A höchstädti csata és hatása
Az 1700-as esztendőben elhunyt II. Károly (ur. 1665-1700), a Habsburgok spanyol ágának utolsó királya. A szövevényes rokoni kapcsolatoknak köszönhetően XIV. Lajos francia király (ur. 1643-1715) és I. Lipót német-római császár (ur. 1657-1705) és magyar király egyaránt igényt támasztott az ibériai ország trónjára. A fegyverek vették át a szót, és a kontinentális Európa nagyhatalmai két szövetségi rendszerbe tömörültek. Franciaország elsősorban a császári hatalom növekedésére féltékeny bajor választófejedelemre támaszkodhatott, míg a Habsburgok a Bourbon-hódítás ellen küzdő Hollandia és az európai egyensúlyt féltő Nagy-Britannia támogatására számíthattak. A háború első évei kedvezőtlenül alakultak Lipót számára, ugyanis XIV. Lajos, miközben komoly erőkkel támadt Németalföldre, Észak-Itáliában és a német területeken is kelet felé nyomult. Időközben Magyarországon – 1703-ban – Rákóczi Ferenc is kibontotta a kuruc szabadságharc zászlóit, így Bécset szinte minden oldalról ellenség vette körül.
A höchstädti csatában a John Churchill Duke of Marlborough és Savoyai Jenő hercegek vezette szövetséges osztrák-angol-holland erők megsemmisítő vereséget mértek a Camille de Tallard marsall és Miksa Emánuel bajor választó által irányított francia-bajor csapatokra. A csata után megfordult a háború menete, a harcok ezek után Franciaország földjére terelődtek. A győzők 12 000, a francia-bajor hadak 28 000 halottat veszítettek. Ez volt XIV. Lajos hadainak első súlyosabb veresége, ami a spanyol örökösödési háborúra jelentékeny hatást gyakorolt. A höchstädti fiaskóval kudarcba fulladt XIV. Lajos azon haditerve, hogy Itáliából és német területről előretörő seregei segítségével békére kényszerítse a Habsburg Birodalmat. A hadiszerencse megfordult, a Habsburg-párti szövetségesek hadai átlépték a francia határt, és a Bourbon uralkodó hamarosan saját országának védelmére kényszerült.
1703–1704-ben úgy tűnt, a második kuruc szabadságharc eredményes lehet, azonban a magyar törekvések sorsa alapvetően nem a magyarországi hadszíntéren dőlt el. A höchstädti csata alapvetően meghatározta a Rákóczi-szabadságharc kimenetelét is, mivel a Bécset fenyegető invázió elhárítása után Lipót – a kurucok visszaszorítására – mind nagyobb erőt tudott átcsoportosítani keletre. Ezzel lényegében eldőlt, hogy Magyarországot fegyverrel nem lehet kiszakítani a Habsburg Birodalomból, s a harcot ezután csakis a politikai kompromisszum érdekében érdemes folytatni. Szövetségesei veresége nagyon megdöbbentette Rákóczit. Eddig a magyar-bajor egyesülést tartotta a szabadságharc külpolitikai alapjának. Érezte, most már magára maradt. A franciák terveiben a magyar hadszíntér eddig sem játszott döntő szerepet, de a továbbiakban már csak azért volt Rákóczira és nemzeti mozgalmára szükségük, hogy a császári csapatok egy részét elvonja a nyugati hadszíntérről.
A francia-bajor anyagi veszteség is jelentős volt. A szövetségesek kezére jutott 90 gyalogsági és 45 lovassági zászló, 17 pár üstdob, 40 ágyú, 2 hajóhíd, 18 átkelőhajó, 9600 sátor, 5400 megrakott élelemszállító társzekér, Tallard marsall hadseregének hadipénztára, a marsall tábori irodája és tábori gyógyszertára, végül a kor szokása szerint a hadakat kísérő 34 tábori örömkocsi a lányokkal. (Forrás: Wikipedia, Magyar Huszár, RUBICONLINE)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése