2018. február 10., szombat

Állatok érdekes képeken











NOSZTALGIA - Úton-útfélen Clearwaterben -2013. januárjában (Florida - USA)

Utcarészlet, parkrészlet

Lakópark részlete, utcarészlet
Kínai étterem
A pancsoló kisfiú

A román európaiság 5/2.

"Miért igazságtalan a trianoni (1920) és a párizsi (1947) békediktátum" címmel többkötetes könyvet írok, melynek első kötete ez év októberében fog megjelenni, utolsó része pedig 2020 májusában. "Az elszakított területeken maradt magyar kisebbség élete a szocialista világrendszer bukása után" c. fejezet "Romániában" alcím alatti részben fog az alábbi megdöbbentő történet bekerülni. A hosszúsága miatt több részletben olvashatjátok.
 
2018. január 9. A román lapok többsége Liviu Dragneának, a kormányzó Szociáldemokrata Párt  elnökének reagálását idézi, aki az autonómiát olyan elfogadhatatlan és alkotmányellenes követelésnek nevezte, amely nem lehet alku tárgya.
          Tág teret kapott a sajtóban a román jobbközép ellenzék legerősebb pártjának számító Nemzeti Liberális Párt (PNL) elnöke, Ludovic Orban elutasító nyilatkozata is, aki szerint a kezdeményezés gyakorlatba ültetése teljességgel esélytelen. A pártvezető – a Romániát egységes és oszthatatlan nemzetállamként meghatározó alaptörvényre utalva – emlékeztetett: bizonyos alkotmányos előírásokat nem is lehet módosítani. A helyi autonómia elvét tartalmazza ugyan az alkotmány, de azt nem lehet etnikai feltételekhez kötni, ami pedig a területi autonómiát illeti, Ludovic Orban szerint "ez a fogalom nem létezik a demokráciákban".  
          Volt olyan román politikus is, aki "felesleges feszültséget szító durva provokációnak" nevezte a magyar pártvezetők közös nyilatkozatát.
          A Digi24 hírtelevízió által megszólaltatott Cristian Pirvulescu politológus, a bukaresti politikatudományi kar tanára úgy vélekedett, hogy az erdélyi magyarok legitim követelése az autonómia, amelyre az 1918-as gyulafehérvári nyilatkozatban ígéretet is kaptak a románoktól. Csakhogy azokat az ígéreteket már az 1923-as román alkotmány hatálytalanította, egységes államként határozva meg Romániát, tehát ez az állami berendezkedés, amely megvalósíthatatlanná tesz minden autonómiaigényt, távolról sem "kommunista örökség" – érvelt a politológus.
2018. január 10. Mihai Tudose román miniszterelnök a Realitatea TV-nek adott interjúban beszélt a romániai magyar pártok autonómia elképzeléseinek összehangolásáról szóló találkozójáról: „Ugyanaz lesz a válaszom, mint amikor, nem tudom milyen nap alkalmából, zászlót próbáltak kitűzni. Ekkor világossá tettem, hogy ha az a zászló lobogni fog a szélben, ott fognak lengeni mellette a helyi felelősök is”. Tudose arról is beszélt, hogy nem kell túl nagy jelentőséget tulajdonítani annak, hogy az RMDSZ, a Magyar Polgári Párt (MPP) és az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) közös állásfoglalást írt alá az erdélyi magyar autonómia-elképzelések összehangolásáról.
„Egy zászlókitűzési kísérlet, hogy mi rájuk vessük magunkat, hogy nekik aztán legyen okuk ránk vetni magukat". Szerinte nem szabad figyelmen kívül hagyni a magyar pártok felvetését, alábecsülni sem kell, de túlságosan nagy jelentőséget sem kell tulajdonítani neki, mert a célja az, hogy marakodással teljen el az Erdély és Románia egyesülésének kinyilvánításának centenáriumi éve. Hozzátette, hogy szerinte a magyar pártok nem képviselnek jelentős politikai erőt Romániában.
Porcsalmi Bálint, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) ügyvezető elnöke a nyilatkozat visszavonására, és bocsánatkérésre szólította fel a miniszterelnököt. Porcsalmi a Twitteren és a Facebookon is kirakott nyilatkozatában felelőtlennek és a miniszterelnöki tisztséghez méltatlannak minősítette a román kormányfő szerdán késő este tett nyilatkozatát. Szerinte „a primitív és középkori viszonyokra jellemző" szavaival a miniszterelnök „leplezetlenül megfenyegette a székelyföldi magyar közösséget". A miniszterelnök egyetérthet, vagy sem egy politikai nyilatkozattal vagy projekttel, de „nem küldheti akasztófára azokat, akikkel nem ért egyet." Szerinte vagy félretájékoztatták, vagy semmit nem értett meg az RMDSZ javaslatából, hogy kezdődjön őszinte párbeszéd a románokkal az autonómiáról.
2018. január 11. Délután Tudose Facebook-oldalán pontosította előző esti nyilatkozatát. Bejegyzésében közölte: románként és kormányfőként elutasít bármiféle tárgyalást Románia valamely részének az autonómiájáról. Úgy vélte: az autonómia sérti Románia alkotmányát, amely már az első paragrafusában biztosítja a román állam egységes és oszthatatlan voltát.
Erre reagált Borboly Csaba, az RMDSZ Országos Önkormányzati Tanácsának elnöke, a székelyföldi Hargita megye önkormányzatát vezetője, aki az alkotmány 6. cikkelyét idézte. Eszerint az állam elismeri és biztosítja a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek jogát az etnikai, kulturális, nyelvi és vallási identitásuk megőrzéséhez, fejlesztéséhez és kifejezéséhez. „Márpedig a székely zászló identitásunk kifejezésének egyik fő eleme, amelyről nem mondunk le".
Lázár János, a Miniszterelnökséget vezető miniszter a 444-nek adott nyilatkozatában vérlázító dolognak, fölháborítónak nevezte Tudose szavait. Azt mondta: „Minden erdélyi magyar embertől bocsánatot kell kérnie. Ez a stílus, ez a tónus az Európai Unióban és az európai politikában megengedhetetlen."
2018. január 12. Magyarország kapja be! valamint Székelyföld nem létezik! – feliratokat fújtak fel több csíkszeredai épület falára. Az egyik feliratot a városi távhőszolgáltató épületére graffitizték. A vállalat vezetője nyilatkozta: a feliratot letakarítják a falról, a városházával pedig egyeztetnek, hogy tegyenek-e feljelentést az ügyben. A város több pontján olvashatóak a narancssárga feliratok, a Nagy István utcában például a Ţinutul Secuiesc nu există (Székelyföld nem létezik) román nyelvű felirat látható, alatta pedig Victor Ponta román politikus neve vehető ki, aki a kijelentés egyik korábbi megfogalmazója. A Hargita megyei rendőrség szóvivője az MTI kérdésére elmondta: eddig senki nem tett panaszt a falfeliratok miatt a rendőrségen, ennek ellenére megvizsgálják az ügyet. Hozzátette, a sértő szövegek esetében a rendőrség panasz nélkül is eljár, megpróbálja azonosítani és felelősségre vonni az elkövetőket, de szerinte a megkárosított épülettulajdonosoknak is panaszt kell tenniük.
Máramarosszigeten

2018. február 9., péntek

Kérdések, amire nincs válasz!

 

A 2. Magyar Hadsereg emléknapja - február 9.

Fodor Pál szerint itt az idő, hogy a köztudat reális képet kapjon a Don-kanyarban 1943-ban történtekről. Nem lehet felelőtlen tettként értékelni a 2. magyar hadsereg Don-kanyarba küldését. Ma már tudjuk, hogy a katonák a fronton mindent megkaptak, amit a korabeli ország adhatott – mondta Fodor Pál, a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont (MTA BTK) főigazgatója az 1943. januári doni áttörés 70. évfordulója alkalmából rendezett konferencián
Szavai szerint itt az idő, hogy reális képet véssünk a köztudatba a Don-kanyarban zajlott hadieseményekről. Rámutatott: a trianoni békediktátum korrekciója csak német és olasz segítséggel jöhetett létre, ezért a magyar politikai vezetés nem tehette meg, hogy ne vegyen részt a németek oldalán a Szovjetunió elleni harcban.
Szakály Sándor történész professzor felhívta a figyelmet arra: a közhiedelemmel ellentétben nem verték szét a 2. magyar hadsereget, és az nem semmisült meg a Don-kanyarban. A történész arról is beszélt, hogy összességében, a később kiküldött utánpótlással együtt mintegy 250 ezer magyar fordult meg a Don-kanyarban 1942–1943-ban. Utalt arra, hogy a román határ mentén is állomásoztattak magyar katonákat, félve egy esetleges magyarok elleni román támadástól.
Kiemelte, az utókor közvélekedésével ellentétben az előírásoknak megfelelően mindennel felszerelték a 2. magyar hadsereget, amely "megkapott mindent, amit meg lehetett kapni". A hadseregben a munkaszolgálatosok mintegy 10 százalékot tettek ki; és kötelességévé tették minden tisztnek, hogy "takarékoskodjanak a magyar vérrel" – tette hozzá.
          A Don-kanyarral kapcsolatban is "ki kell mondani a valóságot", mert a Don-kanyarban végbement harcok kapcsán "hősi kiállásról kell beszélni", ugyanakkor a veszteséget is hivatástudattal kell feltárni.
Ungváry Krisztián szerint Nemeskürty István terjesztette el a köztudatban azt a legendát, hogy azt a hadsereget szándékosan meghalni küldték a Donhoz, és hogy a katonák mindenből csak a legrosszabb felszerelést kapták meg. Hiába cáfolták ezeket az állításokat már 1972-ben is többen (például azzal, hogy az ország teljes fegyverkészletének felét ez a hadsereg kapta), a kritikusok nem nyerhettek nagy nyilvánosságot. A pártállami történetírás számára sokáig eleve tabu volt bármi jót írni a magyar katonákról, tehát sikeres ellenállásukról sem eshetett szó. A kultúrpolitikusok megengedhetetlennek tartották, hogy egyáltalán szó legyen a magyar katonai bátorságról, mivel hivatalosan hősök csak az antifasiszta oldalon létezhettek.
Ha a magyar katonák csakugyan komolyabb harc nélkül özönlöttek hátra, akkor hogyan lehetséges, hogy a Vörös Hadsereg támadásának első három napja alatt az urivi hídfőből induló 132 harckocsiból 83 megsemmisült? És ha nem volt néven nevezhető ellenállás, akkor egyáltalán miért menekült meg bárki is a hadsereg katonái közül?
Valójában a 2. magyar hadsereg veresége korántsem volt annyira teljes, mint amennyire ezt az érintettek előadták, és a szovjet vezérkar sem könyvelhetett el saját szempontjából teljes sikert. „Második Mohácsról” a veszteségek alapján nem lehet beszélni (az 1526-os mohácsi csatában a 24 ezer fős magyar sereg nagyjából 70 százaléka pusztult el, és a Magyar Királyság teljes vezető rétege ott maradt). A számok alapján a mintegy 210 ezer fős hadseregből 1943 január–február között fogságba esett 26 ezer fő, 42 ezer harcban elesett vagy megfagyott, 28 ezer pedig megsebesült, akiket visszahoztak Magyarországra. Ez a teljes állománynak kevesebb mint fele.
Ha a szovjet oldalt nézzük, akkor is az állapítható meg, hogy számukra a magyar csapatok elleni hadművelet nem volt sétagalopp: a Voronyezsi Front támadó hadművelete során 33 ezer halottat és 61 ezer sebesültet vesztett.
Az azonban tény, hogy a 2. magyar hadsereg védelme egy hét leforgása alatt összeomlott, és a hadsereg a visszavonulás során elvesztette nehézfegyverei közel 100 százalékát, a kézi fegyvereknek pedig mintegy 70 százalékát. A szovjet hadműveleti tervek azonban nem ezt irányozták elő, hanem a teljes létszám bekerítését és megsemmisítését – ami nem történt meg. A szovjet hadműveleti tervek kudarca csak a magyar csapatok helytállásával magyarázható. Erről ma sem tud eleget a köztudat, holott ha figyelembe vesszük azokat a körülményeket, amelyek között a honvédeknek fel kellett venniük a harcot, akkor még inkább kiugrik a magyar katonai teljesítmény rendkívülisége. A hadsereg ugyanis alig rendelkezett hatékony páncélelhárítással, harckocsikat a katonák csak közelharcban tudtak megsemmisíteni. A hadműveletek alatt rendkívüli volt a hideg (általában -15 és -25 Celsius-fok közötti hőmérsékletet mértek). Ehhez képest az urivi hídfő körüli ellenállást a szovjet csapatok csak öt nap alatt számolták fel, rendkívül veszteséges harcokban.
A vesztes és a győztes oldalon egyaránt vannak hősök. Az viszont biztos, hogy azok, akik a Don-kanyarból hazajutottak, csak azért juthattak haza, mert bajtársaik, vagy épp ők maguk (de leginkább mások) akkor is kitartottak, amikor az már teljesen reménytelennek tűnt. A korabeli dokumentumok mellett az 1990 után megjelent visszaemlékezések is ugyanazt igazolják vissza: az első vonalban küzdők csak akkor hagyták el állásaikat, amikor lőszerük elfogyott. Az első vonalból megmenekültek száma minimális, a túlélők háromnegyede a mögöttes területeken állomásozó csapatok sorából került ki.
Mi motiválta a magyar katonák helytállását? A német katonákkal és vezetőkkel ellentétben a magyarok abból indulhattak ki, hogy szovjetunióbeli tartózkodásuk ideiglenes vendégszereplés csupán. A hadsereg tagjai egységesek voltak abban, hogy haza akartak jutni – a Szovjetunióról és a bolsevizmusról egyébként sem szereztek túl szívderítő tapasztalatokat. A hazajutásra viszont csak úgy volt esélyük, hogy kötelékben maradtak, és teljesítették a kapott parancsot. Nem véletlen, hogy a harcfegyelem csak akkor bomlott fel, amikor az egyes egységek több éjszakát eltöltöttek a szabadban, fegyverzetük egy részét elvesztették, és ellátást is alig kaptak.
         2012. február 7-én, kedden délelőtt hallgattam a rádiót. Csiszár Jenő 10 óra 24 perckor a következő mondókával szórakoztatta a tisztelt hallgatót: „Aki a Volga vizét issza, nem jön az többé vissza!”
          A szovjet áttörés helyszínén, a Voronyezstől 70 kilométerre fekvő Bolgyirjovka község mellett 1997 nyarán emlékhelyet avattak. A környékbeli tömegsírokból mintegy kilencezer, a harcokban elhunyt és korábban a magyar csapatok által eltemetett katona földi maradványait helyezték végső nyugalomra az itt felállított kopjafák alatt. A bolgyirjovkai emlékművet Törő György fafaragó művész – egykori katona, nyugállományú ezredes – tervezte és készítette. A felülnézetből a Szent Koronát idéző emlékhely középpontjában egy hármas halom emelkedik, rajta kopjafa, egy negyedtonnás, kétnyelvű feliratos márványkővel. Félkörben további hat kopjafa áll, összességükben a honfoglalás hét törzsére, illetve – faragványaikkal – hét magyar tájegységre emlékeztetve.

Csetneki Juhász Balázs: Egy magyar baka balladája

Ararát hegyén így halt meg egy szegény magyar legény,
nem félt, nem jajgatott, imádkozott a magára hagyott.
„Hideg van, fázom, köröttem mély, sötét vizek, mint a háború, könyörtelen.
Ararát hegyén várom, hogy Noé bárkája megjelenjen,
hoz reményt, hoz békét talán.”

Hiába várta szerelme, hiába várta, kis falujában, hiába várta,
csak a sas leste  s farkasok marakodtak, pofájukból csorgó nyállal,
 mikor lesz már vége?

Takarója lett a végtelen ég, csillagok ragyogtak fölötte,
mint halottak napján a múlt lelkekért égő mécsesek apró fényei.
Simogatta fű, virág, kopár sziklák huhogták vissza a tenger sóhaját.
Bagoly szemekkel bámult rá az éj.
A telihold rideg fényét vasalta homlokára, s mélyen húsába vájta karmait.

Szegény magyar baka! Soha nem megy már haza!
Várta, hogy jön Noé bárkája, várta, hiba várta,
várta reggel, hogy felkel a nap, hogy éltető melege testének ad vigaszt,
de csak hideg, vad szelek jöttek  s arcába törölték a porló, sós vizet.

Étlen és szomjan így teltek napjai az Ararát hegyén.
Álmodta szegény, álmodta szegény , hogy ott halt meg az Ararát hegyén.
Szegény magyar baka, nem megy már soha haza!
A Don-kanyarban fagyott, sebes lábába a tél vert kemény, jeges szöget,
lázas teste remegett, várt örök nyugalmat, már nem reménykedett.

Szegény magyar baka, soha nem tér már haza!
Kis faluja szent miséjén összesúgott sok leány,
emlegették, sóhajtottak, egy valaki sírt talán.

Szegény magyar baka, nem megy már biztosan haza!
A Don-kanyar hó ravatalán utolsó sóhaját lesték süvöltő szelek,
vitték haza az  üzenetet: nincs többé, vége, kínszenvedett!

S ha majd jön a tavasz foszló testét rabolják bogarak, vadak, madarak,
zümmögő legyek beléje rakják szerelmük édes terheit,
hogy fakadjon új élet a halott magyar baka sejtjein.
Atomjai a jövőnek üzennek: élet, élet, élet!
A halál hörög, nem győzött! Az élet megy tovább!

Szegény magyar baka, soha nem tért haza!
Emléke villan
a bogarak szemében, a tücsök zenében, a fű harmatjában,
a lenyugvó nap sugarában, a tavasz  bódító illatában,
a nyár melegében, az ősz ködében, a tél hidegében,
a vizek  zúgásában, a halak kórusában, a múló világban.

Szegény magyar baka, végleg ott maradt a Don-kanyarban,
soha nem jutott haza! Szegény magyar baka!
A neve falujában kőbe vésve a hősök között

Mindörökké, mindörökre!

A román európaiság 5/1

"Miért igazságtalan a trianoni (1920) és a párizsi (1947) békediktátum" címmel többkötetes könyvet írok, melynek első kötete ez év októberében fog megjelenni, utolsó része pedig 2020 májusában. "Az elszakított területeken maradt magyar kisebbség élete a szocialista világrendszer bukása után" c. fejezet "Romániában" alcím alatti részben fog az alábbi megdöbbentő történet bekerülni. A hosszúsága miatt több részletben olvashatjátok.

2018. január 8. Közös állásfoglalást írt alá az autonómia-elképzelések összehangolásáról a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ), a Magyar Polgári Párt (MPP) és az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) elnöke hétfőn Kolozsváron. Ebben területi autonómiát kérnek Székelyföldnek, sajátos jogállást Partiumnak és kulturális autonómiát a romániai magyarság egészének. A közösségi autonómiák megteremtéséhez az erdélyi magyar politikai alakulatok vezetői a román többség támogatását kérték.
          "Száz évvel a gyulafehérvári nyilatkozatban foglaltak után készek vagyunk egy új kezdetre: az ország fejlődése, a közös jövőnk érdekében találjunk együtt megoldásokat a közösségeinket megosztó kérdésekre. Céljaink nem sértik a románok jogait, de azt is tudjuk, hogy törekvéseinket csakis a többség támogatásával tudjuk megvalósítani – ehhez ajánlunk partnerséget, és kérünk tiszteletet" – írták.
Kelemen Hunor RMDSZ-elnök, Biró Zsolt MPP-elnök és Szilágyi Zsolt EMNP-elnök közös sajtótájékoztatóján elmondta, az erdélyi magyarság autonómiaigényét először kimondó 1992-es kolozsvári nyilatkozat 25. évfordulója után szerették volna megerősíteni a magyar közösség autonómiaigényét. 
Kelemen Hunor szerint az Erdély és Románia egyesülését kinyilvánító 1918-as román gyulafehérvári nyilatkozat centenáriuma alkalom arra, hogy párbeszéd induljon a román társadalommal az erdélyi magyarság autonómiaigényéről. "Az autonómia a megoldás kulcsa. Amiképpen az autonómia megoldást jelent Európa számos országában, megoldást kell jelentenie Romániában is." Az RMDSZ elnök szerint az autonómia kérdése csak látszólag választotta el az elmúlt évtizedekben az erdélyi magyar politikai szervezeteket, az alapelvek tekintetében nem volt különbség az álláspontok között. Továbbra is ragaszkodnak ahhoz, hogy a tömbben élő magyarokat területi autonómia, az elszigetelt magyar többségű településeket önkormányzati autonómia, a vegyes lakosságú területeken élő magyarokat pedig kulturális autonómia illesse meg. 
Biró Zsolt MPP-elnök biztatónak találta, hogy az erdélyi magyar pártok 25 évvel a kolozsvári nyilatkozat elfogadása után egy asztalhoz tudtak ülni, és meg tudták erősíteni a közösség 1992-ben kinyilvánított autonómiaigényét. 
Szilágyi Zsolt EMNP-elnök elmondta: az aláírt hárompárti megállapodás kidolgozásába a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) és a Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) is bekapcsolódott. Szilágyi szerint ezek a szervezetek az autonómiatörekvések törvénybe foglalásának igazi műhelyei. Végül az a döntés született, hogy csak a pártok írják alá a megállapodást. Az EMNP elnöke szerint az autonómiaigény kinyilvánítása a legfőbb lojalitási nyilatkozat Románia felé, amelyet a magyarság adhat. Azt üzeni ugyanis, hogy a magyarok továbbra is Románia kereteiben képzelik el a jövőjüket, és annak ellenére, hogy a gyulafehérvári nyilatkozatban száz éve megígért autonómiát máig sem kapták meg, demokratikus eszközökkel küzdenek a jogaikért.
Az aláíró felek szerint nem nehezedett nyomás rájuk a magyar kormány részéről a megegyezés aláírása érdekében.
A megállapodás szövege szerint a román kormányok évszázados asszimilációs politikája ellenére az erdélyi magyarság az önazonosságához és a kulturális örökségéhez ragaszkodó, életerős és értékteremtő nemzeti közösség maradt.
A pártok Székelyföld területi autonómiáját Székelyföld történelmi határai között képzelik el, és az autonóm Székelyföldön a magyar nyelvnek egyenrangúnak kell lennie a román nyelvvel. A pártok közös céljuknak tekintették Partium történelmi régió sajátos, kétnyelvű közigazgatási jogállásának kialakítását és az egész magyarságot érintő kulturális autonómia elérését is.
A magyar kormány üdvözölte a törekvést. A közleményük szerint a lépés korszakhatárt jelent az erdélyi politikában azzal, hogy az erdélyi magyar pártok egységesen állnak ki a magyarság szülőföldön való boldogulását biztosító autonómiáért. 
 

2018. február 8., csütörtök

A városi élet hátrányaiból - képekkel illusztrálva

Német kutatók összehasonlították a hosszabb ideje városban élők és a vidéki lakosok idegrendszerét, és rájöttek, hogy a városiak agya sokkal fogékonyabb volt a stresszre. 
Állításuk szerint a városi lakosoknak sokkal több emberrel kell érintkezniük nap mint nap, és ez határozottan növeli bennük a stresszt. Továbbá arra is rájöttek, hogy a betondzsungelben élőknél gyakoribbak a hangulatváltakozások, és alapjáraton többet idegeskednek. Holland tudósok szerint pedig a skizofrénia kialakulásának lehetősége kétszer nagyobb azoknál, akik nagyvárosi környezetben nevelkedtek.
A három főbűnös, amitől biztosan mindenkinek megemelkedik a klortizol szintje:
A hatalmas lárma
Hangos, váratlan zajok (pl: autósok dudálnak, metró érkezik az állomásra, apácák zajonganak stb.). Tanulmányok kimutatták, hogy ezek legalább 90 percre megemelik a stressz hormon szintjét az emberben. A városi stresszt le lehet gyűrni, csak be kell kapcsolni saját magában a „pihenő fokozatot.” „Ismételj egy nyugtató szöveget, vagy gondolj egy olyan helyre, ahol nyugodtnak érzed magad!” – állítja egy professzor. Az efféle, naponta végzett meditációnak kimutatható eredményei vannak a stressz és feszültség csökkentésében.
A zöldterület hiánya
Aki bebörtönözve érzi magát a munkában, egy kis zöld körülötte már segíthet. A Michigani Egyetem kutatása kimutatta, hogy a börtönlakók nyugodtabban viselkednek, és kevesebb orvosi felügyeletet igényelnek, ha a természetben lehetnek. Brit tudósok szerint már napi 5 perc séta is jelentős mértékben hozzájárul a közérzet javulásához. Minden nap meg kellene próbálni egy kis időt a szabadban tölteni, legyen szó akár egy kis tóról vagy parkról. Még egy szobanövény is segít az asztalon. A Kansasi Egyetem kutatói rájöttek, hogy azok a kórházi betegek, akiknek szobájukban növény volt, jobban tűrték a fájdalmat, kevésbé voltak idegesek és a vérnyomásuk is alacsonyabb volt.
Kirándulás biciklivel




Folytonos ingázás 
Minél hosszabb, lassabb, zsúfoltabb úton kell a munkába jutni, annál idegesebben ér be az ember a munkahelyére. Éppen ezért érdemes biciklivel menni, vagy sétálni, még ha csak egy bizonyos szakaszon is. „A testmozgás segítségével könnyebben nyugalmi fokozatba kapcsolhatod az idegeidet.” – mondják sokan. El lehet kerülni a kiszámíthatatlan forgalmat és a tömegközlekedést, plusz ezzel a kis sporttal még a közérzetet is lehet javítani. Ha azonban mégis a dugóba keveredett, zsúfolt buszon álldogál az ember lánya, akkor ideje mélyeket lélegezni. Egy olasz kutatás szerint a lassú és egyenletes lélegzetvétel feloldja a feszültséget az emberben.
Munkába járás biciklivel




A szalagos fánk - farsangra ajánlom

Egy híres legenda szerint Marie Antoinette királyné megszökött egy álarcosbálról farsang idején, és jelmezében elvegyült a tömegben. Amikor séta közben megéhezett, fánkot vásárolt egy mézeskalács készítőtől. Mivel rendkívül ízlett neki, a fánk innentől kezdve a királyi lakomák része lett.
Hozzávalók: 3 dl meleg tej, 2,5 dkg friss élesztő, 5 dkg cukor,1 vaníliás cukor, 5 dkg vaj, 1 citrom reszelt héja, 50 dkg fehérliszt, egy csipet só.
Elkészítési módja: Először megcsináljuk a kovászt. Egy dl meleg tejben elkeverjük az élesztőt, teszünk hozzá 1 evőkanál cukrot és 2 evőkanál lisztet. Egyenletesre keverjük, a tetejét liszttel meghintjük, majd langyos helyre tesszük. Kb. negyed óra múlva megkel.
Eközben a vajat, a vaníliás cukrot és a maradék cukrot habosra keverjük, hozzáadjuk a kovászt, a citromhéjat, a sót, a maradék tejet és a lisztet. Simára dagasztjuk, és letakarva meleg helyre tesszük. Kb. egy óra múlva, amikor a tészta megnőtt, másfél–két cm vastagra nyújtjuk, és kiszaggatjuk. 10–15 percig még kelni hagyjuk, majd beletesszük a forró olajba. Az első oldalát fedő alatt sütjük, mert ettől lesz szalagos. Megfordítjuk, megsütjük a másik oldalát is, és vaníliás porcukorral megszórjuk. Lekvárral tálaljuk.

Lengyelország Kárpátok-menti határa az utolsó száz évben (5/5) - Lengyelország déli határa 1945-től napjainkig

5. Lengyelország visszakapta azon területeit, amit a Történeti-Magyarország területéből 1920-24 között megszerzett (1945-47.)
1945. június 21. A II. világháborúból Lengyelország győztesként került ki. A szovjet döntőbíráskodással létrejött csehszlovák–lengyel határszerződés a tescheni és orava/spiši körzetben az 1919–24-es állapotot állította helyre. Az 1938-ban okkupált területekről azonban le kellett mondania.
1947. március 10. Lengyel–csehszlovák barátsági és kölcsönös segítségnyújtási szerződés aláírása. Ebben mindkét fél ismét lemondott az általa a másiktól erőszakkal elfoglalt területekről. Ezzel visszaállt a Történeti-Magyarországtól az I. világháború után az antant döntése értelmében elcsatolt területek határa (Kárpátalja kivételével) a II. világháború győztesei által újra összetákolt Csehszlovákia, valamint Lengyelország között.
Ez megegyezik a mai lengyel–szlovák államhatárral.

6. Lengyelország a II. világháború után, 1945-ben új déli szomszédot is kapott
           Lengyelország keleten az eddigi több ország helyett csak a Szovjetunióval lett határos, úgy, hogy a Szovjetunió javára elveszített 181 ezer km²-t 10 millió lakossal.
           Ettől délre a Vörös Hadsereg 1944 októberében elfoglalta az akkor Magyarországhoz tartozott Kárpátalját. Kárpátalja megszállt lakosságából néhány szovjet kollaboráns november 26-án deklarálta „újraegyesülését” az ukránokkal, arra hivatkozva, hogy a magyarok bejövetele előtt, a X. században ez a terület a Kijevi Ruszhoz tartozott (!!!). Ezt az 1945. június 29-i szovjet–csehszlovák egyezmény szentesítette. (A különös az volt, hogy Kárpátalja nem is Csehszlovákia része volt a Vörös Hadsereg megjelenésekor, hanem Magyarországé.) Így Lengyelország és a Történeti-Magyarország valamikori egységes határa megoszlott, nagyobb részben Csehszlovákia, jóval kisebb részben a Szovjetunió között.

7. Lengyelország déli szomszédjai megváltoztak (1993-ban)
      1990-es évek elején a Szovjetunió felbomlott. Lengyelországnak a szomszédja észak-keleten Oroszország, keleten Litvánia, Fehér-Oroszország (Beloruszia) és Ukrajna lett, mely „örökölte” a Szovjetuniótól Kárpátalján a valamikori Lengyelország–Történeti-Magyarország határának e szakaszát.
1992 végén Csehszlovákia újból felbomlott, s 1993. elejétől Szlovákia ismét független állam lett. Lengyelország és az új állam, Szlovákia határa az 1945. június 21-én elfogadott lengyel–csehszlovák határ Szlovákiára eső része lett, nagyrészt megegyezik a Történeti-Magyarország–Lengyelország 900 éves határával.