Az Orsolya név a latin Ursula magyaros olvasata. A szó a latinban kis medvét jelent és egyesek szerint a Kis Medve csillagképre utal. Újabban viszont ezt az eredetet kétségbe vonják, és egy ónémet név, a Hors latinosított formájának vélik, melynek jelentése ló, paripa. A germánok ugyanis a lovat szent állatként tisztelték, ezért a név valószínűleg totemnév lehetett.
A népi regula szerint Orsolya napja megjeleníti a téli időjárást. Vagyis, amilyen az idő ezen a napon, olyan lesz a tél is (pl. ha szép idő van ekkor, így marad egészen Karácsonyig). Az asszonyok úgy vélték, hogy éppen ideje Orsolya napján leszedni a káposztát, betakarítani a kerti veteményeket, mert ki tudja, milyen időjárás következik (pl. a so9ok esőtől kirepedeznek a szép káposztafejek). Néhol pedig ez a nap volt a szüret megkezdésének az ideje, pl.: Kőszeg környékén, a Somló-vidéken. (Forrás: Kalendárium)
Szent Orsolya legendájának több változata ismert. Az egyik elmondja, hogy Orsolya egy brit király leánya volt. Szüzességet fogadott és visszautasította egy pogány királyfi kezét. 11 társnőjével együtt hajón menekült el Angliából, és a kontinensre érve a Rajnán Kölnig hajóztak. Itt a pogányok – akik éppen ostromolták a várost – elfogták és i. sz. 304 körül megölték őket.
Kölnben, a Szent Orsolya-templomban van egy felirat a 4. vagy az 5. századból, mely szerint egy Clematius nevű ember ezen a helyen, ahol szüzek szenvedtek vértanúságot, templomot építtetett tiszteletükre egy korábban meglévő, de leégett és rommá lett szentély helyén. Szent Orsolya tiszteletének első bizonyságai a 8–9. századból valók.
A legenda elterjedésére és elfogadására nagy hatással volt Schönaui Szent Erzsébet (1129–1164) ,,kinyilatkoztatása''. Tisztelete Kölnből kiindulva szinte egész Európában elterjedt, Magyarországon is. A 16. században Merici Szent Angéla az általa alapított rendet Szent Orsolya oltalma alá helyezte, ezért orsolyitáknak nevezik őket. (Forrás: www,katolikus.hu, kép: Szent Orsolya-templom, Sopron)
Leghíresebb magyar viselője Kanizsai (Kanizsay) Orsolya (1521 – Sárvár, 1571) magyar főúrnő, Kanizsai Mikós és Drágffy Anna leánya. Apja halála után Szapolyai János király 1532-ben fiúsította. 1535-ben – 14 éves korában – óriási vagyon örököseként vette őt feleségül Nádasdy Tamás, a későbbi nádor, akinek «szerelmes Orsikámmal» való levélváltását Nádasdy Tamás nádor családi levelezése címen 1882-ben adta ki Károlyi Árpád és Szalay József. Férje hivatali távollétei alatt sárvári várukból maga igazgatta birtokaikat, amiben gyakori betegségei sem akadályozták meg. Korának egyik legműveltebb asszonya volt, kiterjedt levelezést folytatott ismerőseivel. Zala vármegye sok családjához fűzte familiárisi vagy rokoni kapcsolat. Ismert kertész hírében állt. Házasságukból későn (1555) született meg egyetlen fiuk, a "fekete bég" néven Európa-szerte ismert törökverő hadvezér, Nádasdy Ferenc. Kanizsai Orsolya a "nagy nádor" özvegyeként hunyt el Sárváron, s vele együtt kihalt a történelmi Kanizsai családis.
Halálának pontos napja nem ismert, de bizonyos, hogy 1571. március 2. és május 2. között volt. A felvidéki Lékán, a Szent Miklós-plébániatemplomban, a Nádasdy-sírboltban nyugszik. (Forrás: Magyar Életrajz Lexikon)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése