Berijára (Sztálin hóhéra) emlékezve születésnapján -1899. március 29.

          A diktátorok közel sem egyformák. De közöttük is ritka volt azonban az olyan, aki saját híveit, bizalmasait, támogatóit börtönöztette be, sőt megkínoztatta, sőt még meg is ölette!! De akadt ilyen, Sztálin, a Gazda! Ehhez persze kellettek a hűséges kiszolgálók. Közülük mutatom be az egyik legodaadóbbat, Lavrentyij Pavlovics Beriját (1899. március 29.-1953. december 23.).

            A képen Barija és családja látható 1946 körül. A nemi erőszaktevő és szadista Berija odaadó após és nagyapa volt. Szőke, okos, sokat szenvedett felesége, Nyina (balról a második) volt a legszebb az összes vezető felesége közül, Sztálin saját lányaként bánt vele. Szvetlana, Sztálin lánya szerelmes volt a jóképű, lendületes Berija-fiúba, Szergóba (balra szélen), akit Sztálin maga is kedvelt Ő azonban Gorkij unokáját, Marta Preskovát vette feleségül (jobb szélen), ami miatt Szvetlana megharagudott rá.

            Példa Berija hétköznapjaiból, szórakozásaiból: Sztálin az éjszakai vacsorák közben mindig tartott egy kis pihenőt, amikor a meghívottak megmoshatták a kezüket. Ezután ismét visszatértek az étkezőbe, ahol a vacsora elérte az elképzelhető legalacsonyabb színvonalat. Néha Sztálin maga is „lerészegedett, és a kelleténél többet engedett meg magának”, számolt be Hruscsov. „Paradicsommal dobálózott.” A csínytevések igazi mesterei azonban Berija és Poszkrjobisev (Sztálin egyik titkára) voltak. … Berija rendszeresen élcelődött a jóképű,  „fess” miniszter, Mikojan ruházatán, Sztálin pedig az „előkelő viselkedését” gúnyolta. Berija egyszer behajította Mikojan kalapját a fenyők közé, ami ott is maradt. Máskor érett paradicsomot csúsztatott Mikojan öltönyébe, majd „a falhoz szorította”, hogy a paradicsomok szétnyomódjanak a ruha zsebében. Berija másokkal is szívesen viccelődött, például az. egyik alkalommal a „PÖCS” szót írta egy papírra, amit aztán Hruscsov hátára ragasztott. Hruscsov persze nem tudott erről, viszont mindenki más fuldoklott a nevetéstől. Hruscsov sosem felejtette el ezt a megaláztatást. (Berija életébe kerülő visszavágásáról máshol írtam.)

            Berija mindent megtett, hogy minél közelebb férkőzzön a Kreml urához. Ezért tüntetően pártfogolta a diktátor lányát, Szvetlanát. Sztálin is örült, ha a lánya Berijáéknál tartózkodott, mert ott jó helyen tudta féltett lányát.

            „Sztálin mesteri módon alkalmazta az „elbűvölő” viselkedés eszközeit. Berijának azonban megvoltak a maga határai. Egyszer Bierut lengyel vezető kitartóan kérdezgette Sztálint, mi lett az 1937-ben eltűnt lengyel kommunistákkal.

–Hová lettek, Lavrentyij? – kérdezte Sztálin Beriját. –Mondtam, hogy keresd meg őket, miért nem találtál rájuk?

            Sztálin és Berija kedvét lelte az ilyen aljas színjátékokban. Berija megígérte, hogy felkutatja az elveszett lengyeleket, ám amikor Sztálin egy pillanatra nem figyelt, Bieruthoz fordult:

–Mit basztatod Joszif Visszarionovicsot? Hagyd békén, baszd meg, vagy megbánod!

            Bierut soha többé nem említette eltűnt barátait.

Források:

Kun Miklós: Az ismeretlen Sztálin

Simon Montefiore: Sztálin. A Vörös Cár udvara.

Kun Miklós: Oroszország válaszúton

A magyar humor tükrében:

            Sztálin nagy beszédet tart, amikor a harmadik sorban valakire nagyon rájön a köhöghetnék. Hosszasan köhög, Sztálin vészjóslóan félbeszakítja beszédét és megkérdezi:

-Elvtársak, ki zavarja köhögésével a beszédemet?

            Senki nem jelentkezik, mire Sztálin Berijához, a politikai rendőrség főnökéhez fordul: –Berija elvtárs, kísérje ki az első sort!

            Az első sorban ülőket kiviszik, lövések hangja szűrődik be..

            Pár perc múlva a köhögési jelenet megismétlődik, a harmadik sorban ülő elvtárs ismét nem jelentkezik. -Berija elvtárs, kísérje ki a második sort!

            Berija teljesíti az utasítást, újabb lövöldözés hallatszik.

            A göthös elvtársra újból rájön a köhögés, s mivel most már a harmadik sor következik, hogy a sorában ülő társait megmente, Sztálin kérdésére elhaló hangon jeletkezik.

            Mire Sztálin így fordul Berijához: –Berija elvtárs, az én kocsimmal vitesse el ezt a szegény, beteg elvtársat a Kreml ügyeletes orvosához, mert mindenki jól jegyezze meg, a szocializmusban a legfőbb érték az ember!