4. Lengyelország minden területét elveszítette, amit a Történeti-Magyarország
területéből addig megszerzett (1939)
1939. július 24. Gróf Teleki Pál magyar miniszterelnök Hitlerhez és Mussolinihoz írt
levelében kifejtette, általános konfliktus esetén Magyarország a
tengelyhatalmakhoz igazítja politikáját, de Lengyelország ellen nem lép
semmit. 1938. augusztus 8-án gróf Csáky István külügyminiszter
berchtesgadeni látogatásán Adolf Hitler közölte, Lengyelország elleni hadműveletekben
nem számít Magyarországra, egyúttal sajnálkozását fejezte ki, hogy nincs mód a
magyar revíziós igények további támogatására.
1939. augusztus 23. A szovjet–német megnemtámadási szerződés titkos záradékában a Lengyelországra vonatkozó rész így szólt: „A lengyel államhoz tartozó térség területi és politikai átalakulása esetén Németország és a Szovjetunió befolyási övezeteit hozzávetőlegesen a Narew, a Visztula és a San folyók vonala határozza meg. Azt a kérdést, hogy vajon mindkét fél érdekei kívánatossá teszik-e egy független lengyel állam fenntartását, és hogy az ilyen állam milyen határok között állna fenn, csak a további politikai fejlemények során lehet végérvényesen meghatározni. Mindenesetre a kérdést mindkét kormány baráti megállapodással fogja megoldani.”
1939. szeptember 1. Magyarország nem kapcsolódott be a lengyelek elleni háborúba, és mind a német, mind a szlovák követelést visszautasította, hogy Magyarország felvonulási terület legyen a lengyelek elleni támadásukhoz.
1939. augusztus 23. A szovjet–német megnemtámadási szerződés titkos záradékában a Lengyelországra vonatkozó rész így szólt: „A lengyel államhoz tartozó térség területi és politikai átalakulása esetén Németország és a Szovjetunió befolyási övezeteit hozzávetőlegesen a Narew, a Visztula és a San folyók vonala határozza meg. Azt a kérdést, hogy vajon mindkét fél érdekei kívánatossá teszik-e egy független lengyel állam fenntartását, és hogy az ilyen állam milyen határok között állna fenn, csak a további politikai fejlemények során lehet végérvényesen meghatározni. Mindenesetre a kérdést mindkét kormány baráti megállapodással fogja megoldani.”
1939. szeptember 1. Magyarország nem kapcsolódott be a lengyelek elleni háborúba, és mind a német, mind a szlovák követelést visszautasította, hogy Magyarország felvonulási terület legyen a lengyelek elleni támadásukhoz.
1939. szeptember 2. Szlovákia hadüzenet nélkül megtámadta
Lengyelországot. Így nemcsak a német hadsereg egyik stratégiai felvonulási
területe lett a Szlovák Köztársaság Lengyelország elfoglalásában, hanem
az egyetlen ország is, amely ilyen korán csatlakozott a nácik hadjáratához.
Ezzel a nyugati hatalmaktól elszigetelődött, ugyanakkor Adolf Hitler
kijelentette: a szlovák állam ezzel
igazolta stabilitását és létjogosultságát.
1939. szeptember 9. Délután Ribbentrop német külügyminiszter felhívta Csáky István magyar külügyminisztert telefonon, és kérte a Kassa–Homonna–Luoków vasútvonalat csapatszállításokra. A magyar válasz elutasító volt, erre Ribbentrop azt kérte, hogy legalább hadianyagot szállíthassanak a megadott útvonalon. Ezt a magyar kormány azzal a feltétellel engedélyezte, hogy a szállítások zárt vagonokban és katonai kíséret nélkül történhetnek. A németek kérésük megtagadását azzal viszonozták, hogy leállították a Magyarországra irányuló hadianyag-exportjukat.
1939. szeptember 17. A szeptember 17-re virradó éjszaka a szovjet kormány jegyzéket adott át Grzybowski moszkvai lengyel nagykövetnek. Ebben kötelességének mondotta, hogy segítséget nyújtson a Lengyelországban élő ukránoknak és beloruszoknak. Néhány órával később a Vörös Hadsereg átlépte a határt.
Molotov jegyzéke Grzybowski moszkvai lengyel nagykövetnek:
Moszkva, 1939. szeptember 17.
Követ Úr!
A lengyel–német háború feltárta a lengyel állam belső összeomlását. A tíz napos hadművelet során Lengyelország elvesztette minden ipari területét és kulturális központját. Varsó nem létezik többé mint Lengyelország fővárosa. A lengyel kormány összeomlott és nem mutat semmilyen életjelet. Ez azt jelenti, hogy a lengyel állam és ennek kormánya ténylegesen megszűnt létezni. Ezáltal minden, a Szovjetunió és Lengyelország között megkötött szerződés elvesztette az érvényes erejét. Magára hagyatva és vezetőség nélkül Lengyelországot mindenféle olyan véletlenek és váratlan események játékterévé változtatták, amelyek fenyegetést jelenthetnek a Szovjetunióval szemben. A szovjet kormány, amely eddig semleges volt, ezért nem tud tovább semlegesen viszonyulni ezekhez a tényekhez
A szovjet kormány nem tud közömbösen viszonyulni ahhoz sem, hogy a fajrokon ukránok és fehéroroszok, akik Lengyelország területén élnek és a sorsukra vannak hagyatva, védelem nélkül maradnak.
Ezt a helyzetet figyelembe véve a szovjet kormány utasította a Vörös Hadsereg Főparancsnokságát, hogy adjon ki parancsot a csapatoknak a határ átlépésére és hogy vegye védelmébe Nyugat-Ukrajna és Nyugat-Fehéroroszország lakosságának az életét és vagyonát.
Ugyanakkor a szovjet kormánynak szándékában áll, hogy minden intézkedést foganatosítson avégett, hogy megszabadítsa a lengyel népet a szerencsétlen háborútól, amiben az oktalan vezetői belevitték, valamint hogy megadja neki a lehetőséget, hogy békés életet éljen.”
A Szovjetunió 700 ezer katonával indított támadást Lengyelország ellen. A szovjet–német megnemtámadási szerződéshez csatolt kiegészítő jegyzőkönyv értelmében a két állam érdekszférájának határa a Baltikumban Litvánia északi határa, Lengyelországban pedig a Narev, a Visztula és a Szan folyók vonala. A Kárpátok gerincén 150 kilométer hosszan létrejött a magyar–szovjet határ. Magyarortszág két birodalom közé szorult, nyugaton a német, keleten a szovjet.
Mintegy 130–140 000 lengyel – többségükben katona – talált menedéket hazánkban. A következő év júniusáig azután a jugoszláv határon keresztül közülük hozzávetőleg százezren elhagyták az országot. A hátramaradtak a későbbiekben is támogatásra, második hazára leltek. Gyermekeik számára lengyel tannyelvű gimnázium működött Balatonbogláron. (Ez volt egész Európában az egyetlen lengyel nyelvű gimnázium!
londoni Times cikkéből: „A Szovjetunió magatartása a bűntett előtt és után bűntárssá teszi őt és kiteszi annak a megvetésnek, amit még a tolvaj is táplál az orgazda iránt, aki még csak a kockázatban sem vesz részt”.
A németek, a szlovákok és a szovjetek Lengyelország közös lerohanása után területét felosztották egymás közöt.
1939. október 21–28. Szlovákia bekebelezte az 1920–1924-ben az antant által Lengyelországnak ajándékozott, valamint az 1938-ban Lengyelország által annektált területeket. (Ismét a Történeti-Magyarország területén osztozkodnak az utódállamok – az éppen aktuális győztes jogán!) Így néhány évig a Kárpátokban a szlovák–lengyel határ megegyezett a Történeti-Magyarország–Történeti-Lengyelország határával, mivel a Hitler által felajánlott Zakopanét a szlovákok nem fogadták el.
Ezzel a határmódosítással a független Szlovák Köztársaság területe véglegessé vált, a felosztott Csehszlovákiából 26,9%, 37,3 ezer km² jutott, ehhez jött a felosztott Lengyelországból 0,9 ezer km².
1939. szeptember 9. Délután Ribbentrop német külügyminiszter felhívta Csáky István magyar külügyminisztert telefonon, és kérte a Kassa–Homonna–Luoków vasútvonalat csapatszállításokra. A magyar válasz elutasító volt, erre Ribbentrop azt kérte, hogy legalább hadianyagot szállíthassanak a megadott útvonalon. Ezt a magyar kormány azzal a feltétellel engedélyezte, hogy a szállítások zárt vagonokban és katonai kíséret nélkül történhetnek. A németek kérésük megtagadását azzal viszonozták, hogy leállították a Magyarországra irányuló hadianyag-exportjukat.
1939. szeptember 17. A szeptember 17-re virradó éjszaka a szovjet kormány jegyzéket adott át Grzybowski moszkvai lengyel nagykövetnek. Ebben kötelességének mondotta, hogy segítséget nyújtson a Lengyelországban élő ukránoknak és beloruszoknak. Néhány órával később a Vörös Hadsereg átlépte a határt.
Molotov jegyzéke Grzybowski moszkvai lengyel nagykövetnek:
Moszkva, 1939. szeptember 17.
Követ Úr!
A lengyel–német háború feltárta a lengyel állam belső összeomlását. A tíz napos hadművelet során Lengyelország elvesztette minden ipari területét és kulturális központját. Varsó nem létezik többé mint Lengyelország fővárosa. A lengyel kormány összeomlott és nem mutat semmilyen életjelet. Ez azt jelenti, hogy a lengyel állam és ennek kormánya ténylegesen megszűnt létezni. Ezáltal minden, a Szovjetunió és Lengyelország között megkötött szerződés elvesztette az érvényes erejét. Magára hagyatva és vezetőség nélkül Lengyelországot mindenféle olyan véletlenek és váratlan események játékterévé változtatták, amelyek fenyegetést jelenthetnek a Szovjetunióval szemben. A szovjet kormány, amely eddig semleges volt, ezért nem tud tovább semlegesen viszonyulni ezekhez a tényekhez
A szovjet kormány nem tud közömbösen viszonyulni ahhoz sem, hogy a fajrokon ukránok és fehéroroszok, akik Lengyelország területén élnek és a sorsukra vannak hagyatva, védelem nélkül maradnak.
Ezt a helyzetet figyelembe véve a szovjet kormány utasította a Vörös Hadsereg Főparancsnokságát, hogy adjon ki parancsot a csapatoknak a határ átlépésére és hogy vegye védelmébe Nyugat-Ukrajna és Nyugat-Fehéroroszország lakosságának az életét és vagyonát.
Ugyanakkor a szovjet kormánynak szándékában áll, hogy minden intézkedést foganatosítson avégett, hogy megszabadítsa a lengyel népet a szerencsétlen háborútól, amiben az oktalan vezetői belevitték, valamint hogy megadja neki a lehetőséget, hogy békés életet éljen.”
A Szovjetunió 700 ezer katonával indított támadást Lengyelország ellen. A szovjet–német megnemtámadási szerződéshez csatolt kiegészítő jegyzőkönyv értelmében a két állam érdekszférájának határa a Baltikumban Litvánia északi határa, Lengyelországban pedig a Narev, a Visztula és a Szan folyók vonala. A Kárpátok gerincén 150 kilométer hosszan létrejött a magyar–szovjet határ. Magyarortszág két birodalom közé szorult, nyugaton a német, keleten a szovjet.
Mintegy 130–140 000 lengyel – többségükben katona – talált menedéket hazánkban. A következő év júniusáig azután a jugoszláv határon keresztül közülük hozzávetőleg százezren elhagyták az országot. A hátramaradtak a későbbiekben is támogatásra, második hazára leltek. Gyermekeik számára lengyel tannyelvű gimnázium működött Balatonbogláron. (Ez volt egész Európában az egyetlen lengyel nyelvű gimnázium!
londoni Times cikkéből: „A Szovjetunió magatartása a bűntett előtt és után bűntárssá teszi őt és kiteszi annak a megvetésnek, amit még a tolvaj is táplál az orgazda iránt, aki még csak a kockázatban sem vesz részt”.
A németek, a szlovákok és a szovjetek Lengyelország közös lerohanása után területét felosztották egymás közöt.
1939. október 21–28. Szlovákia bekebelezte az 1920–1924-ben az antant által Lengyelországnak ajándékozott, valamint az 1938-ban Lengyelország által annektált területeket. (Ismét a Történeti-Magyarország területén osztozkodnak az utódállamok – az éppen aktuális győztes jogán!) Így néhány évig a Kárpátokban a szlovák–lengyel határ megegyezett a Történeti-Magyarország–Történeti-Lengyelország határával, mivel a Hitler által felajánlott Zakopanét a szlovákok nem fogadták el.
Ezzel a határmódosítással a független Szlovák Köztársaság területe véglegessé vált, a felosztott Csehszlovákiából 26,9%, 37,3 ezer km² jutott, ehhez jött a felosztott Lengyelországból 0,9 ezer km².
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése