Lajta Monitor Múzeum Hajó (2/2)

A különleges látnivaló nyaranta a Parlament előtt látogatható. Ajánlom mindenki figyelmébe!

A Lajta és bemutatása

Dósa István nyugállományú katonatiszt, saját megfogalmazása szerint amolyan "reneszánsz" ember-típus, szinte minden érdekli. Most éppen az I. világháborúról, illetve Trianonról gyűjt filatéliai anyagokat egy későbbi kiállításához, emiatt vittem magammal élményszerzés céljából.

Rendkívül szűkös volt a monitor, gyakran szinte ugyanolyan klausztrofóbia-érzésünk volt, mintha egy tengeralattjárón lennénk. A fedélközben (érthető okból) semmiféle kabinablak, egyéb fényáteresztő nyílás nem található, így éjjel-nappal mesterséges fényben (petróleumlámpákkal világítottak) kellett élni, tevékenykedni a hajó személyzetének. A szűkösség ellenére a kapitányi lakosztály gyakorlatilag majdnem akkora volt, mint a háborús létszámra feltöltött 50 fős legénység elhelyezési körlete. Szőnyegtől a fotelig minden luxuscikk - ami akkoriban egy hajón elképzelhető volt - az "Isten után az első" személy rendelkezésére állt.

Bár lényegesen szerényebb berendezéssel, de az első tisztnek is tágas, kényelmes szállása volt.

A beosztottak, a legénység számára úgy a kapitány, mint az első tiszt szinte csak fogalomként létezett. Bár az első tiszt hangját ismerték, hiszen tűzvezetéskor, vagy a hajó manővereinek elrendelésekor az ő hangja harsogott a mechanikus megafon tölcséréből, közvetlen, személyes kapcsolat nem volt vele sem. Számukra a legmagasabb rangú személy, akitől gyakran szó szerint az életük függött, a fedélzetmester volt. A képen az ő kabinja látható. Ez bizony, már igencsak szűkös, de azért fix ágyon aludhatott, mosdóállványa, kis asztalkája, boroskancsója is volt, a legénységhez képest nagy kényelmet biztosítottak számára is…

Így pihenhetett a legénység. Függőágyban fekve, kizárólag a lábbelit vehették le, még a sapka is a fejen maradt. Egyidőben a legénység harmada alhatott, másik harmaduk szolgálatban volt a gépháztól kezdve a lövegtoronyig, a harmadik harmad pedig úgynevezett készenlétet látott el, azaz, ha szükség volt a személyzet azonnali megerősítésére, akkor addig, amíg a pihenő váltás felvette a cipőjét, esetleg kidörzsölte az álmot a szeméből, a készenlétiek rohantak erősítésként.

A hajó egyik legfontosabb helyisége, a konyha. Egy hadihajón egy szakács szolgált, és egy ilyen parányi konyha állt rendelkezésre az 50 fős legénység, plusz a tiszti állomány ellátására. A csikótűzhelyen lévő edényekben főtt a tisztek étele, az üstben a legénységé. Az élelmezést nem vitték túlzásba. A reggeli minden nap egy szelet kenyérből és cikóriakávéból állt. (Ünnepnapokon a kávé helyett tea volt.) Ebédre valamilyen sűrű leves, a vacsora pedig krumpli, káposzta, vagy szárazbab főzelék, egy darabka főtt, füstölt hússal, vagy egy szelet sült szalonnával. Hetente egyszer azonban csak hideg élelem volt, ami zsíros kenyeret, vagy egy darabka szalonnát jelentett, hagymával. A csikótűzhely "fején" látható egy kicsinyke tűzhely, a korabeli "mikró". Ezen főtt, illetve itt tartották melegen a tiszt urak teáját (bab)kávéját, ezen sült a pirítós, a lángos, a palacsinta, a frissensült és minden ínyencség, amiről a közkatonák álmodni sem mertek…

A haditengerészet minden egysége (hajója) anyagilag önálló, ennek megfelelően az élelmezés területén önellátó volt. Az éléskamrában a füstölt és tartós élelmiszerek mellett boroshordókat is látni.  Ugyanis a legénység tagjainak minden este járt fél liter bor, amit pihenőben, illetve készenlét közben fogyaszthattak el. Az éléskamra folyton nyitott ajtajával pontosan szemközt volt a fedélzetmester kabinja, szintén mindig nyitott ajtóval…

A legénységi "étkezde" csökkentett létszám esetén. Ha teljes volt a létszám, akkor a hajó oldalfala mellett felállított tízszemélyes asztaloknál ülve ettek, beszélgettek, dohányoztak vagy éppen levelet írtak a matrózok. Ha csökkentett volt a létszám, akkor elegendő volt egy négyszemélyes kisebb asztalt felállítani, így nem tűnt akkorának a zsúfoltság és a takarítás is egyszerűbb volt.

Az étkezéssel bevitt táplálék megemésztése után a salaknak valahol távoznia is kell. Ez a parancsnoki, valódi vízöblítéses WC. A csészébe bekötött nyomókútcsövön keresztül közvetlenül a folyóból felpumpált víz öblítette a WC-t.

A monitor navigációs berendezése. Ha az első tiszt éppen nem tartózkodott a lövegtorony tetején elhelyezett tűzvezető kabinban, akkor itt ellenőrizte a hajó menetirányának helyességét, illetve adta ki az irányváltoztatásra vonatkozó utasítást a kormányosnak.

A hajó orra. Ezen a képen látszik talán a legjobban a fedélzet kiképzésének minden irányban való lejtőssége. Érdekes, hogy a horgony úgy tűnik, mintha csak a fedélzetre lenne dobva, nincs sehol csörlő. Legalábbis látható helyen. Ugyanis a horgonykötél (lánc) csörlőjét a fedélközben helyezték el, hogy az ellenséges tűz elől védve legyenek a csörlővel dolgozó matrózok.

Még egyszer az ismertető tabló a Haditengerészet és a Dunaflottilla történetéről, a máig megmaradt monitorokról, a USS monitorról és a többi monitorról. Mielőtt nekilátnának a tablók tanulmányozásához, szeretném felhívni a figyelmet arra a tényre, hogy a "Lajta" az egyetlen, mai napig megmaradt folyami hadihajó, vagy más néven monitor.

   A még bővebb információkért javasolom felkeresni a Wikipédia "SMS Leitha (1871)" című szócikkét, amelyből minden, a leírtakban nem kifejtett ismeretet elolvashatnak erről a különleges múzeumról.

(A hajó fentebbi bemutatását Dósa Istvánnak köszönhetjük. A képeket én készítettem 2016-ban.)

Teréz anya boldoggá avatása napja Albánia nemzeti ünnepe - október 19.

A Szentszék Teréz anya halálát (1910. augusztus 26. - Kalkutta, India) követően elindította a boldoggá avatási eljárást, amely az első lépés a szentté avatás felé. Az avatás feltétele, hogy olyan csodákat ismerjen el, melyek bizonyítottan Teréz anya közbenjárására történtek. Ilyen volt az indiai Monica Besra esete, akinek hasi daganata volt és csodás gyógyulását Teréz anyának szóló imáinak köszönte. Ez idő tájt szerte Indiában még több hasonló eset is történt. Teréz anyát János Pál pápa a missziós világnapon, 2003. október 19-én Rómában csaknem negyedmillió zarándok jelenlétében boldoggá avatta. Az eseményen 27 ország képviseltette magát kormányszinten, de megjelentek a nagy világvallások, a misszionáriusok és a szegények képviselői is, akikért Teréz anya életében annyit tett.

Idézetek Teréz anyától

A béke mosollyal kezdődik.

Ha nincs békénk, az azért van, mert elfelejtettük, hogy egymásnak tartozunk.

Mindannyiunknak egy élete van! Miért nehezítjük meg egymásnak?

Ha néha a szegényeink éhen halnak, az nem azért van, mert Isten nem gondoskodott róluk, hanem mert Ön és én nem adtunk, mert nem voltunk a szeretet eszköze Isten kezében, mert nem ismertük fel Őt, Krisztust, amikor eljött újból rongyos álruhában az elhagyatott emberben.

Az élet kihívás - fogadd el!

A szenvedés, ha együtt fogadják, ha együtt viselik, akkor öröm.

Nem vagyok biztos abban, milyen lesz a mennyben, de egyet biztosan tudok. Ha meghalunk és eljön az idő, hogy az Úr ítéljen fölöttünk, nem azt kérdezi majd: mennyi jót tettünk életünkben, hanem mennyi szeretettel tettük.

Ráleltem egy paradoxonra: ha addig szeretsz, hogy az már fáj, akkor nem marad fájdalom, csak szeretet.

Az élet játék, játszd. Az élet túl értékes, ne tedd tönkre.

A csend gyümölcse az ima. Az imádság gyümölcse a hit. A hit gyümölcse a szeretet.
A szeretet gyümölcse a szolgálat.

Soha ne engedd, hogy valaki ne legyen boldogabb a veled való találkozás után, mint előtte.

(Forrás: Citátum)

Lajta Monitor Múzeum Hajó (2/1)

Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara

Idegenvezető Továbbképző Központ

Szakmai programja

a Lajta Monitor Múzeumhajó megtekintése

( Bp. V. id. Antall József rakpart )

Kozák Attila idegenvezető, helyi idegenvezető kalauzolásában

A Lajta, amit örömmel tekintettem meg

Őszintén be kell vallanom, hogy bár negyvenöt éve vagyok idegenvezető, mostanában inkább az írói munkámnak (útikalauzok, történelmi tanulmányok) szenteltem az időmet, a szakmai szervezet tevékenységében ritkábban vettem részt. A kiválóan szerkesztett és gazdag tartalommal megjelenő hírlevélben azonban mindig figyelemmel kísérem társaim tevékenységét.  Mivel jelenleg a Kárpát-medence utolsó száz év történéseivel foglalkozom (kiemelten a háborúkat lezáró békediktátumokkal és máig ható következményeivel), és a monitort is már régen meg akartam nézni, örömmel olvastam ennek lehetőségét - melynek előkészítésében Figler Zoltán is  részt vett.

Mint a tábláról is látható, a hajó szerves része az MH Hadtörténeti Intézet és Múzeum kiállításainak, a tulajdonjog is az övék. Azonban a kiállítás folyamatos biztosításában, valamint a szükséges fenntartási, karbantartási tevékenységben aktív szerepet vállal a Zoltán Gőzös Alapítvány és a hajózással   foglalkozó Európa Csoport.

Medzay Anikó, a Budapesti Idegenvető Klub vezetője és Kozák Attila, helyi idegenvezető számba vették a megjelenteket. Kozák Attila felhívta a figyelmet, hogy a látogatás során a védősisak folyamatos viselése mindenki számára elengedhetetlenül fontos. A belső tér kialakítása olyan, hogy 160 cm feletti testmagasságú embereknek egyszerre kell figyelniük a lábuk elé és a felettük húzódó merevítő sínekre. (Igaza volt, lent ugyancsak kopogtak a sisakok…)

Kozák Attila kitűzője.

Akik részletesen szeretnék elolvasni a LAJTA Monitor Múzeum Hajóról és a Haditengerészet és a Dunaflottilla történetéről szóló tudnivalókat, azok megtehetik, ha kinagyítják az alábbi két tablót:

A LAJTA monitor jelentős hadi-eseményei, érdekességei:

• 1878. augusztus 22-től október 14-ig: részt vett a boszniai okkupáció harcaiban a Száván.
• 1914. augusztus 11-től december 1-ig: harcolt a Száván. Augusztus 12-én fedélzetén esett el a cs. és kir. Haditengerészet első magyar hősi halottja, Huj János matróz. (A tengeri flottát csak augusztus 26-án, az S.M.S. ZENTA elsüllyedésekor érte az első veszteség.) Október 3-án harcképtelenné válásáig lőtte a szerb állásokat (parancsnoki tornyát telitalálat érte, mindenki meghalt). November 22-től december 2-ig a Dunaflottilla parancsnoki hajója.
• 1915. október 6-9.: részt vett Belgrád második elfoglalásában.
• 1916. október 2-3.: Dunán átkelő románokat lőtte Rjahovónál.
• 1916. november 22-26.: részt vett a központi hatalmak sistovi dunai átkelésének biztosításában.
• 1919. június 2-24.: immár LAJTA néven, Esztergom és Komárom között harcolt a cseh intervenciósok ellen.
• 1919. június 25-26.: részt vett a róla és testvérhajójáról elnevezett antikommunista „monitor lázadás”-ban, s a fedélzetén hunyt el csicseri Csicsery László sorhajóhadnagy, az utolsó volt cs. és kir. tengerésztiszt, aki egykori cs. és kir. hadihajón halt hősi halált.
• A hajót ezután leszerelték és polgári célra értékesítették.

A monitor lövegtornya. A két ágyú igencsak félelmetesen mered ki a páncélozott hengerből, azonban majd látni fogjuk, hogy ezek inkább csak a vizuális elrettentés szempontjából voltak hasznosak. Már itt feltűnhet, azaz a tüzelőnyílás ovális alakjából látható, hogy az ágyúk csövét csak fel-le irányban lehetett mozgatni kb. 10-15 fokkal, oldalirányban semmi manőverezési lehetőség nem volt. Ehelyett az egész torony 360 fokban teljesen körbeforgatható volt, az ágyúk kizárólag egyenesen előre tudtak lőni. 
A lövegtorony tetején látszik egy kisebb átmérőjű henger alja. Ebben van a kormányos helye, ill. harctevékenység esetén az első tiszt, mint parancsnok, innen adott utasítást, hogy milyen irányban, hány fokkal kell elforgatni a lövegtornyot. Ez a parancsnoki (és kormányosi) állás, a "hajóhíd", a lövegtoronytól függetlenítve, a hajófenékhez volt rögzítve.
A két tüzelőnyílás között látható a kis hajóharang, amellyel minden fél- és egész órakor jelezték az időt, amellett a harcvezetés során ezzel lehetett jól hallhatóan, gyorsan kiadni bizonyos egyezményes jelekkel egyes parancsokat. A lövegtorony előtti bekarikázott terület azt a helyet mutatja, ahol egy szerb gránát a fedélzetre csapódott, azonban nagyobb kárt nem tudott okozni, mivel éppen a becsapódás helye alatt húzódott az egyik merevítő acélsín.

A lövegtorony belülről. Látható, hogy igencsak szűkös volt a hely. Amellett a szinte teljesen zárt térben elsütött ágyúk hangja olyan erős volt, hogy a tüzérek valamennyien megsüketültek. Egy ágyú kezeléséhez 6 matróz kellett, ugyanis a lövéskor hátragördülő több mázsa súlyú löveget csak ennyien tudták visszatolni a helyére.  A felforrósodott ágyúcsövet nedves állatbőrökkel hűtötték, annak szaga és a lőporfüst szintén erősen igénybe vette a személyzet tűrőképességét. A 12 kezelő mellett 13. személyként jelen volt a tengely mellett álló tűzvezető tiszt is. Innen, bentről látszik, hogy külsőre ezek az ágyúk nem sokban különböztek a török időkben használt lövegektől. Ezeket ugyan hátulról lehetett tölteni, azonban itt is először be kellett helyezni a gránátot, majd utána tölteni egy zacskó puskaport, melynek robbanási energiája lőtte ki a csőből a lövedéket. Így aztán érthető, hogy az ágyúk esetében a "tűzgyorsaság" fogalma értelmezhetetlen, mivel két lövés között minimum 5-6 percnek kellett eltelnie.
A gránátokat a fedélközi lőszertárolóból, egyenként adogatták fel a kép jobb szélén látható, most éppen lefedett akna-nyíláson keresztül.

Az akna-nyíláson adogatták fel a lőszert alulról, a raktárból

Az ágyúk mögötti lőporos zacskók tartórekeszei, és az ágyúk hátulsó része, ellenfényben fényképezve.

A lövegtorony alsó, fedélközi fele. Középen látható a gránáttároló állvány. Erről kellett egyenként leemelni, és a kis nyíláson keresztül feladogatni a lőtérbe a gránátokat. Különösen óvatosan kellett eljárni, ugyanis a gránát akkor robbant, ha az orrcsúcsán lévő ütőszeg beszakította az alatta lévő papír védőburkolatot , és ennek hatására az elsütő szerkezet felrobbantotta a gránátban lévő robbanóanyagot… Jól látható, hogy a tartószerkezet alatt sín fut körbe, ezen lehetett a lövegtornyot elfordítani, a kép jobb szélén látható KÉZI CSÖRLŐ segítségével. Az áttétel viszonylag könnyen mozgathatóvá tette a tornyot, azonban így sem szívesen szolgáltam volna ilyen körülmények között. (Persze, a besorozott matrózok sem önszántukból választották ezt a beosztást.)

A tabló szemlélteti az előbb elmondottakat, hogyan is nézett ki egy gránát belső szerkezete, hogyan működött egy ilyen gyilkoló eszköz.

Ha a ládát fel kellett nyitni, akkor már nagyon komoly baj volt… A tároló ládában puskák, szuronyok, tölténytárak…Ekkor már nem az ágyúknak kellett eldönteniük a csata sorsát.

A monitor középvonalától kissé hátrébb elhelyeztek mindkét oldalon egy-egy pásztázó löveget. Ezek svéd gyártmányú félautomata fegyverek voltak. Négy, rögzített csőből lehetett egyszerre lőni, a töltényeket egy adogató szerkezet töltötte be a töltényűrbe, a felül látható fogantyús ládából adagolva. A tartó oszlopon látható kerékkel lehetett fel-le irányban kb. 15-20 fokkal mozgatni a csöveket, míg a kinyúló tengelyű kerék forgatásával lehetett teljes 360-ban körbeforgatni a szerkezetet. A löveg hatótávolsága mintegy 500 méter , a pontos célzás a leírtak miatt képtelenség volt, itt a rendkívüli tűzgyorsaság (percenként 60 lövés/perc, azaz 240 lövedék/perc egy lövegből) és a tűzerő volt a lényeges. További óriási hátránya volt ennek a fegyvernek, hogy a három fős kezelőszemélyzet minden fedezék nélkül, az ellenség tüzének teljes egészében kitéve kellett, hogy használja az eszközt. A felső képen a bal oldali, míg az alsó képen képen a jobb oldali, most éppen a Parlamentet célbavevő pásztázó löveg látható.

A hajó tatján a stilizált császári korona látható. (Hiszen a Leitha a K.u.K. haderő zászlóshajója volt. SMS Leitha volt az eredeti teljes neve, ez nem azt jelentette, hogy az utasításokat rövid szöveges üzenet formájában kapták, hanem a "Seine Majestaet Schiff", azaz "Őfelsége hajója" megkülönböztető jelző  rövidítése.) Az a matróz, aki ezt a koronát közvetlen közelről látta, az mást már nem biztos, hogy látott. Ugyanis a hajón akkoriban sehol nem volt korlát. A fedélzet pedig nem egyenes volt, hanem mindenhol minden irányban enyhén lejtett, az akkori szakkifejezés szerint "csíkbogár" alakú volt. A lejtés azért kellett, hogy a becsapódó aknák lepattanjanak a lejtős felületről. Azonban esőben, kiváltképp ónos esőben, illetve a fedélzetre fagyott vízpermetben szinte lehetetlen volt megállni a fedélzeten. A korona alatti részen pedig, a vízszint alatt, ott forgott a hajócsavar…

(A hajó szakmai bemutatását Dósa Istvánnak köszönhetjük. A képeket én készítettem 2016-ban.)

Dugonics András születésnapjára - 1740. október 17.

Dugonics András (horvátul Andrija Dugonić) (Szeged, 1740. október 17. – Szeged, 1818. július 25.), piarista szerzetes, író, egyetemi tanár.

Életútja

Dugonyi András szegedi városi kapitány és Imre Katalin fiaként látta meg a napvilágot. Szülei gondos és alapos neveltetésben részesítették. Olyannyira kiváló előmenetelt tanúsított iskoláiban, hogy magára vonta a szegedi kegyesrendiek figyelmét is. Iskoláit 1756-ban elvégezve – szülei ellenkezése dacára – maga is a rendbe lépett.

A szerzetesi próbaévek után Nagykárolyban bölcseletet, Nyitrán hittudományt tanult. Miséspappá szentelése után költészetet és szónoklattant tanított Erdélyben, Medgyesen.

Erdélyi tartózkodása meghatározó befolyással volt szellemi fejlődésére, a nemzeti mondavilágban sajátos romantikus színezetben feltűnő Erdély, római és dák, hun és magyar történeti hagyományaival a fiatal tanárban komoly érdeklődést ébresztett a történelem iránt. 1770-ben Nyitrára helyezték át, ahol a püspöki nevelőintézetben a bölcselet tanításával bízták meg, emellett azonban a költészettel is foglalkozott. Gyöngyösi István volt a példaképe, akit e korszakban az egyetlen klasszikus magyar költőnek tartottak.1773-ban Magyarországon eltörölték a jezsuita rendet, és Dugonicsot a nagyszombati egyetemre helyezték át matematikatanárnak. Működését 1774-ben kezdte meg, és akkor is folytatta, amikor 1777-ben az egyetemet Budára áthelyezték. 1788-ban egyetemi rektor lett. 1808-ban öreg kora és testi gyengesége miatt nyugalomba vonult rokonaihoz Szegedre, ahol tíz évre rá meghalt.

Karácsony Chrytostom Incze rendtársa eképp jellemzi Dugonicsot: „Termetére nézve magas, tömött, egyenes szálú ember volt. Szép s eleven képének különös díszére szolgált gyönyörű fodros haja. Édesen, de egyszersmind férfiasan hangzó szava, gyors lépése, könnyű mozdulása belső tűzre s nemes indulatra mutattak… Hízelkedésre, alacsonyságra soha nem hajlott. A sok beszédet kerülte, elmésen mulatni szeretett”.

Írói és tanári működése

Dugonics életműve leginkább irodalmi szempontok alapján ragadható meg, hiszen hagyatékának túlnyomó részét regények, színművek alkotják. Fő művének a kortársak által nagyra értékelt, ám az utókor által elfeledett Etelka tekinthető. (Külön bejegyzésben ismertetem.)

Gyimesi István levéltári és kézirattári források alapján bizonyítja, hogy Dugonics tanári készültsége és tevékenysége a kor színvonalán mozgott. Ha a korabeli európai normákkal hasonlítjuk össze a Dugonics által készített magyar nyelvű tankönyveket, akkor nincs szégyenkezni valónk. Gyimesi szerint: „ …Magyarországon nem volt annyira lemaradva a matematika oktatása, mint a tudomány művelése.” (Gyimesi, Dugonics András matematikai munkássága, 213.)

Dugonics András 1784-ben adta ki A tudákoságnak két könyvei, melyekben foglaltatik a Betővetés (algebra) és a Földmérés (geometria) című munkáját. 1798-ban a két könyv ismételt kiadása mellett megjelent két újabb munkája is: A tudákosságnak III. könyve: A három szögellések (trigonometria) és IV. könyve: a csúcsos szelésekről (de sectionibus conicis) – címen. Igazán értékessé ezeket a munkákat nem is a tartalmuk, hanem nyelvük teszi. Dugonics a nyelvújító mozgalom radikális alakja volt. Puristaként a végletekig kerülte a nem magyar szavak használatát, amit mi sem bizonyít inkább, mint az, hogy az egyetlen somma (összeg) szón kívül művében nincs idegen kifejezés. Szókincsét már meglevő magyar nyelvű matematikai írások, régi kódexek figyelembevételével, köznyelvi szavaknak a műnyelvbe vonásával és átértelmezésével, összetétellel, elvonással, képzéssel teremtette meg. Máig használatosak a matematikában a következő Dugonics által konstruált szavak: bizonyítani, csonka, egyenlet, gömb, gyök, háromszög, henger, jegyzet, sugár, húr, szelet, szög, természettudomány, természettörvény, véges, végtelen.

Általam ismert emlékezete

–Rendtársai 1847-ben márvány sírkővel jelölték meg hamvainak nyughelyét.

–Az 1830-as években arcképével díszítették a szegedi városháza nagytermét.

–1892 novemberében alakult meg Szegeden a Dugonics Társaság.

–Nevét viseli a szegedi piarista gimnázium és a budapesti Dugonics András Általános Iskola és Gimnázium

–Nevét több tér, utca őrzi (pl: Szeged, Pécs, Budapest, Kiskunhalas).

–Szegeden, a Dugonics téren áll a szobra (1876). Izsó Miklós kezdte el megalkotni, azonban elhatalmasodó tüdőbaja miatt korán elhunyt, ezért  tanítványa, Huszár Adolf fejezte be. (Forrás: Wikipedia)

Humoros ételszobrászat