Egy elfelejtett költőnő, Czóbel Minka születésnapjára - 1855. június 6.

A szimbolizus első hazai képviselője. (Anarcspuszta, 1855. június 8. – Anarcspuszta, 1947. január 17.). Nagybirtokos család gyermekeként született a Szabolcs megyei Anarcson, felmenői közt találjuk Orczy Lőrincet, a generális-költőt, aki Bessenyeiék fölvilágosodott mozgalma mellé állt. Szülei gr. Vay Éva és Czóbel Imre, testvérei István és Emma.

Beutazta Európát, a Sorbonne-on végzett Párizsban. A századfordulóra családja elszegényedett. Az 1910-es évektől alig mozdult ki falujából, talán ez is hozzájárult ahhoz, hogy még életében elfeledték Czóbel Minkát, a századfordulós modern líra és Ady egyik előfutárát.

Írni sógora, Mednyánszky László festőművész biztatására kezdett. Később szintén ő mutatta meg írásait Jókai Mórnak és Justh Zsigmondnak. Kedvező kritikákat kapott, így 1890-ben megjelent első verseskötete is Nyírfa lombok címmel. Elsők közt írt Magyarországon szabad verseket és vette át a francia dekadensek stílusát, emiatt a Nyugat egyik előfutárának tartják. Mire ötvenéves elmúlt, Ady olvasta néhány művét, és úgy nyilatkozott róla, hogy nem igazán érti, ezért nem tud lelkesedni érte.

Kihasználva, hogy szinte anyanyelvi szinten beszélt franciául, angolul és németül, számos műfordítás köthető nevéhez. Ő fordít először hazánkban Verlaine-verseket. Magyarról németre fordította Az ember tragédiáját, angolra Petőfi több költeményét.

Emlékezete:

–Szatmárcsekén alapfokú művészetoktatási intézményt neveztek el róla.

–Anarcson róla nevezték el a község iskoláját és síremléket állítottak tiszteletére.

–A Fráter Lóránd által megzenésített költeménye, a Száz szál gyertyát! az egyik lekedveltebb magyar nóta. (Én is sokszor énekeltem elkeseredésemben, örömömben!!)

 „Esik eső sűrű cseppje, sötét felhők alatt,
Szomorúan verdesi a ragyás csárda falat.
Tört ablakon süvít a szél, benn egy csonka lámpa,
Meg – meg inog hosszú drótján, füstös már a lángja.

Vendég ide, hogy is jönne, ily cudar időbe'
A vén csaplárné is alszik, ott a kármentőbe'.
Hej! mert olyan jómadarak, most már nem is járnak,
Mind elpusztult, régen vége a betyárvilágnak.

Ámde mégis ajtó nyílik, , lassan belép rajta
Őszült ember, meglátszik, hogy régi betyár fajta,
A csaplárné meg nagyot néz, hogy még egyszer hallja:
Száz szál gyertyát, száz itce bort, ide az asztalra!
A vén betyár egyre ordít, fokosát forgatja,
Kocsmárosné! Száz szál gyertyát,
Száz itce bort, ide az asztalra!”