ÖT ÉVE TÖRTÉNT - Halászléfőző piknik Alsóörsön - - - - 2014. július 26.

           A rendezvénysorozatnak csábító címet adtak a rendezők: halászléfőző piknik.  Évek óta nagy érdeklődéssel várt programja a névadó verseny, a halászlé főzése volt. Az idén meglepően kevesen nézelődtek, tanulmányozták közelről a különböző főzőalkalmatosságokat, a főzőtechnikákat (kavarás, rázogatás, rácsos merítő alkalmazása stb.). És valahogy kevesen kérdezgettek, megbeszéltek, esélyeket latolgattak. Pedig az idén is találtunk üstöket, farakásokat, gázpalackokat, paprikával, hallal megrakott asztalokat, gondba mélyedt versenyzőket. Elkészülte után a csapatok 500,- Ft-os „támogató jegyek” vásárlása mellett kóstolgatták a versenyfőztöket. (Két éve még 300 Ft volt, és nagyobbak voltak az adagok!) Már két évvel ezelőtt is javasoltam, most újra megteszem, ezt a rosszul hangzó „támogató jegy” elnevezést érdemes lenne megváltoztatni „kóstolójegy”-re.

          I. díjat az ELMŰ Elektromos Művek - Budapest) csapata nyerte el (fenti kép). Első ízben jelentek meg Alsóörsön, és nagyon örültek a sikernek. Mindent hagyományos módon készítettek (tüzelés, paszirozás, ízvilág), sajátmaguk fogta halakból, saját termésű zöldségekből. A csapat összetétele: Pavlovné Lackó Krisztina, Pataki Gábor, Fóti Béla, Pavlov László (a kapitány).

II. díjat az Albínó csapat nyerte (főszakács: Bán János):

III. díjat a Dunaújvárosi Keszegek vitték el a gyufatésztával, bajai módra készült halászlevükkel (Makrai Arnold és családja)

            (Idáig a település polgármestere megtisztelte a rendezvényt és a díjazottakat azzal, hogy ő is részt vett a díjátadási ceremónián, most ezt nem tette meg, habár most is jelen volt - biztatta a csapatokat szóval és kóstolgatással.)

Én is megkóstoltam néhány halászlét:

          A Veszprém-vidéki Horgász Egyesület Alsóörsön alakult 1948-ban, jelenleg közel 850 tagja van. Alsóörstől egy kilométerre fekvő irigylésreméltó horgásztanyájukon 54 kisház található. A versenyen felhasznált halakat az idén is az egyesület tagjai ajánlották fel. A tavalyelőtt elért harmadik helyüket az idén sem tudták felülmúl, pedig  nagyon jó ízű halászlevet főztek.

          A legmesszebbről az Aki Diósgyőri névvel indult népes csapat érkezett. Hihetetlen jó hangulatban alakult a szegedi módra készített remekmű, a fiúk jó kedvét az is adta, hogy a magyar foci kupacsapatok siralmas szereplése között üde kivételt képez a DVTK. Az én jókedvemet meg az adta, amikor őket megláttam, hogy kellemes emlékek fűznek e városrészhez: egy időben Miskolc-Diósgyőrben dolgoztam az Ady Művelődési Házban, ott kötöttem házasságot, ott született mindkét fiam, többször voltam a Kilián Gimnáziumban elnök, és sokat mulattam a Kék Acélban, a Hámor Étteremben, rendeztem koncerteket a Várban és a DVTK-Stadionban. 

          Ugyancsak kiváló halászlevet főzött a Ponty jó nevet felvett alsóörsi családi csapat: Ozvald Anna, Kiss Ernő, Rusvai Zsófia. Tavaly indultak először, mert előtte a munka mellett nem volt idejük rá, de nyugdíjas koruk egyik örömteli szabadidő eltöltése a főzés. Ők is szigorúan hagyományos módon készítették a halászlevet (kell bele egy kis füst is - ellentétként a gázosokkal): hal, hagyma, paprika, só, víz. Az alaplé paszírozva: ponty és keszeg, a halszeletek benne: ponty és busa.

          A "Marhapörkölt" nevet viselő társaságnak sem lejtett a hazai pálya. Ők minden évben indultak, de a zsűri eddig nem figyelt fel rájuk. Ezért is adták az idén ezt a furcsa nevet csapatuknak. (Szerintem ezzel a névvel nem is igen lehet halászlé főző versenyt nyerni! Pedig a halászlé, amit főztek, jól sikerült, bár ők maguknak a képen látható bográcsban marhapörköltet készítettek, amiből engem nem kínáltak meg, így arról nem tudok írni!) 

Alllati szülők és állati gyerekek

NOSZTALGIA - A Golding Tánc-sport Egyesület, az Acro Dance csoport, a Sirály Nyugdíjas Egyesület dalköre Alsóörsön

Július 21-e délutánja színvonalas, változatos műsorral hívogatta Alsóörs lakosságát, és az itt nyaralókat

A Golding Tánc-sport Egyesület 1995-ben alakult Veszprémben, a legnagyobb lakótelepen található művelődési központban. Mivel én itt több évig voltam igazgató, különösen nagy örömmel néztem-hallgattam a csoportot. Forgács Anita – aki maga is kétszeres modern táncvilágbajnok – kiválóan vezeti, szervezi a csoportot. Az egyesület fő profilja a társastánc oktatás, de a táncos-énekes produkcióik nagyon látványosak, erősségük a táncos lányok kígyózó, ruganyos mozgása.

Forgács Anita Porecben (Horvátország) a Show tánc Világbajnokságról arany éremmel tért haza, a Veszprémben rendezett Modern Tánccsoportok Világbajnokságán a „Small Group” kategóriában pedig itthon tartotta a VB aranyat.

            A fellépésük ragyogóan sikerült, nem csalódtam bennük, és büszkeség töltött el, hogy évekig én is egyengethettem az útjukat.

Acro Dance balatonfüredi csoportot 1997-ben alapította Rusz Rita. Mára vezető szerepet tölt be Magyarországon a formációs rock and roll táncban. Képzésük a kezdőtől a versenyzői szintig terjed. Tagjai évek óta kiváló eredményeket érnek el, például a Modern Tánccsoportok Világ- és Európa Bajnokságán 2004. és 2005-ben is világbajnoki címet szereztek.

Az alaphangot Ihász Tibor és Rajnai Barbara kezdése adta – nagyszerűen. A kiváló zene, a látványos táncok magukkal ragadták a közönséget. Még az is csak kissé zavarta a fellépőket, hogy közben elkezdett cseperegni az eső, és a színpad csúszóssá vált.

Nekem személy szerint is tetszenek a csoportban előadott táncok, így jól szórakoztam.

          Az alsóörsi Sirály Nyugdíjas Egyesület dalkörének vidám műsora sajnálatos módon a szemerkélő esőben a szétrebbenő közönség kis és kitartó részének nyújtott csak örömöt, pedig szépen felkészültek, és a mostoha körülmények ellenére is szépen szólaltatták meg a dalokat. Remélhetőleg máskor nagyobb szerencséjük lesz, mert megérdemlik.

ÖT ÉVE TÖRTÉNT - Kovács Endre fotóművész kiállítása Alsóörsön

          2014. július 19-én, 19.00 órakor nyitotta meg Géczi János költő az alsóörsi Törökházban az első világháború kitörésének századik évfordulójára emlékezve ezt a rendhagyó kiállítást. Néhány gondolat a megnyitó szövegének felhasználásával: a feliratok révén két jól elkülönített képcsoport látható, a helynevekkel azonosítható, Kovács Endre által föllelt és összeválogatott korabeli felvételek (pl. Isonzó, Tarnopol, Ypres, Lenberg), valamint Kovács fotómontázsai, melyekhez a művész  saját tájfelvételeit, tárgyfotóit ill. régebbi eredetű, talált fényképek kiválasztott részleteit használta fel. 

Vágások, átszabások, metszések, tépések, foltok, halványuló vagy rikító maszatolások, kontúr nélküli felületek eredményeként válnak megrendítően kaotikussá a véglegessé formálódó Kovács Endre-művek, amelyek zűrzavara a feliratok segítségével mégis értelmezett marad.

Kiss Domonkos Judit gordonkaművész ez alkalommal is maradandó élményt nyújtott A madarak éneke c. Pablo Casals által feldolgozott katalán népdal előadásával.

    A különleges kiállítást mindenkinek ajánlom megtekintésre. Nyitva 2014. augusztus 7-ig, naponta 15.00-19.00 óra, szombaton és vasárnap 9.00-19.00 óra között.

A jelen lévők egy csoportja:

 

(A jelen lévők ill. Kovács Endre fotóját Zórád Ferenc alsóörsi fotóstól kaptam.)

VISSZATEKINTÉS - Tegnap megnyílt Amrita (Dalma) Sérgil kiállítása Balatonfüreden (2013. júl. 15.)

Tegnap ünnepélyesen megnyílt a Vasary Villa Galériában Amrita (Dalma) Sérgil kiállítása. Az eseményt megtisztelte jelenlétével és beszédével Salman Khurshid az Indiai Köztársaság külügyminisztere is, aki egy fát is elültetett a Tagore sétány mellett kialakított parkban.

Falusi jelenet, 1938 körül

Amrita Sérgil (nyugaton gyakran: Amrita Sher-Gil; Budapest, I. Szilágyi Dezső tér 4. 1913. január 30. – Lahor, 1941. december 5.) Az Amrita nevet a pandzsábi Amritszárról, a halhatatlanság helyéről és a szikhek szent városáról kapta. Magyar keresztneve Dalma volt. Hazánkban életművét kevésbé ismerik, de Indiában a 20. század egyik legnagyobb modern festőjeként tartják számon, aki Indiában új festészeti irányzatokat hozott létre.

Amrita élete első nyolc évét Magyarországon töltötte. Festőművészi hajlamai korán megmutatkoztak, már ötéves korában akvarelleket festett az édesanyja biztatására. A kisgyermekre nagy hatást gyakoroltak az édesanyjától hallott népdalok és népmesék, a népviseletek és a magyar táj. Dalma gyermekkora gondtalan és örömteli volt, édesanyja hullámzó kedélyállapota ellenére is, aki depresszióban szenvedett, gyakran fenyegetőzött öngyilkossággal, vagy tört ki hisztérikus rohamokban. Iskolába nem járt, házitanítójuk tanította meg – húgával együtt – írni és olvasni magyarul, ebben az időben csak magyarul beszéltek

Elefánt sétáltatása, 1940.

1921-ben a család Indiába utazott. A Csandígarhtól északra fekvő Szimla városában, Himácsal Prades fővárosában, a Himalája tövénél telepedtek le. Élt Párizsban is egy időben.

A posztimpresszionizmus követői közé tartozott, példaképeinek Paul Cézanne-t, Paul Gauguint és Amedeo Modiglianit tartotta. Fiatal lányok (Young girls) című festménye 1933-ban elnyerte a párizsi Szalon aranyérmét (Grand Salon, Gold Medal), Amrita Sérgil lett az egyetlen ázsiai és a legfiatalabb festő, akit a Szalon tagjává választottak. 2000-ben a 20. század legjelentősebb 100 indiai személyisége közé választotta egy tudósokból álló társaság.      Művészetére nagyban hatottak gyermekkori magyar élményei (ezek nyomán született a Falusi piac című képe), valamint az ázsiai miniatúrafestészet. A régi és a modern ötvözete Indiában egy addig ismeretlen kifejezésformaként jelent meg Amrita művészete által. 2006 márciusában az 1938-ban festett Falusi piac (Village Scene) című képét 69 millió rúpiáért vásárolta meg egy indiai üzletember Nand Khemka, ezzel a kép India legdrágább festményei közé került. Hegyvidéki nők (Hill Women) című képe 1978-ban postabélyegen jelent meg Indiában.

Szieszta, 1937

Halála után festményeit Indiában nemzeti kincsekké nyilvánították. Nagy hatást gyakorolt a kortársakra, új stílusirányzatot teremtett. Mivel felháborította a szigorú kasztrendszer és a nők kiközösítése a társadalmi életből, elsőként festette meg a nincsteleneket, páriákat, ami nagyon merész tettnek számított. Ebben az időszakban fő műfaja az életkép volt. Festészete összeköti a posztimresszionista stílust India hagyományos művészetével. Képei megihlették a fiatal nemzedéket, számos követője közül többen kiemelkedtek. Nagy szerepet játszott a nők emancipálásában is: művészetével kiharcolta, hogy a nők iskolába járhassanak és alkothassanak, ami korábban a férfiak kiváltsága volt.

Amrita Sérgil életművének nagy részét a delhi Modern Művészetek Galériája (National Gallery of Modern Art) őrzi. (Szöveg Wikipedia segítségével; lenti képen Prof. Rajeev Lochan, a National Gallery of Modern Art, New Delhi igazgatója megnyitó beszédét mondja; a képeket az eseményen készítettem.)

Az egyiptomi piramisokról

A Vörös-tengertől a Nílusig, s azon túl a Líbiai-sivatagig gazdag és fejlett civilizáció volt az ókori Egyiptom. Északon a folyam deltája, délen a Nílus nagy vízesései határolták, s habár ellenség sokszor átviharzott rajta, hatalmas és emlékezetes ennek az országnak a léte. Az egyiptomiak hite szerint a holtak birodalmába kerülő lélek útravalót is vihet magával: gabonát, olajat, ruhákat, dísztárgyakat. Az egyiptomi kultúra első idejében kis kamrákba temették a halottakat, ezeket a sírkamrákat masztabának nevezték; kezdetben királyaik, a fáraók is csak ilyen sírhelyet kaptak, de a fáraók hatalmának, gazdagságának növekedésével Dzsószer fáraó már hatalmas, lépcsőzetes piramist építtetett emlékhelyül. Az ő piramisa tekinthető az első kőépületnek Egyiptomban. Később a piramisokat úgy építették, hogy az élek a négy égtáj felé forduljanak. A sivatagban mint mesterséges, szabályos kőhegyek emelkednek a piramisok. Közel 70 kisebb-nagyobb piramis ismeretes. A legnagyobbak a Nílus völgyében, az egykori főváros: Memphisz közelében, Gizeh falu mellett láthatók. Itt áll a három óriás piramis. Egyik például eredetileg kiszámíthatóan 146 méter magas volt, de az idő lekoptatott már 8 méternyit a hegyéből. A piramisoknak igen bonyolult belső útrendszere van; a sírkamrába vezető utat szándékosan tették labirintusszerűvé, hogy elrejtsék a sírrablóktól. A piramisok legnagyobb „rejtélye” az, hogy az akkori technikai viszonyok közepette csak nagyon ügyes munkaszervezéssel, nagy embertömeggel, valószínűleg főleg rabszolgákkal építhették őket. Az emberi kéz ősi és maradandó nyomai ezek a kőhegyek, s talán az ókor leghíresebb építészeti emlékei, a világ legkülönösebb „csodái”.

Olyan nagynak érezték magukat e fáraók, hogy hatalmuk örök emlékezetét egy ilyen égbe nyúló, gúla alakú építményben akarták múlhatatlanná tenni. Mivel abban az időben csakis emberi erővel építkeztek, egy-egy ilyen hatalmas sír felépítése sok ezer munkás és rabszolga életébe került.

A sivatag szélén épült piramisokon kívül a fáraók sziklába vájt sírkamrákba is temetkeztek. Egész völgyet ismerünk, melyben végig elfalazott sziklasírok, járatok vannak vágva. Ezt a völgyet Királyok Völgyének nevezik.

Az egyiptomiak a szokásnak megfelelően bebalzsamozták halottaikat, a múmiákat, s a gazdagok – főleg a királyok – sok-sok ékszert vittek magukkal a sírba. Ezért aztán nem is lehetett békés a nyugodalmuk. Alig néhány év elteltével máris rablók törték fel a legjobban elfalazott királysírt is. Az évezredek alatt sorra fosztották ki a piramisokat, sírkamrákat, pincéket. Annak ellenére, hogy a sok ezer éves piramisok ma is állnak – eddig csak egyetlenegy teljesen épen maradt királysír került elő 1922-ben: a Tutánkámon fáraó sírja. Még a tudósok expedíciója számára is nehezen hozzáférhető helyen volt. Ott feküdt benne a fiatalon elhalt király, mint a mesében: arany koporsóban, arany koronával, arany ruhában, gazdagon felékesítve. De nem az aranykincs, hanem a tudós kincse ért a legtöbbet: végre a tudósok szeme láthatta, érintetlen érdekességében, hogyan is temetkeztek, építkeztek az egyiptomiak annyi ezer évvel azelőtt.

A leghíresebb piramis a Kheopsz fáraóé, 137 méter magas. Még azt is megjegyezzük érdekességképpen, hogy Egyiptom legrégibb fővárosa, Memphisz, majdnem ugyanott terült el a Nílus partján, ahol a mai főváros, Kairó áll.

(Forrás: Lászlóffy Aladár: Régi rejtély – Új talány)

NOSZTALGIA - Endrődi-Jókai-Mihálkovics bableves muri – Alsóörs, 2014. július 5. ( 6/2.)

Az idén 15. alkalommal rendezték – a nyaralók örömére – Endrődi Sándor és Jókai Mór legendás barátságának tiszteletére a Jókai Mórról elnevezett bableves kóstolását. A program része a Jókai hajó ill. a Balatonfüredi Reformkori Hagyományőrző Társaság megérkezése az alsóörsi hajókikötőbe, majd Jókai, Endrődi és Dr. Mihálkovics Tivadar szobrainak megkoszorúzása, irodalmi megemlékezés, majd a Jókai bableves megkóstolása. 

 A balatonfüredi vendégek, a turisták és a helyben lakók a mólóról átvonultak a közeli Sirály parkba.

(Folytatom)