Grigorij Patyomkin herceg 18. századi államférfi, hadvezér, II. Katalin cárnő kegyeltje. Sokan a „Patyomkin-falvakról” jegyezték meg a nevét. Ugyanakkor a történészek szerint csak legenda az, hogy Patyomkin – aki az akkor a birodalomhoz csatolt Krím újjáépítésével foglalkozott – díszletekből állította volna össze a falvakat a cárnő érkezésére.
Ellentmondásos személyiségként tartják számon, aki lehetett bőkezű, de fösvény is, kedvelte az egyszerűséget, de legalább ennyire a fényűzést is. Ugyanakkor hiúsága és pazarlása nem ismert határokat. A cárnő – egy időben – legkedvesebb barátja olyan lakomákat adott, amelyek beleillettek az Ezeregyéjszaka meséibe. Ez persze, kihatott az étkezési szokásaira is. A herceg nem ismerte a mérsékletet. Egyik kortársa beszámol arról, hogy a láztól reszkető, halálos beteg Patyomkin az ebéd során elfogyasztott egy nagy szelet sonkát, egy egész libát, néhány csirkét. Majd a dús ebédet hihetetlen mennyiségű kvásszal, mézzel és borral „öblítette le". Akkor mit is mondhatnánk azokról az időkről, amikor Patyomkin egészséges volt?
Scserbatov herceg „Az erkölcsök romlása Oroszországban” c. könyvében Patyomkinról írva külön kiemeli, hogy amikor az oroszok többsége még csak nem is kóstolta meg az ananászt, a banánról meg nem is hallottak, Patyomkin az elsők között alakított ki egy nagy ananász-üvegházat. A kortársak azt állították, hogy Patyomkin nagy mennyiségben fogyasztott ananászt, répát és uborkát. „ Néha úgy tűnt, hogy Patyomkin annyit evett, hogy már fel sem ébred többé. Ehhez képest nagyon is friss volt. Gyomra akár Oroszország, megemésztette Napóleont, megemészt mindent” – mondta róla Rosztopcsin gróf.
Patyomkin az orosz konyha ételeit kedvelte a legjobban. Oroszország különböző vidékeiről hozták el küldöncei a termékeket: például Nyizsnyij Novgorodból a különleges sózott uborkát, kaviárt az Uralból, a halat Asztrahanyból. Kalugából azt a tésztafélét ette szinte minden ebédkor, amit rizslisztből és édesgyökérből készítettek
Kedvelte a méhsört is, amely mézből és édesgyökérből készült. Patyomkin számára ezt rendkívül sűrűre főzték. Naponta olykor akár 15 üveggel is megivott, egyszerre italként és ételként is szolgált neki. A herceg meg volt győződve, hogy ez rendkívül gyógyhatású ital, amit aztán felvetetett a katonák étrendjébe is. (Oroszország hangja alapján)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése