A selyemmajmok társalognak

            A kutatók szerint a selyemmajmok az emberi beszélgetéshez nagyon hasonlóan átadják a szót egymásnak, úgy társalognak. Nem az ember az egyetlen, aki képes udvarias beszélgetést folytatni. A selyemmajmok szintén így járnak el, akár 30 perces „beszélgetésbe” is elegyednek egymással, melynek során átadják egymásnak a szót. Az új kutatást a Current Biology folyóirat közölte.

            Beszélgetéseink során természetesnek vesszük, hogy a szót egymásnak átadva érintkezünk. (Bár én, BZsB, ismerek olyan hölgyeket, akik órákig tudnak szóátadás nélkül is beszélni, beszélni!!!) Valójában ez a fajta beszélőváltás létfontosságú, hiszen hatékony módon cserélhetünk vele információkat. Legközelebbi főemlős rokonaink, a csimpánzok viszont nem nagyon vokálisak, és általában gesztusokkal kommunikálnak, emiatt széles körben elfogadott lett az az elmélet, mely szerint ezek a gesztusok hozták létre a saját kommunikációnkban természetesnek tűnő együttműködés alapjait. A kutatók bizonyítékot kerestek eme kooperáció vokális útvonalára, ehhez pedig az igen hangos selyemmajmokat szemelték ki.

            „Meglepődtünk, mennyire komolyan adják át egymásnak a szót az együttműködés során, különösen, mivel a legtöbb esetben olyan egyedekkel „társalognak”, amelyekkel nem állnak párban” – mondja a Princeton Egyetem kutatója. „Mindez még hasonlóbbá teszi ezeket az eseteket az emberi beszélgetésekhez és nagyon megkülönbözteti a más állatok – mint madarak, békák vagy tücskök – koordinált hívásától, mely főleg a szaporodással vagy territóriumvédelemmel áll összefüggésben.

            Eredményeik szerint mind az ember, mind a selyemmajom hajlandó szinte bárkivel „szóba elegyedni”, mindenféle udvariatlan közbeszólás nélkül. A felfedezés a selyemmajmokat nagyon egyedülállóvá teszi – mondják a kutatók, megjegyezve, hogy a csimpánzok és a többi emberszabású főemlős „nemcsak a szót nem adja át a másiknak, hanem szinte nem is 'beszélget'”.

            Ezek az állatkák két tulajdonságon osztoznak az emberrel: általánosságban barátságosak egymással és elsősorban hangokkal kommunikálnak. Azt gyanították, hogy ezek a tulajdonságok elősegítik a jó beszélgetés megkövetelte, az egyén által figyelemmel kísért információközlést és -kapást.

            A folyamat feltárására selyemmajmokat helyeztek el egy helyiség ellentétes sarkaiban, függönyökkel választották el őket, így hallhatták, de nem látták egymást, majd dokumentálták viselkedésüket. Kiderült, hogy a selyemmajmok nem egyidejűleg hangoskodnak, hanem mintegy 5–5 másodpercet várnak egymás reakciójára. Más szavakkal: követik a beszélgetés etikettjének kimondatlan szabályait.

            A selyemmajmok további vizsgálata nemcsak azt segítheti megmagyarázni, az emberek miért kommunikálnak egymással az ismert módokon, hanem azt is, hogy a beszélgetés néha miért fulladhat kudarcba. „Jelenleg azt vizsgáljuk, hogy a selyemmajmoknál a nagyon korai élettapasztalatok – beleértve a méhben szerzetteket, valamint a szülő-újszülött „beszélgetéseiből” következőket – hogyan világíthatják meg, pontosan mi a probléma gyökere az emberi kommunikációs zavaroknál?” – mondja a kutató. (Forrás: Richpoi Hírek)