Maradj mindig fiatal! - humorosan

Az idősebbekről nyújtok át egy csokor viccet. Mindig fiatalnak kell maradni, és akkor ezek nem fordulhatnak elő!

1.  Egy idős úriember évek óta hallási problémákkal küszködött.  Elment az orvosához, akinek sikerült számára egy olyan készüléket beszerezni, mely 100%-os hallást biztosított.

   Egy hónap múlva elment ellenőrzésre az orvoshoz, aki azt mondta:

- Az ön hallása tökéletes. Gondolom, a családja is nagyon örül ennek.    Az idős úr így válaszolt:

- Még nem mondtam meg a családomnak.  Csak ücsörgök, és hallgatom a beszélgetésüket.  Már háromszor írtam át a végrendeletemet!

3.  Kórházi szabályok szerint minden távozó betegnek tolószékben kell elhagynia a kórházat. Mikor még tanuló nővérként dolgoztam, egy idős bácsit találtam az ágy szélén felöltözve, kis bőrönddel a lábánál, aki közölte, hogy őneki nem kell tolószék.
Egy idő után meggyőztem a szabályokról, és végre megengedte, hogy a liftig eltoljam. A liftben megkérdeztem, hogy várja-e a felesége a kórház bejáratánál. Erre azt válaszolta:
- Nem tudom, szerintem még mindig fent van a fürdőszobában, ahol átöltözik a kórházi hálóingből.

4.  Egy idős házaspárnak problémája van az emlékezéssel. Egy orvosi ellenőrzés során azt a tanácsot kapják, hogy ugyan fizikailag semmi problémájuk, de jobb lenne, ha mostantól mindent felírnának, hogy könnyebben emlékezzenek dolgokra.
Este - amíg TV-t néznek - az idős ember feláll a székéből.
- Kérsz valamit a konyhából? - kérdezi a feleségét.
- Hoznál nekem egy tál fagylaltot?
- Igen.
- Nem kéne felírnod, hogy emlékezzél rá?
- Nem, erre fogok emlékezni.
- Kérnék néhány epret a tetejére. Szerintem ezt fel kéne írnod, egyébként el fogod felejteni.
- Ezt nem felejtem el. Egy tál fagylaltot kérsz, eperrel a tetején.
- Tejszínhabot is szeretnék. Ezt biztosan el fogod felejteni. Írd fel, légy szíves.A férj dühösen válaszol:
- Ezt nem felejtem el! Fagylaltot kérsz eperrel és tejszínhabbal a tetején! Értem én!
Ezután kimegy a konyhába.. Kb. 20 perc múlva vissza tér és a feleségnek átad egy tányéron sült sonkát és tojást. A feleség ránéz a tányérra és megkérdezi:
- Hol van a pirítósom?

6.  Két idős ember egy öregek otthonában egy fa alatt üldögél és beszélget. Az egyik azt mondja a másiknak:
- Béla, én már 83 éves vagyok és mindenem fáj. Tudom, hogy te is az én koromban vagy, te hogy érzed magad?
- Én? Mint egy újszülött!
- Tényleg?
- Igen! Se fogam, se hajam, és azt hiszem, éppen bevizeltem.

Sült libacomb párolt lila káposztával

- 3 evőkanál libazsír

- 6 db libacomb

- 30 dkg vöröshagyma

- 4 gerezd fokhagyma

- 2 db paradicsom

Párolt káposzta:

- 2 fej lilakáposzta

- 3 ek. étolaj

- 2 fej vöröshagyma

- 1 ek. citromlé

- 2 ek. Kristálycukor

          A libacombokat tepsibe rakjuk, és őrölt borssal, sóval megszórjuk. A libazsírral kikenjük a tepsit, és rárakjuk a szeletelt vöröshagymát, a fokhagymát és a darabolt paradicsomot. Kevés vizet öntünk alá, és egy órán át fóliával betakarva pároljuk, a fóliától megszabadulva közepes hőmérsékletű sütőben 40 percig aranybarnára sütjük.

          Közben elkészítjük a párolt káposztát. A négyfelé vágott káposztából kivájjuk a torzsáját, s vékony laskára vágjuk. Megdinszteljük, időnként kevergetve, kevés vízzel felöntve (ha kell, többször is), fedő alatt puhára pároljuk. Végül megfűszerezzük és beleöntjük az ecetet vagy a citromlét és a cukrot.

Szent Márton ünnepére - november 11. Szent Márton különös élete

A fenti kép a szombathelyi Szent Márton-templomban található

            Szent Márton a Római Birodalom területén, Pannóniában született 316 táján, ma úgy tűnik a Szombathely mellett a valamikori Szentmárton falu környékén. (A szombathelyi Szent Márton-templom bejegyzésemben ezzel részletesen foglalkozom.)

            Szülei pogányok voltak. Apja a római légió tisztjeként szolgált. A források tanúsága szerint édesapja és édesanyja valószínűleg szláv eredetű volt, bár egyes történetírók kelta származásukat is lehetségesnek tartják. Márton apja szolgálata jutalmául Itáliában földbirtokot kapott, így a család oda költözött át. Gyermekkorát Márton Ticinum (ma: Pavia) városában töltötte. Alig 12 éves, amikor azzal a gondolattal foglalkozik, hogy keresztény lesz és remeteként éli le életét. Szülei akarata ellenére, azok beleegyezése nélkül kérte felvételét a keresztények közé. A püspök kézrátétele a 12 éves Mártont hittanulóvá avatta. 15 éves korában apja akaratára belépett a hadseregbe. Fiatal kora miatt egy gyakorló lovascsapathoz került. 19 éves korában lett ténylegesen katona. Szolgálatának éveiben magatartása példamutató volt, méltó egy hittanulóhoz. Egy este nélkülöző koldussal találkozott. Mivel már zsoldját szétosztotta, nem maradt mása csak a köpenye. Ezt kardjával kettévágta, egyik felét a koldusnak adta. Megdöbbenve látta, hogy maga Jézus Krisztus néz vissza rá. (Más leírás szerint álmában jelent meg Jézus a koldusnak adott köpenydarabban.)

          A pozsonyi Szent Márton (koronázó)-templomban Georg Raphael Donner (Esslingen, 1693. május 24.–Bécs, 1741. február 15.) osztrák barokk szobrász magyar huszáruniformisban ábrázolja Mártont.

            339-ben, 22 éves korában keresztelkedett meg, szolgálati helyén, Amiensben. A kereszténnyé lett fiatal katona parancsnoka kérésére még két évig szolgált a légió kötelékében. 341-ben "barbárok" támadtak Galliára. Az uralkodó személyesen biztatta katonáit, megajándékozta őket. Márton nem akarta elfogadni az ajándékot: eddig a császárt szolgálta, mostantól Istent akarja szolgálni. Az uralkodó gyávasággal vádolta meg, válaszul Márton másnap fegyverek nélkül akart a csatába indulni. Az ütközetre végül nem került sor, a frank uralkodó békét kért a császártól. Ez nagyon meglepte az embereket, csodának vélték. Ezután 341-ben kilépett a seregből.

            355-ben visszatért Pannóniába, és téríteni kezdett. A 4. században megerősödött az eretnek ariánus mozgalom. Mártont elűzték Savariából. Ismét Itáliába távozott, Milánóba ment, azonban az ariánusok innen is elűzték. 360-ban megszűnt a veszély, és visszatért Galliába. Itt a falvak lakóinak a térítésével foglalkozott. 361-ben megalapította az első galliai szerzetes kolostort. Poitiers-ben  (Ligugé kolostor). 371-ben vagy 372-ben a nép és a papság a loire-vidéki Tours püspökévé választotta.

            A legenda úgy tartja, Szent Márton alázatból ki akart térni püspökké választása elől, a ludak óljába rejtőzött, azok gágogásukkal elárulták, amiért később büntetésül valamennyit levágatta. Ebből sok népi szokás alakult ki, például:  ilyenkor vágták le a tömött libákat, úgy tartották: "aki Márton napján libát nem eszik, egész éven át éhezik”. (A népi hiedelmekkel, szokásokkal egy külön bejegyzésben foglalkozom részletesebben.)

            Püspökként is szigorú szerzetesi életet élt. Fontos hittérítő munkát végzett, sorra látogatta a vidék egyházközösségeit, gyalog, szamárháton vagy dereglyén. Életét csodák, gyógyulások kísérték. Nem a kedves marmoutieri kolostorában érte a halál, hanem vidéki munkája során Candesben, ahová az egyházközségben jelentkező viták elsimítására utazott. Visszatérése előtt gyengének érezte magát, tudta, hogy el kell hagynia szerzetestársait. Több napig magas lázzal feküdt hamuból készített fekhelyén. Nem engedte, hogy szalmából vessenek ágyat számára. Szép imával búcsúzott el az őt körülállóktól. Halála óráján így imádkozott Istenhez: „Uram, ha népednek még szüksége van rám, nem vonakodom a munkától”. Az Úr azonban magához hívta 397. november 8-án, vasárnap. Halálhíre futótűzként terjedt el, Gallia-szerte hatalmas részvétet váltva ki. Néhány nap alatt nagy tömeg gyűlt össze Candesban. Holttestét több város is magának követelte. Poitiers és Tours egyaránt azon volt, hogy náluk helyezzék nyugalomra a püspököt. A holttestet szigorúan őrizték, de a toursiak az őröket kijátszották, és az ablakon kiemelték Márton földi maradványait. A Loire folyón csónakban vitték székvárosába, Toursba. A város előtti keresztény temetőben temették el november 11-én. Temetésére közel 2000 szerzetes érkezett, és hatalmas tömeg vett búcsút püspökétől. Sírja fölé tanítványa, Brictius kápolnát emeltetett.

            Márton tisztelete halála után gyorsan terjedt; már életében legendák keringtek jóságáról. A tours-i zsinat 461-ben ünnepet rendelt el Márton tiszteletére. Sírja felett 476-ban bazilikát építettek, amelyet máig is rengetegen látogatnak. A bazilika 997-ben leégett, a 11. században építették újjá. Holttestét ereklyeként tisztelik, 1454-ben arany ereklyetartót készítettek számára. 1526-ban a hugenották kifosztották a templomot, az ereklyék megsemmisültek, csak néhány csontot sikerült megmenteni. A francia forradalom idejében ismét kifosztották a templomot, de az ereklyéknek nem esett bántódásuk; később, 1795-ben új ereklyetartóba helyezték őket. A bazilikát hamarosan lerombolták, és az ereklyéket ideiglenesen egy székesegyházban helyezték el. A sír felett 1863-ban emlékművet emeltek, az új bazilikát 1886–1902-ig építették, a sír a bazilika kriptájába került. Ereklyéi a Saint-Gatien katedrális-ban, a tours-i Szent Márton-bazilikában és a kisebb koponyacsont a szombathelyi székesegyházban találhatók.

            Magyarország védőszentje (Szűz Mária mellett); tiszteletére már 1000 előtt kezdték emelni a mai Pannonhalmán – a valamikori Szent Márton hegyén – a szentmártoni apátságot (mai nevén: pannonhalmi apátságot). Magyarországon a szabolcsi zsinaton (1093) ünnepét nyilvánossá tették.

Életmód - életvitel

Nemzetközi Ifjúsági Világnapra - november 10.

Szülő-gyerek görbe tükörben

Miért sírsz Pistike?

- Az Apuuu!...Rácsapott az ujjára a kalapáccsal és... és...

- De kisfiam, ezért neked nem kellene így ordítanod!

- Hááát, először én is röhögtem...

Három fiú vitatkozik az iskolában, kinek az apja a leggyorsabb futó.

–Az én apám olyan gyors, hogy ha kilő egy nyilat, megelőzi menet közben - mondja az első.

–Az enyém lövész, és olyan gyors, hogy ha lő egyet, hamarabb ér célba, mint a golyó - mondja a második.

–Az semmi. Az én apám fél ötig dolgozik, és minden nap már négykor otthon van..

Márton napi (nov. 11.) előzetes - Libacomb párolt káposztával és tört krumplival

(Forrás: Két cica konyhája/Metropol)

Szent Márton napjára - november 11. Márton-napi hagyományok, szokások

1. „Novemberben, Márton napján

Liba gágog, ég a kályhán,

Aki libát nem eszik

Egész évben éhezik”

Az ismert Márton lúdja legenda egy régi római történeten alapszik. E történet szerint a Capitolium lúdjai felébresztették az alvó őrséget, amikor a gallusok az éj leple alatt Rómát el akarták foglalni. Ebbe a történetbe szőtték bele Márton alakját később.

             Márton a legenda szerint a ludak óljába bújt, mivel nem akart püspök lenni, de a ludak hangos gágogása elárulta őt. Innen ered az a hagyomány, hogy Márton napján szépen hizlalt ludat fogyasztanak. Aki Márton napján libát nem eszik, ehetik az bármit, mégis éhezni fog egész évben. A népi hagyomány szerint a Márton-napi sült lúd mellcsontjából is lehetett következtetni az időjárásra: amennyiben a sült liba mellcsontja fehér színű és hosszú, akkor hosszú, havas, hideg tél várható. Ha a mellcsont barna és rövid, csak amolyan fekete karácsonyos, locs-pocs, sáros időre lehet számítani.

            A libát nemcsak finom húsa, hanem puha tolla miatt is szívesen tartottak a falusi házaknál. A tisztaszoba magasra párnázott ágyaiba nagyon sok toll kellett. Téli estéken a lányok és asszonyok fosztották a lúdtollat nagyon vidám hangulatban. Míg a kezük járt énekeltek, meséltek, beszélgettek. 

2. Márton nap zárja az éves gazdasági munkákat.

            Szent Márton napján a pásztorok vesszőt adtak ajándékba a gazdáknak. Ez volt a Szent Márton vesszeje. Köszöntőt is mondtak, a gazda megfizette a bélesadót vagy rétespénzt. Márton vesszeje többágú volt, úgy tartották, ahány ága van, annyit malacozik a disznó. A bősi gazdák a disznóól tetejébe szúrták dögvész ellen. Tavasszal ezzel a vesszővel hajtották ki az állatokat. Bősön zsírral, szalonnával, kolbásszal ajándékozták meg a pásztort, esetleg pénzt is adtak. Az Ipoly vidékén a pásztorok sorra járták a házakat, és a gazdáktól ajándékot kaptak. A Nyitra megyei Zsérén is a pásztorok hordták a mogyorófavesszőt, amiért a gazdától ajándékot kaptak. A Dunántúlon – különösen Vas megyében – Márton-nap estéjén a pásztorok sorra járták a házakat köszöntőjükkel. Kezükben dús lombú nyírfavesszőt tartottak, melyből a gazdának is adtak, hogy tavasszal ezzel hajtsa először a jószágot a legelőre. Gyöngyösfalun például a kanász megkopogtatta az ablakot a következő szavakkal: „Jó estét kívánok! Elhoztuk Szent Márton püspök vesszeit. Se mink nem kezdtek, se mink nem végezzek. Úgy szaporodjanak a sertések, mint ennek ahány ága boga van”. Az erdélyi pásztorok e napon kérték járandóságukat. Sorra járták a házakat, köszöntőt mondtak, nyírfavesszőt ajándékoztak a gazdának, aki megőrizte, s tavasszal az állatok kihajtására használta. 

3. A Márton napi időjárásból következtettek a télre:

–Ha Márton fehér lovon jön, enyhe tél, ha barnán, kemény tél várható.

–Márton napján, ha a lúd jégen jár, akkor karácsonykor vízben poroszkál.

–Márton napján, ha a lúd jégre áll, karácsonykor sárban jár.

–Ha Márton napján a libák korcsolyáznak, akkor karácsonykor bízvást bőrig áznak

–Ha jókedvű a Márton, kemény tél lesz, a borús Márton borongós télt hoz.

–Sokfelé azt tartják, hogy márciusban olyan lesz az idő, mint a Márton-napi. Mivel ez a nap többnyire ködös, esetleg havas, a baranyaiak azt mondják: „Eljött Márton szürke lovon.” „Márton fehér lován nyargal.”

4.„A bornak Márton a bírája” – tartja a hiedelem, azaz ezen a napon a bort mindenképpen meg kellett kóstolni. A Márton-napi újbor kóstolgatásának szertartása a bort és a pincék sötétjét övező misztikummal kapcsolódott össze. A must ilyenkor változott borrá, az egész évi fáradozás gyümölcse ekkor mutatkozott meg, az eredménnyel pedig szívesen el is dicsekedtek a boros gazdák.

5. Dologtiltó nap volt. Tilos volt mosni, teregetni, mert a jószág pusztulását okozta volna.

6. Sokfelé rendeztek Márton napi bálokat, vásárokat.  Ez volt a negyven napos karácsonyi böjtöt megelőző utolsó nap, amikor még megengedett volt a jóízű és gazdag falatozás. Német nyelvterületen lámpás, fáklyás felvonulásokat is szerveztek. Ezzel a jó cselekedeteket jelképező fényt kívánták eljuttatni mindenkihez.

7. Előestéjén Márton-maskarák jártak családról családra – eredetileg csak elmaszkírozott fiúk –, akik énekeltek és jó termést kívántak a háznak. E maskarázásban az ősök kultuszának nyomait látják a néprajzkutatók

Adjon Isten szerencsés jó estét! Megjött Szent Márton püspök szolgája. Adjon Isten bort, búzát, bikessiget, lölkünknek üdvössiget! 

8. A Gyertek haza ludaim! – kedvelt, általánosan elterjedt játék. Az eddigi lejegyzések több mint ötven szövegváltozatot  - pl. Sas és tyúk, Róka és kotlós, Héjázás -, és több játékmódot mutatnak. Tartalmi érdekessége, mindig ragadozó állatokat utánoz. A Gyertek haza ludaim!-féle játékok Európa-szerte ismertek. 

„Ködös Márton után Enyhe telet várhatsz, Havas Márton után Farkast soká láthatsz. Szent Erzsébet-napja Tél elejét szabja, Az András-napi hó A vetésnek nem jó.” (népköltés)