Saját térkép, kivitelezte: Batár Emese
3. Újra lett magyar–lengyel közös határ (1938)
1938. október 24. Lengyelország a lengyel–német tárgyaláson Németországnak javasolta
Kárpátalja Magyarországhoz csatolását, mivel egy közös lengyel–magyar határ
védőgátat képezhetne a Kelet ellen. A német fél ezt akkor nem támogatta.
Ezután a
lengyelek a Szovjetunióval való viszony megjavításával próbálkoztak, mert a
lengyel–magyar közös határ német elutasításából azt a következtetést vonták le,
hogy Németország Kárpátalját magának akarja megszerezni a további keleti
terjeszkedés érdekében. És azt szuggerálták a magyar félnek, hogy teremtsen
kész helyzetet Kárpátalja azonnali megszállásával. A magyar kormány először
húzódozott, ámde később hajlandónak mutatkozott a lengyel inspirációnak
engedni.
1938. október 26. Prága elfogadta a négyhatalmi döntőbíráskodást. Anglia és Franciaország
lemondott döntnöki jogáról, átruházva azt Német- és Olaszországra.
1938. november 1. Lengyelország hivatalosan is megkapta a korábban megszállt
területeket Csehszlovákiából.
1938. november 22. A prágai Nemzetgyűlés jóváhagyásával az új alkotmány
életbelépésével Cseh-Szlovákia lett Csehszlovákia hivatalos neve. (Már október
19-től így nevezték magukat!) Szlovákia-szerte megszólaltak a harangok,
hirdetve a szlovák autonómia győzelmét. Ezután Szlovákiában egyre erősebb lett
a szeparatista tendencia, valamint a totalitárius, fasizálódó jelleg.
1939. január 5. Hitler eredeti tervét feladva, beleegyezett, hogy Kárpátalját – az
antikomintern paktumhoz való csatlakozás fejében – Magyarország annektálja.
1939. február 24. Magyarország is csatlakozott az antikomintern paktumhoz (mire megszakadt a
szovjet–magyar diplomáciai kapcsolat)
1939. március 13. Hitler ultimátumot intézett Berlinben Tisohoz, a szlovákok vezetőjéhez,
vagy önálló szlovák állam, vagy a teljes Felvidék visszaadása Magyarországnak.
Másnap a szlovákok kikiáltották önállóságukat, elválásukat Csehországtól.
1939. március 15–18. A német csapatok Csehországba való bevonulásával egy
időben megindultak a magyar csapatok is Kárpátalja visszafoglalására.
Horthy Miklós kormányzó és Bartha Károly honvédelmi miniszter hadparancsa a
Kárpátalján előnyomuló honvédekhez. (Budapest, 1939. március 16.) A befejező
részből: „Most, amikor útba indítlak Benneteket
Kárpátalja húsz éven át sanyargatott népének, derék ruszin és magyar
testvéreink felszabadítására … vissza fogjátok vezetni ruszin testvéreinket
Szent István birodalmába, ahol ezer éven át jóban, rosszban egyaránt velük
együtt éltünk, örültünk és véreztünk. …. Előre az ezeréves határunkig, a
Kárpátok bércéig, hogy ott kezet nyújthassatok lengyel bajtársaitoknak.
… Horthy s. k. vitéz Bartha s. k.”
A cseh
katonaság a kiürítés közben pusztított az országban, erőszakosan viselkedett a
lakossággal szemben, vagyont hurcolt el, hidakat robbantott fel stb. A
Szics-gárdisták (akik folyamatosan terrorizálták a békés lakosságot) több
helyen tanúsítottak ellenállást. A lakosság a magyar katonaságot általánosan,
mint felszabadítót fogadta.
1939. március 17. A magyar csapatok elérték a lengyel határt.
Teleki
Pál miniszterelnök délelőtt 11 óra 30 perckor a magyar képviselőházban
bejelentette Kárpátalja katonai birtokbavételét. A beszédben elhangzott többek
között: „A magyar honvédség előrenyomulásával
természetesen a legkisebb mérvben sem fogja az egykori Ruszinszkóval szomszédos
országok területét vagy határmenti érdekeit veszélyeztetni, sőt utasítás van
arra, hogy ilyen akciónak a látszatát is kerülje. Ezzel azt a földet,
amelyhez Magyarországnak életbevágó érdekei fűződnek, és amely ezer éven át
Magyarországhoz tartozott az anyaországhoz visszakapcsoljuk, önkormányzatot
adva az ősi kötelékeken belül is a testvéri rutén népnek.
Varsóban
nagy ünneplést szerveztek a lengyelek, hogy helyreállt a magyar–lengyel
közös határ. A követség balkonjáról a magyar követ a sokszázados magyar–lengyel
hagyományokat éltette.
Elfoglalt terület (Kárpátalja másik fele és egy kis darab az akkor alakult
Szlovákiából: 10 700 km², 550 000 lakos, köztük 17% magyar, a többi
rutén/magyarorosz, nagyon kevés szlovák és cseh.
Kárpátalja lakossága
összlakosság
ruszin/ukrán/orosz
magyar
egyéb
1910 598 863 331 625 55,4%
184 287 30,8%
82 951 13,9%
1941 854 772 502 329 58,8%
233 840 27,4%
118 603 13,9%
2001 1 254 614 1010 127
80,5% 151 516 12,1%
92 971 7,4%
A közös lengyel-magyar határt elsősorban Lengyelország szorgalmazta,
de Olaszország is, Hitler nem. Volt egy olyan olasz terv, hogy Németország
ellensúlyozására létrehozzák az Olaszország, Jugoszlávia, Magyarország, Lengyelország szövetséget.
Franciaországnak is érdekében állt egy közös magyar–lengyel határ, mert ezzel
erősítette volna szövetségesét, Lengyelországot Németországgal (de a
Szovjetunióval is) szemben. Kárpátalján a ruszin után a legnagyobb kisebbség a
magyar volt, és soha nem tartozott Romániához, a román kormány mohóságát
bizonyítja, hogy ő is igényt formált a területre!!
Kozma
Miklós az MTI elnök-vezérigazgatója 1938. szeptember végén naplójában hűen adta
vissza a hivatalos magyar külpolitika álláspontját, törekvéseit: „A trianoni Magyarország ketrecébe zárva él
9 millió magyar. Három oldalról a kisantant veszi körül, negyedik az Anschluss
óta Németország. Ha a jövőben, amiben ma már senki sem kételkedik, békésen vagy
vérrel visszakapjuk a magyar területeket, az magába véve csak annyit jelent,
hogy valamivel nagyobb ketrecben, valamivel több magyar fog élni. A Ruténföld
ellenben azt jelenti, hogy a kisantant gyűrűjét Románia és Csehország között
megszakítottuk, s megvan a közös határunk Lengyelországgal. Nem is kérdés, hogy
akkor is folytatnunk kell Németországgal addig folytatott baráti politikánkat,
de az sem kérdés, hogy egészen más körülmények között, mint értékes ország
folytathatjuk.”
London
és Párizs nem tiltakozott Kárpátalja visszacsatolása miatt, örültek, hogy a
magyarok vannak ott, nem a németek. És e mellett nyilvánvalóan szívesen vette,
hogy megvalósult a lengyel–magyar közös határ, ami Lengyelország számára
is sokat jelentett a teljes bekerítés megakadályozására az első világháború
előtt épített felvidéki vasútvonalak által.
Ma érthetetlennek tűnik, de az így kialakult Szlovák Köztársaságot (38,2
ezer km², 2653,5 ezer fő) de facto vagy de jure fokozatosan 26 állam ismerte
el. Elsőként Németország, utána Magyarország. Majd a többiek: Olaszország,
Japán, Anglia, Franciaország, Vatikán, Litvánia, Lettország, Észtország,
Spanyolország, Svédország, Svájc, Románia, Bulgária, Hollandia, Belgium,
Finnország, Jugoszlávia (későbbn Horvátország), Mandzsúria, a nankingi kínai
kormány, Costa Rica, Ecuador. Az USA soha nem ismerte el a szlovák államot. Szlovákiának
konzulátusa volt Prágában, Bécsben, több német nagyvárosban is.
Szlovákia nemzetállam lett, a lakosság 82%-a az uralkodó nemzet tagja. Az
ekkor kialakult Szlovákiában is maradt azonban magyar nemzeti kisebbség.
Legnagyobb számban az új ország déli járásaiban, valamint nagyobb városaiban,
Pozsonyban, Nyitrán, Nagyszombatban, Eperjesen, Pöstyénben. Ők túszokká váltak,
a politikai latolgatás, a nyomásgyakorlás és a zsarolás eszközeivé lettek a
szlovák kormány kezében.
1939. március 31. Négy kisebb határmódosítás a szlovák–lengyel határon Lengyelország javára.
1939. április 13. Franciaország és Nagy-Britannia egyoldalúan szavatolta Lengyelország,
Románia és Görögország területi érinthetetlenségét. A román kormány ezt nem
kérte, sőt zavaró tényezőnek tekintette.
A visszatért Kárpátalja közigazgatási beosztása
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése