Florida (USA) - tengeri fürdőzés, 2019. június

Reggel mások még alszanak

Másnap reggel is szinte egyedül, de most hullámok között

Szép lassan benépesül ez a kellemes, homokos part

Hullámzik becsülettel

Itt a bőséges tenger, de az alamizsna nekik is jól esik

"Florida" Arborétum (Trópusi Kert) - 2019. június

ÖT ÉVE TÖRTÉNT Alsőörsi kiállításmegnyitó felemás érzéssel - 2014. június 28.

A megnyitó közönségének egy része

          Amatőr képzőművészeti kiállítások megnyitóira mindig nagy örömmel készülök, mert a szerénységük egyáltalán nem takar művészeti igénytelenséget. A tizenegy éve alakult Alsóörsi Képzőművészeti Egyesület tevékenységéről bemutatott anyag most sem okozott csalódást. Horváth Lajos kiváló veszprémi művész patronálásával a legkülönbözőbb foglalkozású (pl: nyugdíjas, ügyvéd, rendőr, diák, fodrász)  alsóörsi és környékbeli lakosok irígylésreméltó hobbijából láthatunk egy válogatást. A csoport az érthető és szerethető műfajban, a realista ábrázolásmódban alkotja a tájképeket, portrékat, csendéleteket stb.

          A Balaton legszebb panorámájával rendelkező Törökház udvarán Kiss Domonkos Judit gordonkaművész mély átéléssel előadott számával kezdődött és zárult a megnyitó. Kár, hogy aki nem ismerte a darabokat, az soha nem fogja a szerzőt és a címet megtudni, mert a konferáló népművelő kolléga elfelejtette ismertetni.

         Az összességében "falusiasra" sikeredett rendezvényen üde színfoltot jelentett - a gordonkaszó mellett  - Hebling Róza Gyárfás Endre: Hallgasd a csendet! c. versének előadása.

          A polgármesteri megnyitó ugyan méltatta a kiállítókat külön-külön is, de nem tudtuk, hogy kiről beszél. Jobb helyeken a kiállítókat a közönséggel szemben, a megnyitó ceremóniát konferáló és a megnyitó személy mellé szokták állítani, és amikor valakiről szó van, ő jelzi, hogy reá vonatkozik. De ha már ennyire nem figyelmesek a rendezők, és a kiállítók a közönség soraiban foglalnak helyet, akkor még menthető úgy is a helyzet, hogy akiről szó van, ő feláll, és így mindenki megismeri. Mert például a Málnás községből, Alsóörs testvértelepüléséről érkezettek, vagy akár én, meg sokan mások is nem tudunk kinek gratulálni, ha valamelyik alkotás tetszik. És egyébként is az a módi, hogy megtiszteljük az alkotókat, és személyesen bemutatjuk őket, nem csak felsoroljuk a virágátadás kaotikumában!

          A Törökház több száz éves épületének első termében a Pé-Gyö festőpár nagyszerű képeit helyezték el, kár, hogy a teremben sehol nem találkoztunk az alkotók neveivel, csak a művek címeit láthattuk.

          A nagyobb teremben az Egyesület többi tagjának legújabb munkáiból ismerhettük meg egy-két képet, de sajnos ott meg csak a neveket írták a képek mellé, a címeket elfelejtették. (Névsor szerint emelek ki néhány alkotást.)

 Frank Szabó Sándor

 Kiss Attila

Kosztolányi Rózsa

Nagy Ágota

Németh Erika

Pítrok Éva

Szekeres Zsófi

Szentai Attila

Tóth Zoltán hatvan éves korában kezdett a fa faragásával foglalkozni.

A kiállítás megtekintését mindenkinek ajánlom. Megtekinthető: 2014. július 16-ig, naponta 15-19.00 óra, szombaton és vasárnap 9-19.00 óra között.

"Florida" Arborétum (Pálmakert) - 2019. június

ÖT ÉVE TÖRTÉNT Az M1 is nemzetietlen? - gondolatok!

          A focifolyam nézése közben felüdülésként megtekintettem június 21-én (azaz ma) 12.50-től bemutatott "A világörökség kincsei, Trogir óvárosa" című ismeretterjesztő filmet. 

          Már a címe is gyanúsan hangzott, mert a mai, horvát nevén Trogir településnek az évszázadok folyamán több neve volt, magyar is. I.e.380-ban a görögök Tragoros-oros (Kecskék hegye) néven erőddel védett város alapítottak. A rómaiak i. sz. 78-ban Traguriumra (a hely, ahol a kecskék legelnek) változtatták. A Magyar-Horvát Királyság része többször is volt a nyolcszáz éves közös országlás alatt, például 1180-1322 között, amikor Traunak hívták.1105-ben Könyves Kálmán király szabad királyi városi rangot is adott neki. Szerintem egyértelmű a magyar névhasználat, ugyanis, ha valamelyik településnek van magyar elnevezése, akkor azt szóban úgy hívjuk, pl: Párizs, Bécs, Pozsony, Nagyvárad, Kolozsvár, Szabadka, Zágráb, és nem a mostani nemzetközi térképeken megjelenő formában (pl: Wien, Oradea). Az M1 által vetített filmben egyszer sem hangzott el a Trau név!

          A húsz perc alatt megismerkedtünk egy utcajáró kutya mindennapjaival, a katedrális apró részleteivel, de hogy miért a világörökség része ez a különleges város - azzal nem. A tetejében utaltak némi ókori előzményre, de utána úgy foglalkoztak vele, mint horvát várossal, amelyet 1420-ban nagy harcok árán a Velencei Köztársaság ideiglenesen elfoglalt. Ám ekkor Zsigmond Magyarországához tartozott (Horvátország ekkoriban is a Magyar Korona része volt), aki éppen a német-római császári korona megszerzésével foglalkozott - ezt használták ki a velenceiek. Perceken át mutatta be a Szent Lőrinc-székesegyházat, aminek elődjét az arabok leromboltak, és 1193-1213 között épült, a Magyar Királyság idejében, nem csak helyi, hanem a magyar részek pénzéből is. A székesegyház és egész Trau roskadozik a magyar emlékektől, ami alaposan hozzájárult a világörökség rangjának elnyeréséhez - amiről szó sem esik a németek által készített filmben. (Azt már nem is említem, hogy IV. Béla királyunk és kísérete Trauba - és nem Trogirba - menekült a tatárok üldözése elől, de ezt a történelmi érdekességet sem említette a tendenciózus rendezés.) A végén megneveznek egy magyar szakértőt, csak az nem derült ki, hogy ő a fordítás szakértője, vagy minek, mert Traunak nem!

          Engem személy szerint is felháborít ez és az ehhez hasonló, ugyancsak szolgai módon lefordított nemzetellenes filmek bemutatása, ami ellen következetesen harcoltam egész éltemben (a bemondás szerint a Duna TV készítette a magyar változatot!!!!!!). Horvátország esetében meg személyemben is sértve érzem magam, mivel Horvátországról két kötetes útikalauzt írtam, amihez 25 évig gyűjtöttem a magyar vonatkozásokat - és csak azt kellett volna a "szakértőnek" felhasználni, ha már úgy "szakért", hogy .fogalma sincs a magyar-horvát történelemről, meg Trauról.

ÖT ÉVE TÖRTÉNT Emlékezés a Rákóczi-szabadságharcra - 2014. június 15.

          A II. Rákóczi Ferenc Öröksége Egylet és a Rákóczi Lovasai Hagyományőrző Egyesület immár második alkalommal rendezett ünnepséget a második kuruc szabadságharc kitörésének napján a leghosszabb magyar szabadságharc emlékére.

          Az Oktogontól a Kossuth térre, Rákóczi Ferenc szobrához vonultak az ünneplők, például a parciumi Bihardiószegről jött - Gellért Gyula református lelkész által alapított - hagyományőrző Bóni András kurucezred. Ott többen mondtak ünnepi beszédet, verset, megkoszorúzták a vezérlő fejedelem lovasszobrát. Kelemen Csaba egri színművész II. Rákóczi Ferencnek öltözve a menet élén lovagolt, majd a Kossuth téren szabadon elmondta a fejedelem zászlóbontó üzenetét.

          Ünnepélyes, elegáns, jól szervezett, tömegeket mozgató megemlékezés volt. Kár, hogy a magyar média tudomást sem vett róla.

(A Rákóczi- szabadságharc első ünnepi megemlékezéséről 2013. június 18, 19, 20, 21, 22, 23, 24-i blogbejegyzésemben írtam.)