Melocco Miklós polgári családban és környezetben, Rómában született 1935. április 3-án, így neveltetésével elsajátította a művészetek szeretetét és tiszteletét. Kisgyermekként családjával egy ideig Berlinbe költöztek, majd hazatértek Magyarországra. A budapesti, Stefánia úti lakásukkal szomszédságban Ligeti Miklós szobrász lakott, s ez is mély benyomást gyakorolt rá. A második világháború alatt és utána pár évig a család Iváncsán élt.
Budapesten egyházi iskolába járt. Apját, Melocco Jánost (1909. december 26.–1951. február 22.), aki katolikus újságíró volt, 1947–1950-ig az Új Ember folyóirat segédszerkesztője, elfogták, s az 1950-ben tartott koncepciós perben halálra ítélték. 1951. február 22-én akasztással végezték ki. Így az addigi békés családi háttér szétzilálódott. Anyagi gondokkal küszködve járt a gimnáziumba, a tanulás mellett dolgozott, volt hómunkás, sírásó, segédmunkás. Háromszor jelentkezett a Képzőművészeti Főiskolára, az első két alkalommal polgári származása miatt elutasították. 1955-ben vették fel a Magyar Képzőművészeti Főiskolára, mesterei kezdetben Gyenes Tamás és Mikus Sándor voltak. 1961-ben Kmetty János és Pátzay Pál mestereknél végzett. Dolgozott a Fiatal Művészek Stúdiójában is (a padon ülő Adyt csinálta itt). 1970-től a Kecskeméti Művésztelepen is élt családjával, majd a budapesti Dózsa György úti műteremben dolgozott. 1981-től Zsámbékon telepedett le, azóta itt él és alkot. 1990-től a Magyar Képzőművészeti Főiskola címzetes egyetemi tanára. 1992-től a Magyar Művészeti Akadémia tagja, 1995-től elnökségi tag.
Kitüntetései, díjai
- 1966 - Stúdió-díj
- 1973 - XIV. Szegedi Nyári Tárlat fődíja, Szeged
- 1975 - Munkácsy Mihály-díj
- 1982 - Érdemes művész
- 1985 - Neugeld Anna Alapítvány díjazottja
- 1987 - Podmaniczky-díj
- 1988 - Kossuth-díj
- 1998 - Magyar Örökség díj
- 2004 - Prima Primissima-díj
- 2008 - Szent Márton-díj
Zsámbék díszpolgára. A Zsámbéki Műemlékbarát Kör egyesület elnöke. Az Árpád-házi Szent Erzsébet Alapítvány alapítója és fő szervezője. Az alapítványt 2007-ben Szent Erzsébet születésének 800. évfordulója alkalmából hozták létre. Az eladásra került képzőművészeti alkotások bevételeit a hátrányos helyzetű zsámbéki és töki diákok tanulmányainak támogatására fordítják. Több műve díszíti Zsámbékot. Közülök már néhányat bemutattam, és alább is bemutatok:
A Szent Erzsébet lépcső melletti Szent Erzsébet stáció második képe: A rózsák csodája:
A díszkút A tenyeréből ivó ifjú szoborral 2009-ben készült
Szabadságoszlop
Az igazán szemet gyönyörködtető kút alatt oly rondán (otromba, nagy méretű vasajtókkal, amelyek elrondítják a látványt) oldották meg a kút gépészeti rendszerének "elrejtését", hogy az felháborított. Álljon itt két évvel ezelőtti bejegyzésem a zsambekweb-ből:
VálaszTörlésAz ivó leányka alatt. Jé, itt is van egy "gyönyörűség", de ez sajnos plagizálás (a Törökkúti megoldás újjászületése). Vajon mit szólt a szobrász, mikor meglátta ezt az ocsmányan laikus megoldást? Szerintem nem jutott szóhoz, mert ronda hányással küszködhetett...
A vasajtók mai napig "ékesítik" a kút környezetét, melyet csak megfelelő fotózással lehet eltüntetni!
Üdvözlettel: Brunner József "zsámbéker", a zsambekweb szerkesztője.