorsa, ha Margit ebben az időben Prágában a Hradzsin úrnője?
Margit elgyötört teste azonban huszonhét éves korában súlyos lázba esett, s tizenkét napi szenvedés után – 1270. január 18-án – elhunyt. Sírjánál a temetés után számos csoda történt, ezért bátyja, V. István király (uralkodott: 1270–72) felterjesztette szentté avatását. Ismeretlen okból azonban a kérés nem teljesült sem akkor, sem később, amikor Károly Róbert (uralkodott: 1310–42), Hunyadi (I.) Mátyás (uralkodott: 1458–90), III. Ferdinánd (uralkodott: 1637–57) is ugyanezzel a kívánsággal fordult Rómához. Végül 1789-ben hivatalosan is engedélyezték tiszteletét, majd 1943-ban XII. Pius pápa szentté avatta.
Sírját mintegy 250 évig a zarándokok rendszeresen látogatták. A török 1541-ben elfoglalta Budát. Előtte az apácák elhagyták a kolostorukat, Margit földi maradványait előbb Nagyváradra, majd Nagyszombatba, végül Pozsonyba menekítették. 1615-től a pozsonyi klarisszák (női ferencesek) apácák őrizték Margit csontjait. 1782-től II. József német-római császár, magyar király csak a tanító és a betegápoló szerzetesrendeket engedélyezte. Ekkor a klarissza apácákat is elbocsátották. Ezután Margit évszázadokon keresztül gondosan őrzött földi maradványainak nyoma veszett. A Margit-szigeten lévő jelképes sír arra emlékezetet, hogy egykor itt helyezték „örök nyugalomra” a sokat szenvedett királylányt.
Ady Endre: Szent Margit legendája (részlet)
Vallott nekem a Nyulak-szigete
Regék halk éjén. Ime a titok:
Királyi atyja klastromba veté
Legendák szűzét, fehér Margitot.
Álom-leány volt: egy fojtott sikoly.
Ájulva hullt egy durva szó miatt.
S robogtak a királyi udvaron
Hajrázó, vad, bozontos férfiak.
……….
És Jézusnak áldozzák Margitot,
Ki ott halt meg a Nyulak-szigetén.
Képek:
–Városkapu dombormű, Abony (2000)
–Szent Margit szűz (Illusztráció a Pannonhalmán őrzött Legenda Aurea Sanctorum című ősnyomtatvány 1482-es augsburgi kiadásból.)
–Margit-szigeti sírjára gyertyát teszek 2017 halottak napja előtt
–Molnár József: Árpád-házi Szent Margit halála (1857)
(Forrás: Részleteket felhasználtam a Veszprémi 7 Nap 1997. január 15-i számában megjelent cikkemből.)
