Alexandre Gustave Eiffel [ejtése: álekszándr güsztáv efel] (Dijon, 1832. december 15. – Párizs, 1923. december 27.), fémszerkezetek építésére szakosodott francia építőmérnök és gyáriparos, a párizsi Eiffel-torony, valamint a New York-i Szabadság-szobor stb. fémvázának tervezője és építője.
Az Eiffel-torony (ejtsd: ejfel-torony; franciául La Tour Eiffel, ejtsd /lá tuʀ ɛfɛl/) Párizs egyik jelképe, amely tervezőjéről, Gustave Eiffel mérnökről kapta a nevét. Az 1889. évi világkiállításra készült, az eredeti tervek szerint a kiállítás után lebontották volna. A torony összmagassága 322 m, ebből maga a torony 300 m, rászerelve 22 m-re magasodik egy tévé-adóantenna. Első emelete 58, második emelete 116, a harmadik 276 m magasban van. Négyzetalapú, 1,6 ha alapterületű, 10 100 tonna tömegű, 12 000 acéldarabból, szegecseléssel állították össze, átmeneti jelleggel. Évente kb. 10 tonna festék kell felülete karbantartásához. A legmagasabb épület volt a világon a New York-i Chrysler Building 1930-as felépítéséig (319 m).
Az 1832-ben született építészt a híres torony elkészülte után a francia akadémia tagjává választották. Épített hidat Bordeaux-ban, operaházat Iquitosban, csillagvizsgálót Nizzában, New Yorkban a Szabadságszobor tartószerkezetét, Budapesten pedig a Nyugati pályaudvart, 1877-ben. 1892-ben kitört Panama-botrány az ő hírnevét is megtépázta, a vádak szerint rossz minőségű acélszerkezetei használhatatlanok voltak a csatorna építése folyamán, ezért két év börtönre és komoly pénzbüntetésre ítélték. Gustave Eiffel jelentős kutatásokat végzett az aerodinamika területén, sőt a repülés első kísérletezői között is számon tartják. Magyarországon még két építmény elkészítésében vett részt vállalata, a Margit-híd munkálataiban és a szegedi közúti híd építésében. 1923-ig élt. Rangjához méltóan temették el a Levallois-Perret-i temetőben.
A határidőt betartó Gustave Eiffel a Becsületrend lovagja lett. 1887. január 20-án kezdődött a megvalósítása. 1889. március 31-re készült el, majd május 15-én megnyitották a nagyközönség előtt, amely el volt ragadtatva nemcsak a kilátástól, de az „ultragyors” és teljesen újszerű hidraulikus felvonóktól is. A világkiállítás hat hónapja alatt a torony 2 millió látogatót fogadott. Ahhoz képest, hogy előzőleg milyen polemizálás folyt róla, elsöprő sikert aratott. Mindez nem számított: az 1889-es év meghozza Eiffel számára a diadalt, és a megdicsőülést, mind mérnökként, mind pedig vállalkozóként. Az építmény első három szintje a nyilvánosság előtt is nyitva áll, mert az első emeleten remek éttermet rendeztek be a Világkiállítás alatt, ami ez az első számú vendéglőnek számított Párizsban. A második szintet – 116 méter magasságban – tudományos kísérletek színhelyének szánták, ám később a Le Figaro szerkesztősége foglalta el. A harmadik emeletről pedig csodálatos kilátás nyílik Párizsra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése