Érdekességek a diktatúra jellemrajzához - Ordzsonikidze (Szergo) születésnapjára - 1886. október 24.

    A diktátorok közel sem egyformák – mint sokan hiszik. Caligula, Néró római vagy Napóleon francia császárok merőben mások voltak, mint Hitler kancellár, vagy Rákosi Mátyás pártvezér. A despoták között is ritka volt azonban az olyan, aki saját híveit, bizalmasait, támogatóit börtönöztette be. De aki megkínoztatta, és teljesen érthetetlenül meg is ölette – talán nem is volt Sztálint kivéve.

            A képen a belső sztálini kör látható a hatalmi harc lezárását követően. Ülő sor balról: Ordzsonikidze főbe lőtte magát, Molotov egy időben miniszterelnök, majd sikeres külügyminiszter. Sztálin idős korában nyugati kémet látott benne. Kirov Leningrád első embereként a pártszékház folyosóján merénylet áldozata lett. Álló sor balról: Janikiddzét kivégezték, Vorosilov (külön anyagban foglalkozom életével, tevékenységével), Kaganovics még a Szovjetunió megszűnését is megérte, Kujbisev rejtélyes körülmények között halt meg

           Richard Pipes szerint Grigorij Konsztantyinovics Ordzsonikidze (Szergo) (1886–1937): grúz nemzetiségű, aki már a forradalom előtt is a bolsevik párt tagja. A polgárháború idején politikai komisszárként szolgált. 1920-ban a Központi Bizottság Kaukázusi Irodájának elnöke volt, megszervezte a Kaukázuson túli három köztársaság leigázását, majd ott tevékenykedett kommunista vezetőként. Sztálin bizonyos elnyomó intézkedései elleni tiltakozásul öngyilkosságot követett el.

            Richard Pipes szerint Vjacseszlav Mihajlovics Molotov (1890–1986) a leghosszabb életű régi bolsevik, bizalmas munkatársa Leninnek és Sztálinnak is. Az Oroszországi Kommunista Párt Központi Bizottság titkára, majd (1926 után) a Politbüro tagja. Az 1930-as években szovjet kormányfő. 1939-től külügyminiszter. Aktívan közreműködött a sztálini gazettek végrehajtásában. Ennek ellenére Sztálin kis híján a vádlottak padjára küldte. Sztálin halála utántól 1956-ig újra külügyminiszter. 1957-ben, amikor az Állami Ellenőrzési Minisztérium élén állt, „pártellenes tevékenység” vádjával eltávolították a szovjet kormányból. 1962-ben a pártból is kizárták. Tagkönyvét azonban 1984-ban Andrej Gromiko, egykori helyettese, az akkori külügyminiszter személyes közbenjárására visszakapta.

            A képen látható Sztálin, Rikov (1), Kamanyev (2) és Zinovjev (3) az 1920-as évek legelején baráti viszonyban voltak. Az 1930-as évek végén Sztálin kivégeztette mindhárom egykori társát.

            Alekszej Ivanovics Rikov (1881–1938): Már 1917 előtt belépett a bolsevik pártba, már a hatalomátvétel előtt is tagja volt a bolsevik Központi Bizottságnak. 1917 októberében földművelésügyi népbiztosnak (ma: miniszter) nevezték ki, de posztjáról lemondott, tiltakozásul azellen, hogy Lenin nem volt hajlandó koalíciós kormányt alakítani. 1918–21-ben VSzHN elnökhelyettese; később az Állami tervbizottság, a Goszplan elnökhelyettese. A sztálini terror áldozata lett.

Kun Miklós szerint: Buharin (életével, tevékenységével külön anyagban foglalkozom) és Tomszkij sokszor fordult a takarékos Rikovhoz (kormányfő) kölcsönért

            Grigorij Jevszejevics Zinovjev (1883–1936): Már 1917 előtt belépett a bolsevik pártba. Lenin közeli munkatársa az emigrációban és a szovjet megteremtése után. Petrográd kommunista főnöke és a Kommunista Internacionálé első vezetője. Az 1920-as években tagja annak a „trojkának” (triumvirátusnak), amely Lenin betegsége idején és halála után irányította az országot. Később a „tisztogatások” áldozata lett, 1935-ben és 1936-ban is bíróság elé állították. Megvádolták a Kirov-gyilkosságban való részvétellel és főbe lőtték.

            Lev Boriszovics Kamenyev (született: Lev Rozenfeld, 1883–1936): Már 1917 előtt belépett a bolsevik pártba, Lenin egyik legközelebbi munkatársa. 1917 októberében ő és Zinovjev nem értett egyet Leninnek a hatalom azonnali megragadására irányuló stratégiájáva. Az októberi államcsíny után a Moszkvai Szovjet elnöke (mai néven főpolgármester) volt, Lenin elnökhelyetteseként működött a Népbiztosok Tanácsában (ma: miniszterelnök-helyettes). Az 1920-as években tagja annak a „trojkának” (triumvirátusnak) Sztálin és Zinovjevvel együtt, amely Lenin betegsége idején és halála után irányította az országot, valamint a Trockij elleni hajszát indította, vezette. Sztálin idővel már csak vetélytársakat látott régi harcostársaiban (pl. Zinovjevben is), akiket mindenáron ki kellett iktatni, kerül, amibe kerül. Háromszor zárták ki a pártból, háromszor könyörgött a visszavételéért. 1932-ben egy évre Szibériába száműzték. 1934. december 16-án Sztálin - Zinovjevvel együtt - a Kirov-gyilkosságban való részvétellel vádoltatja meg. Zinovjevet tíz, Kamanyevet öt év börtönbüntetésre ítélték. Két évvel később újra bíróság elé állították őket összesküvés vádjával. A per során olyan dolgokat is "bevallottak", amit lehetetlen lett volna elkövetniük, annak reményében, hogy majd kegyelmet kapnak, és a családjukat is megkímélik. A per utáni éjszaka, augusztus 24-én mind a két forradalmárt a Ljubljanka börtön pincéjébe vitték és agyonlőtték. A kivégzőhely valóságos mészárszékké változott, a hóhérok tapicskoltak a vérben. Kamanyev nem halt meg az első lövéstől, erre a kivégzésért feleős tiszt szinte hisztérikusan ordítozta: "Öljétek meg! Öljétek meg!"
Amikor Buharin meghallotta a kivégzéseket, félelmében ezt írta: "Rettenetesen örülök, hogy lelőtték a kutyákat". Fél évvel később hasonlóan járt.

         Jagoda egy időben az NKVD (politikai rendőrség) vezetője volt. Ellenezte a féktelen terrort, ezért Sztálin – gyémántkereskedéssel és korrupcióval vádolva – letartóztatta. A Kremlben található lakásán a házkutatás során találtak két golyót, amely Zinovjevvel és Kamanyevvel végzett, és amelyet kioperáltak az agyukból. E relikviákat ezután Jezsov, a politikai rendőrség új vezetője gondosan megcímkézve az irodájában tárolta.

Források:

Kun Miklós könyvei

Richard Pipes: Az ismeretlen Lenin ( XX. SZÁZAD INTÉZET, Kairos Kiadó, 2002.)

Simon Sebag Montefiore: Sztálin. A vörös cár udvara. (Alexandra, 2007.)
Geert Mak: Európa. XX. századi utazások

Feloldásként egy kis magyar humor

1936. Késő éjjel rémisztő dörömbölés egy moszkvai bérlakás ajtaján, az alvó férfi felriad, ijedten kisiet az előszobába, és reszkető hangon kérdi:

–K-k-ki az?... –A halál!

Az illető megkönnyebbülve: –Hála Istennek, már azt hittem, a rendőrség!..

A szovjet állampolgár elmegy szavazni.
Ahelyett, hogy megnézés nélkül bedobná a szavazólapot az urnába (ami  igen szavazatot jelent az egyetlen jelöltre), félrevonul és nézegetni kezdi.
Azonnal odamegy hozzá egy civil ruhás ember:
–Mit művel itt maga?
–Semmit, csak kíváncsi vagyok, hogy kire fogok szavazni.
–Na ne viccelődjön itt, elvtárs, maga még nem hallotta, hogy a Szovjetunióban a szavazás titkos?