A török időkben a sziget épületeit hadi célokra használták, Budavár 1686. évi ostromakor pedig a még meglévő épületek is elpusztultak. A 18. század idején a sziget lényegében néptelen volt, a piliscsabai uradalom kaszálójaként használták. Az országgyűlés az 1790-ben a frissen nádorrá választott Sándor Lipót főhercegnek, II. Lipót császár és király fiának adta ajándékba, hogy hamarabb otthon érezze magát Magyarországon. Az 500 éve tartó egyházi uralmat fölváltotta tehát a Habsburgok sajátos "magyar ágának", a nádoroknak az uralma, ami egy bő évszázadig, 1909-ig tartott. A szigetet ezért gyakran emlegették a nádori méltóság latin nevéből Palatinus-szigetnek, ennek emlékét őrzi a Palatinus strand neve is.
Sándor Lipót főherceg megkezdte az elhagyatott sziget fölújítását, és 1795-ben bekövetkezett halála után ezt a munkát folytatta öccse, a nádori posztot 50 éven át betöltő József főherceg is. A sziget tehát a nádor magánbirtoka lett, gondosan elrendezett parkjába növényritkaságokat ültettek, a nádornak pedig szép palotát építettek, amely később szállodaként funkcionált, ám 1945-ben elpusztult. Átlag ember számára sziget nem volt látogatható.
Jöttek viszont a híres vendégek: 1814-ben a nádor híres Margit-szigeti szőlejében együtt szüretelt az Európa sorsának újrarendezésén munkálkodó bécsi kongresszusról Pestre átránduló I. Ferenc osztrák császár, magyar király, I. Sándor minden oroszok cárja és III. Frigyes Vilmos porosz király. A sziget szépségét az 1838. évi nagy árvíz rontotta el: a víz levonulása után közel egyméteres iszapréteg maradt a szép park helyén. A károkat a nádor természetesen hamar kijavíttatta. (Folytatom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése