A Balatoni halak napjára - július utolsó szombatja
Gyakran olvashatunk olyan hírt, hogy a rendőrség által üldözött bűnöző horogra akadt. E mindennapos hír szövegében egy nagyon régi mesterséget idéző szólásra bukkanhatunk. A horog ugyanis a horgászok szerszáma, ők dobják a vízbe, hogy halat fogjanak. Az éhes hal, ha bekapja, fennakad rajta.
Legtöbbször az elcsípett bűnöző esetében fejezzük így ki magunkat, de néha akkor is halljuk ezt a szólást, amikor a lány terve valóra válik, és az általa kiszemelt legényt sikerül meghódítania, férjnek, vagy udvarlónak megszereznie, s így az is horogra akadt. Előtte mondjuk a lányról: kiveti a horgot, és miután sikerült végleg behálóznia a legényt, akkor mondjuk: bekapta a horgot.
Ezt a szólást persze még akkor is használjuk, ha azt akarjuk érzékeltetni, hogy sikerült valakit rászedni, valamely nem tiszta ügy számára megnyerni.
A horog használatának legegyszerűbb formája a pecázás. A kézben tartott botra zsinór van kötve. A zsinóron fel s alá csúsztatható pedző, vagy úszó, úszóka. A zsinór végéhez illeszthető előkére felcsalizott horgot kötnek. A csali lehet kishal, giliszta, kukorica, tésztaféle. Az úszó (pedző) abban a pillanatban, amikor a vízben vagy a víz fenekén a horgot a hal bekapja, megmozdul - lebukik, vagy a vízre fekszik - s így jelt ad a horog gyors kihúzására. Ám a pedző néha csak meginog a vízben, jeléül annak, hogy a hal csak bökdösi a horgot, még nem kapta be. A horgászatnak ezt a jelenségét azért is említem, mert nyelvünk szólás formájában ugyancsak megörökítette. Amikor valaki valamit kezd megérteni, de még nem vált szellemi birtokává, akkor szoktuk mondani: pedzi már a dolgot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése