A legbátrabb város (Civitas fortissima), Balassagyarmat ünnepére - jan. 29.

            Az I. világháború elvesztése után a környező országok (csehek, románok, szerbek) minél nagyobb darabot akartak Magyarország testéből kiszakítani. Abból indultak ki, hogy amit sikerül megszállniuk, az az övék marad a béketárgyalások után is, teljesen függetlenül attól, milyen nyelven beszél arrafelé a lakosság. És néhány hónappal később bebizonyosodott, hogy ez a hiedelem valósággá is vált!

            A telhetetlen cseh megszállók az 1100 éven át Magyarország részét képező Felvidék megszállása után január 15-én már az Ipolyt is átlépték, és elfoglalták Balassagyarmatot, illetve több települést a folyó bal partján (pl: Drégelypalánkot, Szécsényt). A csehek uralni akarták a teljes Balassagyarmat–Losonc vasútvonalat. De utólag magyar kézbe kerültek olyan cseh térképek is melyeken egészen az Aszód–Miskolci vasútvonalig tótul voltak feltüntetve a településnevek. Ezeken még Gyöngyös is az eddig soha sem használt, elképzelt új szláv nevét viselte.

            Balassagyarmaton már a megszállás első napokjaitól kezdve feszültség volt érzékelhető, és egyre kevésbé tudtak a polgárok, vasutasok, tisztviselők, diákok beletörődni az idegen igába. A legelső lépést a "magyaros ellenállásra" a vasutasok tették meg, akik felvették a kapcsolatot a városból a Károlyi-kormány által kivezényelt honvédekkel, akiknek Magyarnándorig illetve Aszódig kellett visszavonulniuk. Így tudták összehangolni támadásukat annak érdekében, hogy felszabadítsák Palócország fővárosát.

            A végső cseppet a pohárba a Vármegyeházán megtartott köztisztviselői gyűlés adta, ahol a köztisztviselők megtagadták az új hatalom számára az eskütételt.
            Január 29-én hajnalban támadott a katonaság, és a közel 30–40 fős vasutas "alakulat". A hajnali és reggeli harcokban elérték, hogy a várost megszállva tartó három helyőrségéből egy helyre (a laktanyába) szorítsák vissza a cseh légionáriusokat. Ezekben a heves reggeli harcokban nagyobb veszteségeket szenvedtek a hazafiak, mint azzal számoltak, ezért a katonaság ismét visszavonult Magyarnándorig, hogy erőt gyűjtsön. Eközben egész nap a polgárság, a pénzügyőrség, valamint számos diák tartotta tűz alatt a laktanyát, hogy a megszállók azt érezzék, folyamatos a katonai jelenlét. A délután a visszatérő 16-os és 38-as honvédek végleg leszerelték a megszállókat és 78 foglyot ejtettek.

            Ezen a napon a balassagyarmati felhívásnak eleget téve a környező települések is fegyvert ragadtak, így az Ipoly bal partja teljesen felszabadult. A bátor és hős cselekedetnek köszönhetően az ország része maradt e terület. Január 31-én már tömve volt Balassagyarmat katonasággal, a 16-os és 38-as honvédek mellett a városban állomásoztak székely bakák is, akiket ha ráeresztettek volna a csehekre, talán ma szabad lenne az egész Felvidék, mivel Losoncon a cseh katonaság már fűtött vagonokban várta a visszavonulást. De a megalkuvó kormány nem engedélyezte!

            1998-ban városi ünneppé nyilvánította a képviselőtestület január 29-ét. Majd 2005-ben törvényi szinten is megkapta Balassagyarmat a „Legbátrabb Város” kitüntető elnevezést.

            Emlékül a bátrakra, az egyik hős halott szavait idézem fel: "Tessék tudatni szüleimmel, hogy őket nagyon szerettem, de az édes magyar hazámat még jobban szerettem.”

(Merítettem a Szent Korona Rádió adásából is)

„Az Országgyűlés fejet hajt Balassagyarmat lakóinak és védőinek az 1919-es támadás idején a város hősies védelmében tanúsított bátor magatartása előtt, ezért az alábbi törvényt alkotja: 1. § Az Országgyűlés Balassagyarmat védőinek tántoríthatatlan bátorságát örök emlékezetül törvénybe iktatja. 2. § Az Országgyűlés Balassagyarmat városnak a „Legbátrabb Város” („Civitas Fortissima”) címet adományozza.”
(Részlet a 2005. évi XXXIX. törvénycikkből)