Állatszótárak
1931 óta ünneplik világszerte az állatok világnapját. Hazánk a rendszerváltás után csatlakozott a kezdeményezéshez.
Ezt a napot kezdetekben inkább a vadon élő állatok védelme miatt szervezték meg, mára azonban az ünnep üzenete megváltozott: javarészt a háziállatoké október 4-én a főszerep.
És hogy miért pont ezen a napon ünnepeljük? Az állatok védőszentjére, Assisi Szent Ferencre emlékezünk. Szent Ferencről és életéről számos anekdota és legenda terjedt el. Különösen szerette a természetet és az állatokat, emiatt leggyakrabban állatok, elsősorban madarak társaságában ábrázolják alakját.
Az állatok világnapjának üzenete az, hogy az állatok boldogabbá, szebbé teszik mindennapjainkat. Célja, hogy az emberek odafigyeljenek a környezetükben élő élőlényekre, állatokra, hogy óvjuk őket. Ezen a napon világszerte különböző programokkal, akciókkal hívják fel az emberek figyelmét.
A hiszékenységnek arról a vadhajtásáról emlékezem, amely száz–kétszáz esztendővel ezelőtt divatozott. Komoly tudósok, de sok szélhámos is, tanulmányokat, sőt egész könyveket írt az állatok beszédéről: – „fülemülehangtant”, „kutyanyelvtant”, „majomszótárt”. Nem az állati hangokkal foglalkozó komoly szaktudományról beszélünk. Ennek a fontos tudományágnak ma már nagy eredményei vannak. Ezúttal arra emlékezünk, hogy mielőtt a tudomány valóban tisztázta volna ezeket a kérdéseket, egyesek az emberi beszédhez hasonló értelmes beszédet véltek hallani a cicák és bodrik nemes sokadalmában, olyan nyelvet, amelyet – mint akármelyik idegen nyelvet – csak egyszerűen le kell fordítani, s érteni lehet „emberül” is! Viszont: az emberi beszédet a megfelelő szótár ismeretében érteni lehet kutyául és majomul!
Talán azzal kezdődött, hogy a 18. században egy francia tudós azt állította, hogy az oroszlánok is beszélgetni tudnak, sőt nemcsak egymás közt, hanem az áldozatul kiszemelt lóval vagy bivallyal is… Aztán egy német madarász hosszas megfigyelés eredményeképpen átírt emberi nyelvre kerek huszonnégy fülemüle-mondatot. Ilyeneket: Ty, tyu, tyu – meg: zkvo, zkvo, kvarr, csi, csi, cü, cü, dlo… A varjak is emberükre találtak, aki két télen át figyelte társalgásukat s rengeteg kva, gro és gronosz, gronosz, meg ehhez hasonló szóból álló varjúszótárt állított össze.
A kutyaszótár Ausztriában jelent meg, pontosan 1800-ban. Ebben olvasható összehasonlításul a kecske teljes szókincse is. Elég szegényes: E.K.M.R. Mek. Mer. Aki tehát a mek-et már ismeri elég könnyen megtanulhat kecskéül. A kutyanyelvtan maga már nehezebb. Illusztrációképpen egész kis jeleneteket tartalmaz, melyeket az udvarbeli kutyák vitáit figyelve jegyzett le a szerző.
A majomszótár nem is olyan régi: 1844-ben jelentette meg egy olyan francia, aki 50 tudóstársaságnak volt a tagja és összesen 160 művet alkotott. Legfőbb hibájául azt róják fel, hogy miért csak az állatkertben végezte megfigyeléseit! Az érdemes kutatások „sajnos” abbamaradtak, mielőtt megszülethetett volna egy átfogó bolhanyelvtan s egy hézagpótló cica-szótár. S persze a legyeknek se ártana néha légyül megmondani a magunkét!
(Forrás: Lászlóffy Aladár: Régi rejtély – Új talány)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése