Fehér-Tisza
Gondolatban járjuk
végig a 40 km-es utat, amit a forrásból előbukkanó cseppek a Fekete-Tiszával
való egyesülésig megtesznek. Az erdőszint felső határáról lefelé ereszkedve
utunk hegyi pásztorok kunyhói ( esztenák ) mellett vezet. Az Asztag oldalában
lévő tisztásokról szép kilátás tárul elénk. Zöld fenyvesek, havasi legelők,
rétek egyhangúságát megbontó esztenák és a távolban fenségesen kiemelkedő
ezeréves határhegy a Csornahora. Ez az egész térség legmagasabb hegysége, amit
délről az Iván pap-havas zár. Egy erődszerű, monumentális építményt a
csillagvizsgáló és meteorológiai állomást láthatjuk, amit 1936-38 között a
Lengyel Tudományos Akadémia építetett francia segítséggel. A második
világháború kitörése után a berendezéseket leszerelték, ezt követően először
Budapestre majd Bécsbe szállították, és csak a háború után kapta vissza a
lengyel állam. Lengyelország felosztása után az épület szovjet kézre került.
Magyarország hadba lépését követően, 1941-től a magyar honvédség légvédelmi és
tüzérségi figyelőpontjául szolgált. Ma a romos állapotban lévő épület csupán a
turisták számára nyújt menedéket. Az Asztag oldalában lefelé ereszkedve
követjük a tisztavizű forráspatak irányát. Jobbról egy bővizű patak a Roscsolij
duzzasztja fel a bátortalanul csörgedező Fehér-Tiszát, később balról a
Kanuszjanka, majd a Holló-csúcs ( 1696 m ) felöl a hegy nevét viselő patak
csatlakozik a Fehér-ághoz. Lejjebb a rohanó vízhez balról a Cserepik, jobb
felöl Fluerás társul. A kidőlt fákkal, zuhogókkal tarkított patak völgyébe
balról a Kis - és Nagy - Pereszlip, majd jobbról a Krivjanka növeli a Fehér -
Tiszát.
Az elszállításra váró
szálfák, és a hegyoldal fakitermelésre szolgáló csúszdái már az emberek
jelenlétére utalnak. A magasból induló köveken és zuhogókon átbukó víz
jobboldali mellékágánál, az Uhoroszkij-pataknál az egykori Hűvös
(Sztohovec)-gát a faúsztatás céljára épült víztározójának maradványait
találjuk. Az elhanyagolt táj láttán nehéz elképzelni, hogy a Fehér-Tisza
völgyében az 1960-as években 32 km-en át vasútvonal vezetett. A folyóvölgyben
található fővonalhoz keskeny nyomtávú szárnyvonalak csatlakoztak, amiknek
érdekes kiegészítői voltak a hat helyen megépült siklóvasutak. Ezek a
hangulatos erdei vasutak ma már sajnos nem léteznek.
A következő jobb oldali
mellékág az Iván pap-havasának oldalában eredő Tarkás ( Balcul ) - patak. A
patak völgyében haladva rátalálhatunk az egykori Balcatul vízfogó zuhogójára.
Mellette találhatjuk a menedékházból átalakított mára már nagyon leromlott
állapotban lévő munkásszállót, amely a favágók és hegyi pásztorok szálláshelye
volt. Az előzőekben már említésre került vasútvonal egyik leágazása a Balcatul
- völgyében lévő víztárolóig vitt, míg egy másik szárnyvonal a Vaszkul-patak
völgyében épült gátig vezetett. A következő jobb oldali patak, a Lemszkij, a
Kökörcsines ( Brebeneszkul )-hegy oldalából lejövő vizet szállítja a
Fehér-Tiszába. Az ekkora már rohanó folyó mellett eljutunk az első településre,
a Láposmezőhöz tartozó Hoverla faluba. A falu központjában, észak felöl a
Hoverla patak hozza vizét. A Hoverla - völgyében épült az egyik legnagyobb
víztároló ( 160.000 m3
), romjai közelében ma a Kárpáti Bioszféra Rezervátum ellenőrző kapuja
található. A patak mellett a rezervátum ős fenyveseiben erdei kövezett út
vezet. A patak felső szakaszán az utat szép vízesés teszi még hangulatosabbá.
Ezt követően megérkezünk a Hoverla-nyeregbe (1537), ahol menedékház és egy kis
kápolna várja az túrázókat. Innen indul a Hóvárra vezető túraútvonal utolsó
szakasza. Hoverla faluban a patak torkolatánál található a Fehértiszai
Erdészeti Hivatal épülete. A továbbiakban már aszfaltúton tudunk tovább haladni
az önkormányzat székhelyét adó Láposmezőre. Elhagyva a települést,
Tiszabogdányhoz tartozó Bértelek (Brebolya) falucskába jutunk, ahol bal kéz
felől a folyóhoz társul a Lesul-patak.
Rövid szakaszon három
patakocskát is felvesz a Fehér-Tisza: balról a Sóskás-hegyről (1759 m ) eredő, 8 km-es
Sóskás (Scsaul)-patakot, majd jobbról a Rohonyeszka és Hermanyeszka
összefolyásából kialakuló, 10
km hosszú Bogdány - patakot, és az újból balkéz felöl a
Máramarosi Pop Ivánról (1937
m ) kanyargó Borvíz (Kvasznij)-patakot. Valamennyi patak
völgyében valaha erdei vasút üzemelt, a faúsztatást pedig vízfogók segítették.
Következő állomásunk a nagy gazdasági és idegenforgalmi múlttal rendelkező
Tiszabogdány. Nem is olyan rég még több falut egyesítve városi típusú település
volt. Ma a falvak egy része különvált és Tiszabogdányt községgé "fokozták
le". Tiszabogdány teljesen összenőtt Vidráspatak (Vidricska) községgel. A
két falut a Farkas (Vovcsij) - patak vonala választja el egymástól mely a
Fehér-Tiszával bal oldalról egyesül. A Sesul (1727 m ) vízét a jobb oldali
mellékág, a Pál (Pavlik) - patak juttatja a Fehér-Tiszába. A Fehértiszavölgyi
vasút első szakasza Rahóról a Pál-patak völgyében vezetett és már 1928-ban
üzembe helyezték. A patakvölgyben egykor vízduzzasztó is funkcionált. A
Pál-patak torkolatával majdnem szemközt a falu nevét adó Vidrás
(Vidricska)-patak siet a főágba.
A Fehér-Tisza
völgyének utolsó települése a hegyi státusszal rendelkező Nyilas ( Rosztoki ).
A folyó jobb oldalán még egy kis patak a Berendai hozza az Ösztövér (Stevjora, 1242 m ) vizét a
Fehér-Tiszába. A falu és az út végén Tiszaközhöz, aFehér- és a Fekete-Tisza összefolyásához érkezünk.
Kigyűjtve idevonatkozó
orosz irodalmakból.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése