A nagymajtényi fegyverletétel - - - - - 1711. május 1.

        

          A tizenkétezer főnyi kuruc lovasság felsorakozott a nagymajtényi (Trianon után románul: Moftinu Mare) síkon, a talpasokat már három nappal korábban hazaküldték(!!!). A kör alakban földbe szúrt 149 zászló között zajló ceremónián Károlyi Sándor magyar főparancsnok megköszönte Pálffy János horvát bánnak, a császári csapatok magyaországi főparancsnok fáradozásait, és őfelségének az amnesztiát, majd a hadak nevében Pálffy kezébe letette a hűségesküt – a Titkos Tanács által eltitkolt, de már két hete halott – I. Józsefre. Ezután a kurucok fegyvereiket megtartva (!!!) szétoszlottak. A munkácsi vár – utolsóként – június 15-én kapitulált.

            Magyarország és az Erdélyi Fejedelemség teljesen kimerült, a pestis dühöngött. A háború nyolc éve alatti nyolcvanötezer halottjával szemben a pestis két év alatt négyszáztízezer áldozatot követelt.

            Május 20-án Eleonóra Magdolna Terézia régenskirályné megerősítette, július 20-án III. Károly császár-király Barcelonában ratifikálta a szatmári békeokmányt. Károly egyenesen uralkodása szerencsés előjelű bevezetésének vélte.

            A többség tudomásul vette a realitásokat, és letette a hűségesküt. Aki nem hódolt be, annak birtokait elkobozta a bécsi udvar, és a végig hűséges vagy az időközben átpártolt főuraknak adta. Károlyinak a hatalmas földadomány mellett 50 000 forintot is ígértek a szatmári béke körüli kiadásainak és fáradozásainak ellenértékeként. Eleonóra özvegy császárné már 1711. szeptember 15-én, majd az új császár és király, III. Károly király 1712. január 12-én kinevezte altábornaggyá, április 5-én pedig grófi méltóságra emelte. Később (1740 után) Mária Terézia magyar király, osztrák főherceg tábornaggyá nevezte ki, ezzel Károlyi elnyerte a legmagasabb katonai rangot is.

            Amikor Savoyai Jenő (mai beosztás szerint honvédelmi miniszter; szobra ma is látható a Budai Várban) a szatmári béke hírét Mainzban kézhez vette, öröme határtalan volt. Tízszer megcsókoltam levelét – írta 1711. június 20-án gróf Pálffy János tábornagynak. Én kezdettől fogva egy második Teleki Mihályt láttam Önben, ő megmentette hazáját, Ön pedig inkább okosságával, mint karddal megtartotta azt.

            1712. május 22-én III. Károlyt Pozsonyban, a Szent Márton-székesegyházban magyar királlyá koronázták. Az uralkodó – a szokásokkal ellentétben – a határon, a köpcsényi mezőn nem kívánt katonai parádét tartani, hiszen fegyverbe csak a szélnek eresztett kuruc hadsereget lehetett volna hívni, abból meg akármi kialakulhatott volna.

          (A Károlyi Sándort ábrázoló festménynek ismeretlen korabeli művész  a szerzője; III. Károly koronázása egykorú metszet, az Országos Képtár gyűjteményében található. Rákóczi Ferenc karjára szalagot kötök Kassán a Rodostó-ház udvarán 2013. április 30-án.)