2021. június 23., szerda

NYOLC ÉVE TÖRTÉNT Tisztelgés a Rákóczi-szabadságharc kezdetének 310. évfordulóján (7/6)

          A Gyarapodó Magyarországért Alapítvány, a II. Rákóczi Ferenc Öröksége Egylet és a Rákóczi Lovasai Hagyományőrző Egyesület – hagyományteremtő céllal – a második kuruc szabadságharc kezdete napján (június 16.) méltóságteljes, nagyívű, kiválóan megrendezett megemlékezést szervezett. A program az Oktogonról induló, és a Hősök terén záruló felvonulással kezdődött, zenével, énekkel színesített ünnepi beszédekkel folytatódott, és az Örökség-koncerttel záródott.

Vári-Kovács Péter színművész és zenész a kuruc kort hangulatát mutatta be Balogh Ádám nótájával, valamin a Csínom Palkó, Csínom Jankó előadásával.


Szávay István országgyűlési képviselő nehézményezte, hogy az országos költségvetésből nem jut pénz Rákóczi születési helyének, a borsi kastélynak a felújításához. Rákóczi életéből kiemelte, hogy nem a kényelmes, főúri életet választotta, hanem a hazaszeretet vezérelte. Példának állította, hogy egyedülálló módon maga mellé tudta állítani a nemzetet, és a nemzeti érdekeket minden más fölé helyezte. Külön kiemelte a nemzetiségiekkel, ezen belül pedig a kárpátaljai ruszinsággal kialakult jó kapcsolatát (ezzel kedveskedve a Ruszin Közhasznú Egyesület képviselőinek, és az elcsatolt részekről érkezett magyar megemlékezőknek).
vitéz Kiss Imre a Szent Korona Szövetség országos elnöke a Szent Koronáról, a Szent Korona tan erejéről, történetéről beszélt, majd II. József, a kalapos király példáján mutatta be a Szent Korona erejét, a magyarság szabadságtudatát. Rákóczi Ferenc legnagyobb erényének azt tartotta, hogy példamutatóan vezette az országot. Büszkén említette hogy közadakozásból, 20 millió forintból a borsi kastély (ma Ukrajnához tartozik) két termét felújították.
Inárcsi József, a Magyar Nemzeti Gárda főkapitánya szerint a Gárda legnagyobb ünnepe, ha Rákóczi-rendezvényen vehet részt. Majd kijelentette, hogy a legnagyobb érték az igaz történelemírás lenne, mert ő ebben látja a magyarság megmaradásának legfőbb zálogát.


Fehér István tanár Rév-Komáromból (ma: Szlovákia) az elszakított országtestekben élők harcát ecsetelte, mellyel nap mint nap küzdenek magyarságukért, ugyanúgy, mint Rákóczi idejében. Az egyetlen megnyugtató megoldást az őshonos magyar területek autonómiájában látja.
(A képeket a helyszínen készítettem. Az ünnepi beszédekkel, megemlékezésekkel folytatom a beszámolót.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése