Sztálin lánya, Szvetlana születésnapjára - február 28.

            Sztálinnak három gyermeke születet: az első feleségétől egy fia, Joszif (Jakov, akiról önálló bejegyzést írtam), a másodiktól (Nágya) egy lánya, Szvetlana, és egy fia, Vaszilij (Vászja, akiről szintén írtam önálló bejegyzést).

            Szvetlana 1926. február 28-án született. Sztálin teljesen elzárva neveltette. Kocsival, testőrök kíséretében járt egy Moszkva belvárosában lévő mintaiskolába. Csupa kádergyerek volt az osztálytársa, de az óraközi szünetekben még velük sem játszhatott, az iskola büféjébe sem mehetett át. A számára elkülönített kuckóban kellett ücsörögnie. Sztálin el kívánta kerülni, hogy Szvetlana a valóságot megismerje, mivel folyamatosan sok régi ismerős politikust tartóztattak le, majd többet ki is végeztek – akiket Szvetlana is ismert, sőt a gyerekeikkel is egy iskolában járt. A letartóztatottak feleségei ilyenkor – jobbik esetben – a gulágra (koncentrációs tábor), gyerekeik pedig árvaházba kerültek.

            Sztálin lányával bugyuta, a szenilisséget súroló levelezős játékot talált ki. Szvetlana leveleire mindig késlekedés nélkül, alázatos stílusban, írásban reagált. Erre, és mérhetetlen elkényeztetésére egy példa. Egy sarló-kalapácsos pecséttel ellátott, iskolai füzetből kitépett kockás papíron utasította édesapját, valamint Andrej Zsdanovot, a leningrádi párbizottság vezetőjét: ”Legkésőbb a következő ünnepnapon, vagyis 1938. XII. 24-én Moszkvában és a moszkvai területen, de még Leningrádban és a leningrádi területen is le kell esnie a hónak. Moszkvában azonban emellett enyhüljön a fagy”. A nagyhatalmú, büszke Zsdanov – Sztálint utánzó – alázatos válasza: „Pontosan el lesz minden intézve. A gazdaasszony elvtársnő titkárocskája, Zsdanov”.

            Másfajta levél is megmaradt az utókornak. A 15 éves kislány leveléből minden kommentár nélkül idézek: ”… Egyenek csak, amennyi magukba fér. Ihatnak is. Csak azt kérem, ne tegyenek zöldséget meg más ennivalót a székre, azt remélve, hogy valamelyikük ráül. A székek ugyanis tönkremennek ettől. És a titkárok ruhája is. …” A levél végére Sztálin girbegurba betűkkel, láthatóan részegen odabiggyesztette: „Engedelmeskedünk. Csókolom az én verebecskémet. Titkárocskája, Sztálin”. Ez 1941. március 13-án kelt, a háború javában zajlik, három hónap múlva elkezdődik a német–szovjet összecsapás!!

            Néha viszont Sztálin rosszkedvű volt. Ilyenkor megesett, hogy visszakézből pofon ütötte a lányát – ha nem is olyan gyakran, mint Vaszja fiát.

            Amikor Szvetlana 16 éves volt, Sztálin kapott egy levelet Roman Karmentől (vezető dokumentumfilm-készítő), amiben leírta fiatalabb fia, Vaszilij ezredes viselt dolgait. Kun Miklós nagyon szemléletesen írta le a következményeket: A levél felkavarta az állóvizet, és romba döntötte Sztálin kapcsolatát mind a részeges Vaszilijjel, mind az imádott Szvetlanával. Sztálin elkezdett kutakodni az életükben, és a felfedezett dolgok mélységesen megrendítették. Szvetlana ebben az időben a Kreml unalmas szigorúságának hangulatában élt. … A szeplős, vörös hajú gyermek vonzó, intelligens és érzékeny lánnyá érett, aki anyja szépsége mellé apja konokságát és keménységét örökölte. A szívesen olvasó, angolul folyékonyan tudó Szvetlana – talán Berija házában, ahová gyakran járt – megtalálta az llustreted London News egyik példányát, amelyből megtudta, hogy anyja valójában öngyilkos lett. „Valami összetört bennem – írta később. Ettől fogva nem tudtam szótlanul … engedelmeskedni apám szavának és akaratának”.

            Sztálin és lánya szeretetteljes viszonya a háború alatt teljesen megromlott. Sztálin már gyerek korában is féltékenyen és sértődötten viselkedett Szvetlanával. Nem engedte fiúkkal barátkozni. Ahogy a kislány nővé érett, környezetében állandósultak az ilyen természetű konfliktusok.

            Szvetlana 17 évesen szerelmes lett egy nála huszonnégy évvel idősebb, nős filmrendező-íróba, Alekszej Kaplerbe. De Sztálin nem fogadta el, szoknyavadász, bohém művésznek tartotta. Ráadásul zsidó volt, akiket Sztálin az USA bérenceinek tartott. Kaplert öt évre Szibériába száműzette. Szvetlana úgy érezte: az apja derékba törte az életét. Kapler még szerencsés is lehetett, hogy nem lőtték le azonnal. 1948-as szabadulása alkalmával becsületszava ellenére visszatért Moszkvába. Újra letartóztatták, és további öt – bányában töltendő – évre ítélték. Sztálin halála után visszatért, újra nősült, majd ismét összejött Szvetlanával, akivel végre szenvedélyes viszonyt folytathatott egészen 1979-ben bekövetkezett haláláig.

            Hruscsov (Sztálin utóda) visszaemlékezése szerint Szvetlana volt az egyetlen ember, akit Sztálin szeretett.

            Szvetlana egy moszkvai egyetemistához, Grigorij Morozovhoz ment férjhez. Az apa engedélyezte a házasságot. Első fia, Joseph 1945-ben született. 1947-ben elváltak. A fiatalasszony röviddel ezután egy másik, kudarcra ítélt házasságot kötött Jurij Zsdanov akadémikussal. Lányuk született (Kátya). A férje főbe lőtte magát egy vadászpuskával, állítólag véletlenül. Szvetlana és Kátya nem látták egymást a lány 15 éves kora óta. Egyébként egyedül élt Oroszország keleti részén.

            Szvetlana 1967-ben – a hidegháború idején, tizennégy évvel az apja halála után – Nyugatra szökött, ezzel nagy felháborodást váltott ki a Szovjetunióban és az Egyesült Államokban is. 41 éves volt, amikor New Yorkba érkezett, akkor azt nyilatkozta, azért ment az Egyesült Államokba, mert a Szovjetunióban nem tudta kifejezni önmagát.

            De idővel visszatért Oroszországba. Ezután ismét távozott onnan. A kommunista vezetés megdöbbenésére sikeres író vált belőle. Csodálatosan megírt visszaemlékezéseivel egy vagyont keresett.

            Szvetlana Allilujeva 1970-ben kötött házassága óta a Lana Peters nevet viselte. Életének utolsó évtizedeiben a nyilvánosságtól visszavonultan élt, és halálát ugyanolyan titokzatosság övezte, mint az életét. Az otthonául szolgáló település temetkezési vállalata nem volt hajlandó megerősíteni a távozásáról szóló első, az interneten megjelent híreket, mint ahogy az Oregon állambeli Portlandben élő – amerikai férjétől született – lánya sem. Azt, hogy elhunyt, végül Mary Turner, Richland megyei halottkém jelentette be hivatalosan. Az AP amerikai hírügynökség jelentése szerint november 22-én (85 éves korában) halt meg Wisconsin államban. Halálát vastagbélrák okozta.

            Sztálin lányának három gyereke született. Az amerikai férjétől Olga – Chrese Evans néven él Portlandben. Orosz gyermekei közül Katya vulkánkutató Szibériában, Josef pedig orvosként – 63 éves korában – halt meg Moszkvában.

Források:

Kun Miklós: Oroszország válaszúton

Kun Miklós: Az ismeretlen Sztálin

Simon Montefiore: Sztálin. A Vörös Cár udvara

ORIGO

Vicc a korabeli viszonyokról:

–Lesz-e politikai rendőrség a kommunizmusban?
–Nem lesz. Addigra az emberek tudata olyan magas szintre fog fejlődni, hogy mindenki saját magát fogja letartóztatni.

–Szabad-e a Kommunista Pártot bírálni?

–Elvben igen, de ez olyan, mint a tigris seggét nyalni. Nem valami nagy élvezet, viszont roppant veszélyes.

Eger hőseinek dicstelen vége

Dobó megtört, beteg öregember lett a börtönben, Bornemisszát felakasztották, Mekcseyt parasztok lincselték meg.

            A várat 1552-ben vette ostrom alá a török egy nagyszabású hadjárat részeként. Alig 2100 katona és a várba menekült civil nézett szembe Nagy Szulejmán 75 ezres seregével és félelmetes ostromágyúival. A magyarok diadala hatalmas jelentőséggel bírt: hittel, reménnyel és büszkeséggel töltötte el nemcsak a török kezében vergődő országot, de az egész keresztény világot. A győzelem után összeállított jegyzék az egyetlen forrás, amelyből a közrendű várvédőkről is információt szerezhetünk.

            A Gárdonyi által is szerepeltetett főhősök életéről és további sorsáról viszont jóval több ismerettel rendelkezünk. Történetük korántsem felemelő.

            Dobó István az ostrom után komoly birtokadományokban és rangemelésekben részesült,  1552 novemberében Mekcsey Istvánnal együtt felmentését kérte a vár vezetése alól. A következő évben erdélyi vajdává nevezték ki, ebben a tisztségében igyekezett megtartani a területet I. Ferdinánd hűségén. Ám 1568-ban, felső-magyarországi főurak Habsburg-ellenes felkelése kapcsán az akkor már idős Dobót is meggyanúsították. A következő évben Sopronba csalták, ahol elfogták, és börtönbe zárták. Hetven esztendős korában szabadult 1572-ben, az akkori börtönviszonyoknak is köszönhetően megtörten, betegen. Még abban az évben elhunyt. A csontjain elvégzett vizsgálat alapján idős korában köszvényben szenvedett. Egyébként markáns arcú, magas, erős férfi volt: 178-182 centiméterre becsült magasságával jó tíz centivel kiemelkedett átlagos kortársai közül.

            Az ostrom után Bornemissza Gergely is több királyi adományban részesült Abaúj és Sáros megyékben, illetve Eger környékén. 1553 márciusában átvette az egri vár és a püspöki javadalmak kezelését. Az Egri csillagok főhőse kétszer házasodott, de egyik feleségét sem hívták Évának. Első felesége, Fügedi Oláh Erzsébetről nem tudunk sokat. De 1554 januárjában már halott volt, amikor az egri vitéz megülte második lakodalmát az egri várban Sigér Dorottyával. Bornemissza János nevű gyermeke – aki Gárdonyi művében Jancsikaként szerepel – e második házasságból születhetett. A következő évben azonban egy csapásra minden megváltozott. 1554 novemberében a füleki basa adóztató katonái ellen indult, de (Mező)Keresztesnél, Csincse határában csatát vesztett, és az oszmánok fogságába esett. A budai pasa tömlöcébe zárták, rokonainak nem sikerült kiváltaniuk. Később Konstantinápolyba szállították, ahol a hírhedt Héttoronyban raboskodott. Bár maga a nádor is közbenjárt szabadulása érdekében, a törökön győzött a bosszúvágy: Ahmed pasa, Eger várának egyik sikertelen ostromlója kivégeztette: 1555 szeptemberében felakasztották.

            Mekcsey István sorsa még ennél is szomorúbb. Miután saját kérésére felmentették a vár vezetése alól, 1553 februárjában otthonába indult az ostrom fáradalmait kipihenni. Amikor út közben Várkony faluba érkezett, „útra való segítségöt kére". Fát és egyéb szekereket követelt a falubeliektől. A parasztok megtagadták a kérést, és igencsak rossz szemmel néztek az egyre nagyobb hangon és vehemenciával követelő Mekcseyre. Olyannyira, hogy egyikük fejszével a homlokára sújtott, majd dárdát döftek Eger hősének a testébe. 

(Forrás: Hír 24. - 2013. dec. 22.)

Románia átáll a II. világháborúban - 1944. augusztus 23.

Nagy-Románia térképe 1942-ben

A Wikipedia szerint: A szovjet hadsereg Iaşi–Kisinyov offenzívájának sikere nyomán Remánia hivatalosan kapitulál, és megtámadja addigi szövetségeseit, a német és magyar csapatokat.  I. Mihály román király a politikai pártok és a hadsereg támogatásával sikeresen végrehajtja a kiugrást, Ion Antonescut letartóztatja és Constantin Sănătescu vezetésével új kormányt alakít.

A Helytörténeti Könyvtár szerint: 1944. augusztus 23-án Románia hivatalosan kapitulált, és megtámadta addigi szövetségeseit, a német és magyar csapatokat. Románia már 1943-tól titkos tárgyalásokat folytatott az angolszász hatalmakkal, melyek irányítását 1944. januárjában a brit kormány átengedett a Szovjetuniónak. 1944. augusztus 23-án 16.00 órakor I. Mihály király nevében Ion Stircea tábornok a Testőrség parancsnoka letartóztatta Ion Antonescu marsallt, Románia teljhatalmú katonai diktátorát (conducătorát).

18.00 órakor tájékoztatta a fegyverszüneti kérelméről a meglepett német követet, Manfred von Killingert. A Constantin Sănătescu vezérezredes elnökletével megalakított katonai kormány lezáratta a Bukarestbe vezető utakat és vasutakat, s blokád alá vonta a fővárosi német alakulatokat. 22.00 órakor a rádióban a király bejelentette a katonai-fasiszta diktatúra (sic!) felszámolását, az ellenségeskedés beszüntetését az Egyesült Nemzetekkel szemben, valamint a román hadsereg csatlakozását a szövetségesekhez.

A király, mint a fegyveres erők főparancsnoka parancsot adott a hadseregnek a második bécsi döntés által 1940-ben Magyarországnak ítélt Észak-Erdély elfoglalására. 24-én a román hadsereg országszerte támadásokat intézett a német hadsereg ellen, a Luftwaffe pedig bombázta Bukarestet. 25-én I. Mihály hadat üzent a Német Birodalomnak, a román hadsereg pedig átlépte a magyar határt. Az átállást követően a román hadsereg együtt harcolt a szovjettel, annak irányítása alatt. Az 1. és 4. román hadsereget szeptember 6-án a 2. Ukrán Front alárendeltségébe utalták.

Országhatártúra (OHT) mozgalom

Az Osztrák–Magyar Monarchia által aláírt padovai fegyverszünetkor (1918. november 3.) a Magyar Királyság ezer éves határa még megvolt, sőt egy keskeny biztonsági sáv is védte a Keleti-Kárpátok előterében a Román Királyság irányában. A később kikényszerített trianoni békediktátum (1920. június 4.) igazságosságát és létjogosultságát legjobban az kérdőjelezi meg, hogy az itt élők feje felett eldöntött határok egyáltalán nem bizonyultak tartósnak. A Kárpát-medencében a nagyméretű és szinte folyamatos államhatár-változás és a határok két oldalán új és új országok felbukkanása, eltűnése ilyen rövid történelmi időszak alatt a világon is egyedülálló (83 határszakasz). A másik egyedülálló tény: az 1920-as Párizs-környéki békék utáni több mint száz évben – Magyarország kivételével – az összes ország minél nagyobb területet akart elvenni a másik országtól. Magyarország nem akart senki történeti területéből elvenni, és a magáéból is csak a magyar többségű területeket akarta visszaszerezni. A fentieket Batár Zsolt Botond három kötetes Trianon trilógiája részletesen bemutatja. (Megjelent a békediktátum 100. éves évfordulója, 2020. június 4. előtt)

A Trianon téma anyaggyűjtése kapcsán 2015. március 15-re kialakult Batár Zsolt Botondban, hogy például a nagysikerű Országos Kéktúra (1938-ban avatták fel) mintájára ki kell alakítanunk egy országhatártúra mozgalmat.

Ennek célja nem a határok erőszakos megváltoztatása, hanem a határok átjárhatóságának biztosítása, emlékhelyek kialakítása, történelmi ismeretek bővítése, hagyományőrzés, szabadidő hasznos eltöltése, egészségmegőrzés segítése, kedvcsinálás a túrázáshoz romantikus körülmények között stb. További cél, ne engedjük feledésbe merülni történelmünk ezen részét!

Lényeges különbség, hogy a „Kéktúra” bakancsosoknak készült, az Országhatártúra egyes részeinek bejárását – a távolság és a változatos terepviszonyok miatt – csak kombinált közlekedéssel lehet megvalósítani: autó (motor)-gyalog; autó (motor)-vízi jármű-gyalog; közösségi közlekedés-gyalog; közösségi közlekedés–vízi jármű, kerékpár stb. a megismerni kívánt szakasz lehetőségei szerint akár többféle variációban is.

A Teleki Sámuel Kulturális Egyesület keretében a feldolgozás 1915-ben kezdődött el anyaggyűjtéssel, majd 2016-tól a Kárpátalja, az Őrvidék és a Délvidék egy-egy szakaszának a bejárásával, felderítésével folytatódott. A határszakaszok némely részének feldolgozására azonban még várunk hazaszerető, romantikus lelkű, kalandvágyó embereket, akik a kor felfedezőivé válhatnak, és egy-egy területet, szakaszt alaposan bejárnak, „feltérképeznek”, és megállapítják az útvonalat (van, ahol már eddig is található út, folyópart, ösvény, turistaút, de lehetnek olyan részek is, ahol évek óta nem jártak emberek). A felfedezők kidolgozzák a megközelítés, a bejárás lehetőségét, szálláshelyeket, étkezőhelyeket ajánlanak stb. Ez sok szakaszon olyan lesz, mint amikor egy ismeretlen földrészre indultak el az úttörők. Majd ezeket a feldolgozott szakaszokat illesztjük össze – az elkövetkező években is folyamatosan – egységes egésszé. (Filmek, fényképek, újságcikkek, riportok stb. folyamatosan készülnek.) A túra szakaszait azokról nevezzük el, akik feltárták, leírták. (Így lett elnevezve pl. a Cook-szigetek, Tasmania, vagy a Rockenbauer Pál Dél-Dunántúli Kéktúra is.)

A Teleki Sámuel Kulturális Egyesületnek Nagykőrös központjában székházat is létrehoztunk. Itt az épületben, a fedett teraszon és az udvaron, a hatalmas diófa alatt lehet kiállításokat, összejöveteleket, találkozókat, műsoros esteket rendezni. A székházban az OHT mozgalomról és a Határjárókról kiállítást is be fogunk rendezni.

Összehangolt tevékenységet alakítottunk ki a „Határjárók”-kal.. A székelyföldi társaság a Történeti-Magyarországnak a Keleti- és Déli-Kárpátok gerincén húzódó valamikori országhatárának a bejárási lehetőségét kutatják 2003-tól, és 2017-től fokozatosan be is mutatják a nagyközönségnek – a terv szerint – 18 kötetben (Határjárók a Kárpátokban). Róluk bővebb információ: www.hatarjarok.ro

A trianoni békediktátum (1920. június 4.) 102. éves évfordulója alkalmából tagjaink az idén is országszerte kapcsolódnak a helyi Nemzeti Összetartozás Napja megemlékezésekhez, koszorúzásokhoz.

2022-ben a központi rendezvényünket június 1-én szerdán tartottuk Nagykőrösön a székházunkban, valamint a Nagykőrösi Arany János Kulturális Központ, Könyvtár és Muzeális Gyűjtemény reprezentatív kiállítótermében: kiállítás, könyvek bemutatása.

RÉSZLETES BESZÁMOLÓ BATÁR ZSOLT BOTOND 2022. 06. 03-I BLOGBEJEGYZÉSÉBEN.

Későbbi terveink: Szerte a Kárpát-medencében folyamatosan szervezünk kiállításokat, könyvbemutatókat, táborozásokat, pályázatokat, vezetővel meghirdetett országhatár-bejárásokat.

                               Teleki Sámuel Kulturális Egyesület elnöksége

Ha valaki kedvet kap, csatlakozzon hozzánk!

Kapcsolat: Batár Zsolt Botond e-mail: batarzsbotond@freemail.hu

KÉPEK

Mályi József a Kárpátok gerincén

Rakaczky István (bal szélen) és Farkas György (jobb szélen) vezette csapat a mai Kárpátalján húzódó ezer éved határ felderítésére, leírására vállakozik. Felső képen: indulás a gerincre 2016-ban, alsó képen: a Vereckei hágónál 2019-ben.

Dr. Cserhalmi Dorottya (középen) és csapata a Magyar Királyság és az Osztrák Császárság ezer éves határa mentén az első megtalált határkőnél 2019-ben

A székely Határjárók csoportja Molnár Sándor vezetésével 2021-ben a Történeti-Magyarország és a Történeti-Románia határán a Keleti-Kárpátokban

Az 1941-es Tisza menti határ (Horgostól Titelig) bejárása autóval, biciklivel, kajakkal

 Batár Zsolt Botond (középen) vezetésével

A fenti térképet hűtőmágnes és emlékív formában a Teleki Egyesületnél lehet beszerezni.

Sült csirke Trianon-mártással

Hozzávalók: Egy kb. 1 kg-os konyhakész csirke vagy 4 nagyobb csirkecomb, kicsit kevesebb, mint 1 csapott evőkanál só, fél kiskanál őrölt fekete bors, 1 kiskanál majoránna, 3 evőkanál olaj (lehet olíva is), 1-2 evőkanál tejföl vagy tejszín (ez el is maradhat)

a Trianon-mártáshoz: 1-1 piros és zöld húsú kaliforniai paprika, 2 ecetes vagy csemege uborka, 5 szem mogyoróhagyma vagy egy közepes nagyságú fehér hagyma, 4 dkg vaj, 1 púpozott evőkanál finomliszt, 1 dl zsíros főzőtejszín, 1 dl zamatos fehérbor, 3 dl szűrt csirkeleves vagy alaplé, só, őrölt fekete bors

a köret: krumplipüré

1. A csirkét négybe vágjuk, a sóval, a borssal, a majoránnával és az olajjal bedörzsöljük, egy tálba rakjuk, és éjszakára hűtőszekrénybe tesszük.

2. Másnap tepsibe rakjuk, egy kevés vizet öntünk alá és közepesen forró sütőben (180 ºC; légkeveréses sütőben 165 ºC) kb. 50 percig sütjük. Az utolsó 10–15 percre vékonyan tejföllel is lekenhetjük.

3. Amíg a csirke sül, elkészítjük hozzá a mártást és a köretet. A mártáshoz a kétszínű paprikát kicsumázzuk. Néhány karikát vagy csíkot levágunk belőle az étel, pontosabban a köret díszítéséhez, a többit apró kockákra vágjuk, ahogyan a lecsöpögtetett uborkát is. A mogyoróhagymát megtisztítjuk, finomra vágjuk, és egy magas peremű serpenyőben, az olvasztott vajon megfuttatjuk, de vigyázzunk, mert egy kicsit sem szabad megpirulnia. A liszttel meghintjük, fél percig kevergetve pirítjuk, de ennek sem szabad elszíneződnie. A tejszínnel, a borral és a levessel fölöntjük, pár perc alatt mártás sűrűségűre forraljuk. Ha kell, utánasózzuk, borsozzuk, majd belekeverjük a kétszínű paprikát és az uborkát is.

4. Tálaláskor a csirkét a mártással leöntjük. Burgonyapürét kínálunk köretnek hozzá, amit a félretett piros és zöld paprikakarikákkal vagy csíkokkal díszítünk.

Története:
A franciaországi Versailles-hoz tartozó Nagy-Trianon kastély (franciául Grand Trianon) XIV. Lajos francia király számára épült, hogy családtagjaival és a kiválasztottakkal ide vonulhasson vissza a versailles-i palotában zajló udvari élet fáradalmai elől.

Számunkra a kastély azonban sajnos másról vált ismertté. Az első világháború befejezése után 1920. június 4-én itt íratták alá Magyarországgal a békediktátumot. Erre emlékezve június 4-ét az Országgyűlés 2010-ben a Nemzeti Összetartozás Napjává nyílvánította.

A magyar gasztronómiába is bekerült e nap emléke. A budapesti szakácsok között szájról-szájra járt, hogy az 1930-as évek elején, ezen a napon, a francia nagykövet magyar szakácsa a sült csirkét egy különleges mártással tálalta. A kérdésre, hogy ez milyen mártás, azt felelte: Trianon-mártás. Az étel kitűnő, így azt ajánljuk, ha máskor nem, legalább a Nemzeti Összetartozás Napján mindenki készítse el!

Nagyszerűen sikerült az író-olvasó találkozóm Miskolcon - 2015. április 17. (3/3)

Az Észak Magyarország napilap hosszú interjút közölt velem az április 16-ai számában. Ennek részleteivel és a most készült képekkel emlékezem.
Szabadidejében, illetve nyugdíjas korában útikönyveket írt, ír.

            Mindig szerettem utazni. Az első nagyobb utamat érettségi után tettem a Krímbe, amire a rávalót az Új-Miskolci Pályafenntartásnál kerestem vasúti pályák krampácsolásából. Idővel rájöttem, hogy a Magyarországon forgalmazott útikönyvek nagy része angol kiadások szolgai fordításai, hiányoznak belőlük a magyar vonatkozások. Ezért döntöttem úgy 2003-ban, hogy ezentúl – a történelmi tanulmányok mellett – speciálisan magyarok számára írok útikalauzokat, tele magyar vonatkozásokkal. Így születtek meg az Ausztráliát, Új-Zélandot, Horvátországot feldolgozó útikalauzaim. 
          Ebből mutattam be az író-olvasó találkozó keretében egy kis kedvcsinálót Ausztráliából.

 Több régi osztálytársam (akik máig barátaim) is megtisztelt jelenlétével Például fent Juhász Balázs és Juhász István (gimnáziumból), Makranczi Péter (általános iskolából, gimnáziumból), lent Tanda László (általános iskolából).

          Milyen érzés készülődni az ötvenéves érettségi találkozóra?

            Azt mondják a pszichológusok, hogy az ember 25 éves koráig tud igazi barátságokat kötni, utána már csak munka- vagy érdekbarátságok szövődhetnek. Ezt én is bizonyíthatom, ugyanis az összes barátom (egy kivételével) mind a miskolci éveimből maradt meg. Velük gyakran találkozom itt Miskolcon vagy az ország más pontján. Rendszeresen szervezünk közös programokat, összejöveteleket, kirándulásokat.

Észak Magyarországban beharangozó 2015. április 17:

Nagyszerűen sikerült az író-olvasó találkozóm Miskolcon - 2015. április 17. (3/2)

Dr. Prokai Margit igazgató bemutatott a közönségnek, és méltatta írói tevékenységemet. Kezében a 

II. Rákóczi Ferencről írt könyvem, mely - bevallása szerint - neki a legkedvesebb a könyveim közül.

         Az Észak-Magyarország napilap hosszú interjút közölt velem az április 16-ai számában. Ennek részleteivel és a most készült képekkel emlékezem.
Milyen tevékenységére emlékszik vissza a legszívesebben Miskolcon?

            Huszonöt–huszonnyolc évesen komoly feladat volt egy megyei jogú város (abban az időben öt volt összesen) szerteágazó hivatásos és amatőr művészeti életét irányítani. Az egész egy álomnak tűnik. Ezen belül a legnagyobb élményem az 1973. június 10-i Diósgyőri Rockfesztivál felügyelete volt, mellyel Miskolc bekerült a rock világtörténetébe, és az 1972-es Ki mit tud? megyei-városi selejtezők és döntő rendezése. 

Szabadidejében ill. nyugdíjas korában történelmi tárgyú könyveket, tanulmányokat is írt, ír. Találkozott eközben Miskolccal, Borsod-Abaúj-Zemplén megyével?

            Életem folyamán nyolc könyvet és mintegy 400 ismeretterjesztő cikket írtam folyóiratokban, hetilapokban, napilapokban (pl. az Észak-Magyarországban, a Déli Hírlapban is), tartottam ezer körüli előadást történelmi, utazási, életviteli témákban.

Történelmi munkásságomban eddig két szakaszt dolgoztam fel a magyarság történetéből: az Árpád-ház kihalásától a török kiveréséig tartó négyszáz évet, valamint a kuruc időket megelőző és az azt felölelő II. Rákóczi Ferenc életét és szabadságharcát központba állító száz évet. Miskolcot és Abaúj, Borsod, Zemplén megyéket ezekből ki sem lehetne hagyni, ugyanis a Történeti-Magyarország fontos központi helyén találhatók, könyveimben lépten-nyomon szerepelnek az itteni települések, várak, események.

Most a trianoni diktátum igazságtalanságáról írok egy könyvet, amiből ezúttal sem maradhatnak ki a szétdarabolt Abaúj és Zemplén megyék. (Folytatom)

Az interneten találtam:

Cséti Imre (2015. 04. 18.)
Kedves Zsolt! Gratulálok a tegnapi napodhoz – nagyszerű volt az előadásod! Üdvözlettel: Imre
U. i.: kívánok sikeres 50 éves találkozót is Neked!

          Gyarmatiné Marika (2015. 04. 18.)
…. egy briliáns előadást tartottál.
Megismertük kedves közvetlen lényedet……
Köszönöm, Tanár Úr!!!!!!

Marinkovics Éva (2015. 04. 18.)
Kedves Botond!!Gratulálok a tegnapi sikerhez!!!!!!

Bordás Marcsi (2015. 04. 18.)
Gratulálok a sikeredhez! További jó munkát, jó egészséget kívánok!

Madarasné Éva (2015. 04. 18.)
Nagyon közvetlen, ugyanakkor színvonalas találkozó volt.

Falvassyné Majdik Edit (2015. 04. 18.)
Mindig meglepsz, gratulálok.

Nagyszerűen sikerült az író-olvasó találkozóm Miskolcon - 2015. április 17. (3/1)

          Az Észak-Magyarország napilap hosszú interjút közölt velem az április 16-ai számában. Ennek részleteivel és a most készült képekkel számolok be az író-olvasó találkozómról.
       Milyen kapcsolata volt gyermek- és ifjúkorában Miskolccal?

    Általános iskolai tanulmányaimat Sárospatakon kezdtem, ahol szüleim tanárok voltak. Édesapám a Református Gimnáziumban, édesanyám Hercegkúton tanított. Édesapám kiváló eredményeket ért el az oktatásban, ezért meghívta a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem a matematika tanszékre tanítani. A tapolcai elágazásnál laktunk, így én a hejőcsabai általános iskolában folytattam a tanulmányaimat a második osztályban. Később a Népkert mellé költöztünk, a 7–8. osztályt már a Kossuth utcai Általános Iskolában végeztem. A Földes Ferenc Gimnáziumban ötven évvel ezelőtt, 1965-ben érettségiztem. A családi indíttatásomból egyenesen következett az életutam. Ehhez először el kellett végeznem a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem. Bölcsészettudományi kara történelem–népművelés szakát.

Az egyetem után visszatért Miskolcra. Soha nem szakadt el máig kedvenc városától.

         Egyetemi éveim alatt rendszeresen tartottam klubesteket, vetélkedőket, ismeretterjesztő előadásokat. 1968-ban a Gárdonyi Géza Művelődési Házban – az országban az elsők között – nyári gyermekfoglalkoztatást vezettem, 1968 őszétől pedig ugyanitt a Hélios Ifjúsági Klub irányítására kértek fel.
          Ötödéves koromban az Ady Endre Művelődési Házban végeztem a fél éves kötelező népművelési gyakorlatomat. Ennek vége felé Tok Miklós osztályvezető (aki előtte már a Földesben igazgatóm is volt) felhívott telefonon, és behívott a Városi Tanácsra beszélgetni, majd nagy meglepetésemre felkínálta a város művészeti főelőadói beosztását.

            A gyakorlati népműveléssel már tisztában voltam, 25 évesen elkezdtem megtanulni az irányítást is. Megszületett az első fiam, Zsolt, lakást pedig nem kaptam. Feleségem Berettyóújfaluba való volt, az ottani Járási Művelődési Központ igazgatójának pedig szolgálati lakást ajánlottak, így három év után elköltöztünk Miskolcról. 

            Életem folyamán könnyű volt népművelési tevékenységet végeznem, mert Demcsik Ivántól, Tóth Józsi bácsitól tanultam meg a gyakorlatot, Tok Miklóstól, Csótai Jánostól a vezetés, amit majd Berettyóújfaluban, Veszprémben és Szekszárdon művelődési központ igazgatóként kamatoztattam. Óraadó tanárként pedig szüleim, valamint kiváló nevelőim (pl. Hejőcsabán Iván Tiborné tanárom,

a Földesben Dr. Harsányi László magyar-német, Bándy Pál történelem tanárom) példáját követtem.

            Nyolc évvel ezelőtt, Budapesten, a Várban működő Magyar Kultúra Alapítvány határon túli magyarok művelődését segítő szakreferenseként mentem nyugdíjba.

Megkaptam az első gratulációt is Cséti Imrétől (2015. 04. 18. 05 órakor):

Kedves Zsolt! Gratulálok a tegnapi napodhoz – nagyszerű volt az előadásod! Üdvözlettel: Imre 

U.i.: kívánok sikeres 50 éves találkozót is Neked!

(Folytatom)