Megtalálható Európában, Ázsiában, Észak- és Dél-Amerikában, Afrikában és Ausztráliában. Az egyes alfajokhoz tartozó egyedek testmérete és színezete jelentősen különbözik. A legtestesebbeket az Északi-sarkhoz közeli vidékeken, a legkisebbeket a sivatagos területeken találjuk.
Hossza 40–46 centiméter, szárnyfesztávolsága 92–110 centiméter, a testtömege a hímnél 600–750 gramm, míg a tojónál 900–1300 gramm. A hím egyharmaddal kisebb, mint a tojó. A kifejlett példányok tollazata a hátoldalon sötét palaszürke, a hasoldalon hófehér alapon sorokba rendeződött fekete, csepp alapú pettyekkel. Faji jellegzetessége a fekete sapka és a széles, fekete, jól körülrajzolt barkó pofája két oldalán.
A vándorsólyom tartós, gyakran élethosszig tartó párkapcsolatban él. Bár elsősorban sziklafalakon, magas épületeken költ, akár a földre (például homokdűnére) is lerakhatja tojásait. Vadászatra kedveli a nyílt, szabad területeket, például a pusztákat, sztyeppéket, mocsarakat és félsivatagokat. Vadászterületének nagysága rendszerint 40–200 négyzetkilométer. A vándorsólyom szinte kizárólag repülő madarakra vadászik. A veréb nagyságútól a gém méretűig több száz madárfaj szerepel az „étlapján” világszerte. Emellett nagyobb, repülő rovarokat, denevéreket, egyes helyeken rágcsálókat is zsákmányolnak. Támadását általában nagyon magasról indítja. Összezárt szárnyakkal, meredek szögben, zuhanórepülésben támad, amelyet rövid, erőteljes szárnycsapásokkal gyorsít fel. Ilyenkor – mérések tanúsága szerint – akár a 400 km/órát is elérheti a zuhanó madár sebessége. Az áldozatot kisebb sebességnél egyből megragadja. Nagyobb sebesség esetén, pedig hátrafeszített, borotvaéles hátsó karmával „hasítja” végig a zsákmány hátát, általában eltörve annak gerincét. Bármilyen jó vadász is azonban a vándorsólyom, csupán minden ötödik-tizedik támadása eredményes. Hazánkban leggyakoribb zsákmánya a házigalamb és a seregély.
Ivarérettségét 3 éves korban éri el. A költési időszak márciustól májusig terjed, évente egyszer költ. A tojó 3–4 tojást rak, melyeken 29–32 napig kotlik. A fiatal madarak 35–42 nap múlva repülnek ki. A szabad természetben 20 évet is élhet.
A vándorsólyom magyarországi állománya az 1930-as években 40–50 pár lehetett. 1950-ben 19 párra becsülték az országos állományt, de csak néhány párnál találtak fiókákat. Az állomány csökkenésében ekkor a fészkek kifosztása is jelentős szerepet játszott, de főleg a DDT rovarírtószer bevezetése okozta. Egy nagyméretű balatoni halpusztulást követően hazánkban – a világon először – 1968-ban a DDT használatát betiltották, ezt követően még évtizedeket kellett várni, amíg kedvező hatások jelentkeztek. 1997-ben – Magyarországon 33 év után – ismét sikeresen költött vándorsólyom, a fészekből 2 fiatal madár repült ki. A párok száma lassan növekszik, a 2012. januárban végrehajtott madárszámlálás eredménye alapján 17 vándorsólyom telelt Magyarországon. (Wikipedia)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése