Xavéri Szent Ferenc, családi nevén Francisco de Jassu y Javier (Javier vára, 1506. április 7. – San-Csaog, Kanton mellett, Kína, 1552. december 3.), jezsuita szerzetes, minden idők egyik legnagyobb keresztény misszionáriusa.
Kína partjai előtt halt meg, miközben szíve minden vágya az volt, hogy Kínába juthasson. Elhagyatottsága ellenére is halálhíre hamarosan bejárta az egész akkori művelt világot, és a távoli vidékekről írt levelei, illetve az egyre népszerűbbé váló jezsuita rendtársaknak köszönhetően, egyre nagyobb csodálat övezte a misszionárius tetteit. Ez jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy a missziós életforma utáni vágy gyakorlatilag felváltotta a középkori kereszténységre annyira jellemző szentföldi zarándoklatok iránti igényt. Többek között Xavéri Szent Ferencnek köszönhetően a missziós élet az Isten iránti teljes elköteleződés egyik paradigmája lett. Xavéri Szent Ferencnek köszönhetően az is világossá vált, hogy az eredményes missziós munkát széles körű intellektuális felkészülés kell hogy megelőzzön. Xavéri Szent Ferenc példája ezreket vonzott a missziókba, és ezzel vette kezdetét az „Újvilág” (Amerika), Ázsia és Afrika misszionálásának első nagyobb hulláma.
Fél évszázad sem telt el a baszk szerzetes halála után, és V. Pál pápa boldoggá avatta Xavéri Ferencet. Ezzel a római katolikus egyház mintegy hivatalosan is követendő példaként állította a jezsuita misszionáriust. Szentté a rendalapító Loyolai Szent Ignáccal egy időben (1622-ben) avatta XV. Gergely pápa. XIV. Benedek pápa 1748-ban „India és az egész Távol-Kelet védőszentje” nevet adta neki, XI. Piusz pápa pedig 1927-ben „az egész földkerekség minden missziója védőszentjeként” bízta rá a misszionáló egyházat. Halála napját (december 3.) már a szentté avatás utáni évben felvették a római naptárba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése