Raguza (ma: Dubrovnik) a világ egyik legkedvesebb, legpatinásabb városa, amelyik 168 évig a Magyar Korona része volt. A fennhatóság elismerésének jeléül háború esetén harminc gálya kiállítására kötelez ék magukat, valamint évi 500 aranyforintot fizettek a magyar királynak és a magyar király tiszteletére ünnepeket rendeztek.
Nagy Onofrio-szökőkút (Velika Onofrijeva Fontana; Onofrijeva česma): A Pilei-kapu mögötti tér középpontjában a fiatalok és a turisták kedvence, a tizenhatszögű szökőkút áll. Az 1438-ra létrehozott vízvezetékrendszer 12 km-ről, a Dubrovačka-folyóból szállította a vizet a város lakóinak. Ennek egyik elemeként épült, eredetileg kétszintes volt. A felső szint a szobrokkal elpusztult az 1667-es földrengéskor, a délszláv háború folyamán pedig a többi része megsérült. A kőalakok Onofrio della Cava nápolyi mestert dicsérik, aki Pietro de Martino milánói mesterrel együtt építette a kutat 1438–44 között. Az egy nagy férfi és női fejtől kiindulva, tizenhat – különböző állat- és emberfejeket ábrázoló – vízköpőből folyik a kellemes, hűsítő, tiszta víz (inni is lehet belőle).
Belső Pločei-kapu (Vrata od Ploča): A domonkos kolostor mellett álló – Szent Balázs-szoborral díszített – háromíves, az 1300-as években emelt Pločei-kapun, valamint az egykori várárkot átívelő, az 1449-ben épült impozáns kőhídon át vezetett az út a kikötőbe. A kettős védelmi rendszer egyik tagja.
(Szöveg és kép - Batár Zsolt Botond: Horvátország déli területei c. útikalauzomból)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése