Érdekességek a diktatúra jellemrajzához - Sztálin kapcsolata harcostársaival

          A diktátorok közel sem egyformák – mint sokan hinnék. Caligula, Néró római vagy Napóleon francia császárok merőben mások voltak, mint Hitler kancellár, vagy Rákosi Mátyás pártvezér. Nézzünk bele Sztálin generalisszimusz érdekes és tanulságos mindennapjaiba.

            A képeken látható férfi Poszkrjobisev, Sztálin kabinetfőnöke, aki a politikáért volt felelős. A bal oldali képen mellette ülő idősebb hölgy volt a felesége. Őt zsidó és litván származása, Jezsov feleségével ápolt barátsága és Trockijhoz fűződő távoli kapcsolata miatt azonban Berija ártatlanul letartóztatta, és kivégeztette. A férj könnyezett, amikor meglátta felesége nevét a listán, ám azután is Sztálin mellett maradt, és jó viszonyt ápolt Berijával, később még újra is házasodott. A nagy hatalommal rendelkező egykori ápolót Sztálin az ebédeken gyakran hívta ivóversenyre. Főparancsnoknak becézte, és jókat nevetett, amikor az hányva vonszolta el magát az asztaltól. Poszkrjobisev elkövette azonban azt a hibát, hogy 1949-ben írt egy cikket a citromtermesztésről. Sztálinnak nem tetszett, hogy előlépett a háttérből. Többet nem bízott a sziklaszilárd emberében, hamarosan el is bocsátotta.

            Richard Pipes szerint: Lev Davidovics Trockij (1879–1940): 1917-ig függetlenként, vagy felváltva hol a mensevikek, hol a bolsevikokkal működött együtt. 1917 júliusában a bolsevikokhoz csatlakozott; kiemelkedő szerepet játszott az 1917-es hatalomátvételben. Külügyi, majd hadügyi népbiztos (ma: miniszter) lett. 1923-ban összeütközésbe került a Lenint helyettesító „trojkával” (Sztálinnal, Kamanyevvel, Zinovjevvel). 1927-ben megfosztották minden hivatalától, majd Közép-Ázsába, azután pedig külföldre száműzték. Mexikóban, 1940-ben, Sztálin egyik ügynöke egy óvatlan pillanatban jégcsákánnyal agyonverte. (A lengyel plakát Trockijt, a Vörös Hadsereg parancsnokát ábrázolja, amint "viszi a szabadságot" Lengyelországba.)

            A képen látható, amint a kimerült Sztálin komoran vezeti Malenkovot, Mikojant és Beriját (külön anyagban foglalkozom életével, tevékenységével) a Kremlen át a Lenin-mauzóleumhoz az 1946. május 1-ei felvonulás alkalmával. Sztálin ebben az időben már megvetette Beriját, Mikojant pedig azzal gúnyolta, hogy kövér, és elvesztette emberi formáját. Berija Sztálin vacsoráinak alkalmával azzal gyötörte a kifogástalanul öltözött Mikojant, hogy jól szabott öltönyébe paradicsomot rejtett, majd összenyomta. Mikoján egy idő után tartalék öltönyt is vitt a vacsorákra. (Mikojan unokája rocksztár lett; a kilencvenes évek elején saját lemezkiadó vállalatot alapított, s ez napjaink vezető orosz könnyűzenei lemezkiadója.)

            Montefiore írja: Malenkov, a Politbüro tagja volt a repülőgépgyártás irányítója. A háborúban megsemmisült 80 300 repülőgép negyvenhét százaléka baleset miatt, nem pedig a pilóta hibájából vagy az ellenséges tűz miatt veszett el.

            Az 1930-as évek közepén készült fotón a bal oldalon ülő Jegorov marsallt kivégezték. Vorosilov marsall bármilyen aljasságra képes volt, ő ezért életben maradt (külön anyagban foglalkozom az életével, tevékenységével). Tuhacsevszkij marsall ugyancsak kivégzőosztag előtt végezte. Lakobát, Abházia urát Berija (külön anyagban foglalkozom életével, tevékenységével) megmérgezte, rokonságát és környezetét a „nép ellenségének” nyilvánították

            Richard Pipes szerint: A. I. Jegorov (1883–1839): a cári hadsereg alezredese; fiatal korában az eszerekkel szimpatizált. 1918 júniusában belépett a bolsevik pártba. 1919 végén a déli front parancsnokaként a Gyenyikin vereségével végződött hadjáratot irányította. Később a Szovjezunió marsallja, majd a sztálini terror áldozata lett.

            Richard Pipes szerint: Mihail Nyikolajevics Tuhacsevszkij (1893–1937): katonatiszt. 1918-ban csatlakozott a bolsevikokhoz. 1919-ben megverte Kolcsakot, 1920-ban pedig a Varsó ellen támadó Vörös Hadsereget vezényelte. 1921-ben a kronstadti tengerészlázadást vérbe fojtó vörös csapatok parancsnoka volt. 1931-ben a Szovjetunió marsallja lett. Később letartóztatták, és hazaárulás vádjával főbe lőtték.

Források:

Kun Miklós könyvei

Richard Pipes: Az ismeretlen Lenin ( XX. SZÁZAD INTÉZET, Kairos Kiadó, 2002.)

Simon Sebag Montefiore: Sztálin. A vörös cár udvara. (Alexandra, 2007.)

Feloldásként magyar humor:

     1950-ben az egyik moszkvai üzemi szakszervezeti gyűlésen az ötéves terv eredményeiről beszél a központból kiküldött elvtárs. A beszéd után a szónok bíztatja a jelen lévőket: –Elvtársak, lehet kérdezni!

–Nekem volna három kérdésem – jelentkezik Iván Ivanovics brigádvezető. –Hová lett a hús, hová lett a kenyér és hová lett a vodka?

    Egy hónap múlva a termelési nagygyűlésen a szónok ismét kérdésekre vár. Jelentkezik Szergej Szergejevics brigádtag: –Nekem csak egy kérdésem van: hová lett Ivanovics brigádvezető.