A miskolci közmondások közül országosan ismertté vált a „Pislog, mint a miskolci kocsonya", vagy „Pislog, mint a miskolci kocsonyában a béka". A szólás elterjedésében nemcsak a szájhagyomány, hanem két emléktárgy is szerepet játszott. Az egyik egy miskolci kiadású képeslap. A másik fontos tényező pedig egy miskolci emléktányér volt. A két világháború között több száz, talán több ezer tárgy, és képeslap vitte hírül a kocsonya történetét, amely így szép lassan elterjedt. De hogy az eset megtörtént-e, vagy pislogott-e a kocsonyában a béka, mind a mai napig nem derült ki. Az viszont igen, hogy a miskolciaknak régtől fogva kedvelt eledele volt a kocsonya, s mint ilyet, a „sokadalmakon", vásárokon kívül a korcsmákban, vendéglőkben is feltálaltak. A 18. században a miskolci piacon és vásáron a házi készítésű étkek közé tartozott. Az a bizonyos pislogós béka-eset, amely megteremtette a legenda alapját, egy évszázaddal későbbre, a 19. századra datálódik. (Az igaz történet bemutatásával holnap lepem meg az olvasóimat.)
A miskolciak szerencsésen ráéreztek a kedvesen pislogó béka és a megdermedt tót fuvaros adta óriási lehetőségre, és kocsonya legendáját nagyszerű érzékkel több mint fél évtizeddel ezelőtt újraélsztették. Kocsonyabál, kocsonya-fesztivál, kocsonyafőző-verseny és kocsonyaüzlet is vonzza már a helyben lakókat, s azokat, akik az ország más tájairól érkeznek a rendezvénysorozatra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése