A Nemzetközi sajtószabadság napjára - Az újság történetéből

            Az Egyesült Nemzetek Szervezete közgyűlése május 3-át a Nemzetközi sajtószabadság napjává nyilvánította annak érdekében, hogy felhívja a figyelmet a szabad sajtó fontosságára, és hogy emlékeztesse a kormányzatokat a szabad véleménynyilvánítás jogának tiszteletére és betartására.

Réges-régi mondás: lába nincs, mégis megyen, szárnya nincs, mégis száll a hír, s olyan gyorsan terjed, hogy nincs aki megelőzze. Mi újság? Az újság, újdonság – ma már legkönnyebben a sajtóból tudható meg. Az újság vagy ünnepélyesebb nevén: a hírlap, olyan rendszeresen megjelenő nyomtatvány, melyben híreket közölnek. Aprópénzért bárki hozzájuthat az első utcasarkon.

De mióta? Valamikor a városról városra járó vándorok voltak az eleven hírlapok. Az első újság, a hírlapok őse, még időszámításunk előtt 59-ben jelent meg Rómában, a híres hadvezér, Iulius Caesar (Cézár) rendeletére. Az hogy „megjelent”, ezúttal azt jelenti, hogy sok száz rabszolga naponta kézzel lemásolta a híreket, s ezeket a lapokat szétküldték a hatalmas birodalomban.

Az első, már nyomtatványszerűen sokszorosított lapot Kínában találjuk, időszámításunk szerint 732-ben. Európában az első hírlapféle értesítő ehhez képest elég későn, csak 1566-ban jelenik meg. Arról nevezetes ez a velencei első újság, hogy ára egy velencei aprópénz – egy gazetta volt. Innen ered az újság olasz, francia, román, spanyol elnevezése.

Egyes országokban az első újságok tulajdonképpen röplapok voltak, nagy események alkalmával kiadott nagyobbacska cédulák. Kolumbusz utazásait, a mohácsi vészt, a spanyol király halálát is ilyen több nyelvű lapokon tudatták már a világgal. Ám az első, mai értelemben vehető újság csak 1609-ben jelent meg Németországban. Ezután már gyorsan bontakozik ki a hírlap történelme. A 17. és a 18. században rengeteg újságot alapítanak Franciaországban, Angliában.

A hazai hírlapirodalom megindítása II. Rákóczi Ferenc nevéhez fűződik: ő volt az, aki Magyarországon elsőként ismerte fel az időszaki sajtó jelentőségét a tájékoztatás és a közvélemény befolyásolása szempontjából. Újságja, a Mercurius Hungaricus (illetve a második számától kezdve: Mercurius Veridicus ex Hungaria), nem csak azért nevezetes tagja a magyar sajtó történetének, mert vele kezdődött el hírlapirodalmunk, hanem azért is, mert egy Európa-szerte figyelemmel kísért eseménynek, a társadalmi haladásért is síkraszálló nagy kuruc szabadságharcnak a terméke volt. Sajátos profilú és rendeltetésű lap volt, amelynek legközelebbi rokonát azok között a hírlapok között találjuk meg, amelyek hasonló jellegű mozgalomról kívánták a külföldi közvéleményt tájékoztatni. Ilyennek bizonyultak például azok a francia nyelvű lengyel újságok, melyek a század végén a Kościuszko-felkelés híreiről tudósítottak.
A Mercurius címében is ki szándékozta fejezni hivatásának legfőbb célját: az igazmondást a szabadságharc eseményeivel kapcsolatban. Ezért címét Mercurius Veridicus ex Hungariára változtatta. Ami az újság igazmondását illeti, érdemes kitérni rá, hogy Eszterházy Antal kiváló tábornok a kuruc újság eszméjének felvetésekor úgy vélekedett, hogy nem kell túl komolyan venni az objektivitásra való törekvést. „Ha szintén mind igaznak nem comperialtatik is – azzal nem nagyot vétünk!” Rákóczi – miként az újság megváltoztatott címe is mutatja – nem osztotta ezt a véleményt. Ugyanakkor természetesen az eseményekről a szabadságharc szempontjából igyekezett hírt adni: alaptalan és valótlan híreket ugyan nem közölt, de nem történeti krónikára, hanem a közhangulat befolyásolására törekedett. És ennek érdekében bár a vereségekről sem hallgatott, de magyarázatokkal enyhítette kedvezőtlen hatásukat. Az újságok híreinek megbízhatósága, illetve elfogultsága egyébként a kor egyik vitatott kérdése volt; Eszterházy véleménye tehát nem volt valamilyen elszigetelt „tág lelkiismeretű” felfogás, hanem a kor újságírói gyakorlatának hatása ismerhető fel rajta.

1710-ben már Bercsényi kancelláriáján szerkesztették, bizonyára azért, mert Rákóczi őrá bízta a diplomáciai levelezést. És a nyomdai előállításukra sem a lőcsei nyomdában került sor (Lőcsét 1710 januárjában ostrom alá vették a császári csapatok), hanem a felvidéki Bártfán. Tartalomra és kiállítására nézve egyaránt elmaradnak az előzőektől: csupán rövid hírekből állnak, és nyomdai kiállításuk is jóval gyengébb a lőcsei nyomda termékeinél.
Utolsó számával nemcsak első hazai hírlapunk története fejeződött be, hanem hosszú időre megbénult Magyarországon az önálló politikai újságírás is. A Mercurius, mint a Rákóczi-szabadságharc közlönye, olyan hangot és stílust vezetett be hírlapirodalmunk kezdetén, amelyet a szatmári béke utáni évtizedekben sokáig nem lehetett folytatni. Hírlapjaink a század folyamán függő viszonyba kerültek a bécsi hivatalos újsággal, és csak a magyar jakobinus mozgalom előtti évtizedben jutottak olyan helyzetbe – akkor is csak rövid időre –, hogy ismét nemzeti törekvéseket szolgálhatták.
A múlt században a távíró feltalálása, a gőzhajó, a vasút fejlődése meggyorsította a postaforgalmat s a hírszolgálatot. Ám az újság, a hírlap fejlődésére legdöntőbb hatása a munkásmozgalomnak volt – az eszméket így lehetett a leghatékonyabban terjeszteni.          
A nyomtatott újság, folyóirat ma éppen úgy hozzátartozik életünkhöz, mint a vonat, a telefon, a televízió. A világon naponta több millió lap jelenik meg. Az internetes újságok azonban egyre jobban átveszi a szerepét.
(Forrás: Wikipedia, Lászlóffy Aladár: Régi rejtély – Új talány)