A Szabadtéri Sütés Főzés Világnapjára - április 30.

        Kellemes tavaszi, nyári, őszi délutánok, esték a szabadban tartott, jó hangulatú családi, baráti összejövetelek jóleső velejárója lehet a szabadtéri sütés-főzés. Készíthetünk bográcsételt, süthetünk nyárson vagy rostons, hús-, vagy halételeket, de zöldségekből is csodás ízparádét varázsolhatunk. Nyárs, bogrács, kemence, rostély és tűz – a szabadtéri sütés-főzés kellékei. A grillek szempontjából hatalmas a választék, de egy egyszerű körbekerített bogrács-, vagy szalonnasütőhely ugyanúgy megteheti, mint egy hatalmas, kéménnyel és sok ráccsal rendelkező, drága krómcsoda.

            A nyárson sütésnél a tűz valójában mindig parázs, e fölé tartjuk a nyársra tűzött szalonnát, gombát, rablóhúst, miegyebet. Vagy úgy, hogy a nyársat ferdén kőnek támasztjuk, egyik végét beszúrjuk a földbe, a másik a parázs fölött van, s időnként megforgatjuk. Fárasztóbb, ha a nyársat kézben tartva forgatjuk, de a szalonnasütésnek ez a legjobb módja, mert így folyamatosan tudjuk csepegtetni a kisülő zsírt a hagymakarikákkal megrakott kenyérre. Persze kényelmesebb, ha a nyárs két ponton fel van támasztva, s így forgatjuk a nyárs közepére felhúzott csirkét, nagyobb húsdarabokat. Régóta ismertek a vasból készült nyársat tartó "tűzi kutyák", de akinek nincs ilyen, az csinálhat ágasfából is. Az viszont már a kényelem teteje, ha a nyársnak forgatókarja is van. Ha a nyársat fából készítjük, legjobb a kökény- vagy a fűzfavessző, mert jól állják a tüzet, bár elődeink legszívesebben a mogyoróvesszőt használták, mivel „a húsnak finom íze lesz”. Mindig a vessző vastagabb végét hántoljuk le és hegyezzük ki. A nem frissen vágott fanyársakat használat előtt áztassuk vízben

            Kétféle bogrács van használatban a szabadtéri főzésnél. A levesekhez, paprikásokhoz a hagyományos széles szájú bográcsot ajánlják. Készülnek rozsdamentes acélból és zománcozott kivitelben is, de a hagyományos a vasbogrács, amit használat előtt parázs fölött ki kell égetni, főzés után pedig mielőbb kimosni, megszárítani és zsírral vagy szalonnával kikenni, hogy ne rozsdásodjon meg.

            A rostély is ősrégi sütőeszköz, ma rengeteg kerti változata van. Általában faszénnel használatosak. A lényeg ugyanaz, mint a nyársnál, hogy a sütendő hús, grillkolbász, hal, zöldség szabadon érintkezik a tűz melegével és illatával. A leggyakoribb sült a flekken, általában sertéstarja-szeletek, de készül marhából is. Akár flekkent sütünk, akár ujjnyi vastagra formázott kolbászhúst vagy vékony nyársra tűzött húskockákat, kolbászkarikákat, a lényeg a gyorsaság. Jó parázson egy-egy oldalán három-négy perc alatt sül meg a hús, kap kívül illatos, rozsdás pörzsöt, és marad omlós fehér a belseje.

            Az alufólia alkalmazása tovább gazdagította a rostonsütést, a zsiradékkal bekent fóliában sült nyersanyagok íze csodálatosan összepárolódik. Igaz, ilyenkor elvész a húsok füsttől kapott különleges aromája.