Az aprószentek története Máté evangéliumának második fejezetében (Mt. 2) olvasható. Eszerint Heródes a Napkeleti bölcsektől megtudta, hogy azok a „zsidók újszülött királyát” keresik, aki – mint írástudói segítségével kiderítette – Betlehemben fog megszületni. Heródes megbízta a Napkeleti bölcseket, hogy miután megtalálták a kisdedet, menjenek vissza hozzá, és jelentsék neki. Ám a bölcsek álmukban egy „jelenést” láttak, amelyben arra figyelmeztették őket, hogy ne térjenek vissza a királyhoz, és ők ezt teljesítették. Eltávozásuk után Józsefnek, Jézus apjának is megjelent álmában egy angyal azzal az üzenettel, hogy családjával meneküljön Egyiptomba. Miután a Napkeleti bölcsek nem mentek vissza Heródeshez, az haragra gerjedt, és minden két éven aluli fiúgyermeket megöletett Betlehemben és környékén, hogy a „zsidók újszülött királya” biztosan ne maradjon életben. E gyermekmészárlás áldozatait nevezi a magyar nép aprószenteknek (latin „innocentes martyres” = „ártatlan vértanúk”), és december 28-át aprószentek napjának tekinti.
Molnár C. Pál (1894–1981): Menekülés Egyiptomba (1929)
Aprószentek-napi népszokások
Az aprószentek-napi korbácsolást Európa-szerte, így a Történelmi-Magyarország egész területén is ismerték. A 15.–16. században még az egyházi szentelmények közé is tartozott. Temesvári Pelbárt – a 15. század híres prédikátor-írója, aki prédikációiban sokféle magyar népszokásról számolt be – aprószentek-napi prédikációjában megfeddte azokat, akik az egyházi emlékszokást pajzán tréfára fordították: „Miért van az, kedveseim, hogy köztetek ma sokan hiú tréfálkozásokkal szórakoztok, és egymást kölcsönösen korbácsoljátok, mondván, Heródes sok fiút megölt Betlehemben, Dávid stb. Az ilyen emberek sok rosszat, bűnös dolgot, sőt tisztességtelen simogatást és más egyéb kimondhatatlant kevernek ehhez a szokáshoz”. Magyar érdekesség, hogy a 16. században a lengyelországi Krakkóban tanuló magyar diákokat többször büntették is e szokásért.
„Az aprószentek, Dávid, Dávid!” mondóka ma is együtt jár a korbácsolással. A Jászságban és másutt is megkérdezik ilyenkor: „Hányan vannak az aprószentek?” A korbácsoláshoz (suprikálás, csapulás, mustározás stb.) mondókát mondanak, hogy elűzzék a keléseket, betegségeket.
A Dunántúlon az aprószentek-napi korbácsolás a téli időszak egyik jelentős szokása volt; néhány somogyi faluban Miklós-naptól egészen újévig tartott. A korbácsolás Győr–Sopron megyében a legényavatással kapcsolódott össze. Természetesen december 28. nem volt a legényavatás egyetlen időpontja, mert az összekapcsolódhatott más olyan szokásokkal is, melyekben legények játsszák a főszerepet, pl. a regöléssel.
Dunaremetén az avatást megelőzi a korbácsolás. A legények végiglátogatják a lányos házakat, és szép, régies dallamú ének kíséretében korbácsolják a háznépet. A lányok szalagot kötnek a korbácsra, az édesanyák pedig előre becsomagolt húsdarabot adnak át a csoportnak. A legények azután visszatérnek a kocsmába, s a szabadban felállított tűzhelyen megfőzik az összegyűjtött húst. Ezt fogyasztják el a közös lakomán, ahol a legények avatása történik. Ezen az ünnepségen csak férfiak vehetnek részt. Az avatás maga hosszú beszéd kíséretében történik, mely összekapcsolja a betlehemi gyermekgyilkosság történetét a legényavatás tényével. A beszéd végén a keresztapák leöntik a legényt egy pohár borral, utána kiadós ivás következik, majd az újdonsült legényeket elviszik látogatóba egy-egy lányos házhoz. A kislányok és az édesanyák elnéző mosollyal segítik át a kótyagos legényeket a nehéz viziten, s ezzel be is zárul életüknek ez az ünnepélyes fordulója.
A legényavatás ilyen formában ma már csak a Kisalföldön található meg. De Erdélyben (Brassó környékén és a Székelyföld sok pontján) is fontos legényünnep volt aprószentek napja. Mérán például az ünnep előtt a legények nem hagyhatták el a fonóházat, hanem ott együtt aludtak, ott mulatoztak; vigyáztak arra, hogy idegen a fonóház udvarára be ne tegye a lábát, ne lopják el a cigány hegedűjét. Másnap reggel felkeresték a lányokat, pálcával megcsapdosták őket, miközben ezt mondták: „Aprószentek, Dávid, Dávid!” A lány, ha rokonszenvezett a legénnyel, étellel kínálta; ezután a legény elvitte a lányt a fonóházhoz, ahol már hajnalban megkezdődött a bál.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése