A Hattini csata az egyik legismertebb és legnagyobb csata volt a Keresztes háborúk folyamán. A keresztényeket Guido jeruzsálemi király vezette, a muzulmánokat pedig Szaladin egyiptomi szultán, a muzulmánok egyik legnagyobb vezére.
A csata előzményei
A II. keresztes hadjárat után a muszlimok nagy erőkkel kezdték támadni a Szentföldön elhelyezkedő keresztény államokat. A legnagyobb sikereket Szaladin egyiptomi szultán érte el, aki sok kárt okozott a keresztesek számára. Nem sokkal hatalomra kerülése után elfoglalta Damaszkuszt és két másik várost, amelyik nem hódolt be előtte. A Szaladdin ellen felállított sereg parancsnoka Guido jeruzsálemi király, egy gyenge kezű despota, aki udvaroncai befolyása alatt állt, és meg kellett küzdenie a trónért harcoló trónkövetelőkkel. Szaladin a keresztény sereget félre vezetve, hagyta, hogy a keresztesek azt gondolják, hogy Szaffurija vára ellen vonult, de az igazi célja a Galileai-tenger partján található Tiberias városa volt. Terve bevált, Tiberia várura, III. Rajmund tripoli gróf azonnal Szaffurija felé vette az irányt, hogy egyesüljön az ott gyülekező keresztény hadakkal. Viszont a keresztesek ekkor tapasztalták, hogy nem Szaffurija ellen, hanem Tiberias ellen vonulnak a muszlim hadak, amelyet védtelenül hagytak, ezen felül még Rajmund felesége is ott maradt, aki hírnököt menesztett a seregekhez, hogy siessenek a város védelmére. Szaladin erre számított. Esze ágában sem volt a várost ostromolni, ezzel a csellel csak az volt a terve, hogy a keresztény sereget, nyílt, a muzulmánoknak kedvező terepre csalja. Guido először nem akarta egy nő miatt kockára tenni Jeruzsálem feletti uralmat, mert könnyen lehet, hogy ha odaveszik a sereg, vége van Jeruzsálemnek is. De döntését megváltoztatta, mert a lovagrendek nagymesterei (Templomos lovagrend, Máltai lovagrend, Szent Lázár lovagrend) azzal fenyegették, hogy ha nem támadnak, akkor elhagyják seregeikkel Guidot, aki ezt nem kockáztathatta meg.
A csata
A keresztesek 1187. július 3-án napfelkelte előtt indultak el. Döntésük fő oka az volt, hogy minél nagyobb távot tudjanak megtenni mielőtt a nap "gyilkos" sugarai elérnék őket. De ez sem segített, mert nem hoztak magukkal elegendő vizet, ezért teljesen kimerültek. Erre a pillanatra várt Szaladin. Serege ekkor előbukkant a hegyek takarásából és megtámadta a keresztényeket. Bár a keresztények nem számítottak támadásra, az első rohamot visszaverték, főleg íjpuskásaiknak köszönhetően. Ekkor egy közeli forrás felé vették az irányt, de ezt Szaladin látta és egy kisebb csapatot küldött a keresztesek és a víz közé, bár Guidónak az javasolták, hogy támadja meg az előtte lévő sereget, mindenki megdöbbenésére, Guido táborverésre adta ki a parancsot. Ennek is megvoltak az okai, mert a gyalogosok már alig tudtak mozogni a fáradságtól. Így az estét a skorpióktól és kígyóktól hemzsegő völgyben töltötték, Szaladin viszont nem támadott, csak reggel. Hajnalra a keresztény sereg fegyelme már olyan rossz volt, hogy a felbomlás küszöbén álltak. A gyalogosok nagy része (a lovát vesztett lovagokkal együtt) szétszóródtak víz után kutatva, mások a szomj haláltól félve átálltak az ellenség oldalára. A szenvedéseket tetőzte, hogy Szaladin parancsára a szaracén (a keresztények nevezték így őket) katonák felgyújtották körülöttük a bozótokat, így a füst csípte a katonák szemét. Rajmund gróf ekkor úgy határozott, hogy katonáival kiválik a királyi hadseregből, és megpróbál kitörni Hattin felé. A kitörés sok áldozattal járt, de sikeres volt, viszont az így meggyengült királyi had sorsa megpecsételődött, mert gyalogos védelem nélkül nem maradt esélyük a győzelemre. Először a szaracénok nyílzáport zúdítottak rájuk, majd kézitusában felmorzsolták a megmaradt kereszteseket. Guido, Gérard de Rideford templomos nagymester, Châtillon-i Rajnald Antiochiai fejedelem és több főnemes is fogságba esett.
A csata következményei
Guidot és Rajnald-ot Szaladin elé vezették. Guido szomjúságra panaszkodott, Szaladin ekkor adott neki egy pohár rózsavizet. Guido ivott belőle, majd átadta Rajnaldnak, de ekkor Szaladin kifakadt és kirúgta Rajnald kezéből a kelyhet. Rajnald ugyan is több muzulmán karavánt kirabolt, fosztogatott és gyilkolt le, ezzel elnyerve a muzulmánok gyűlöletét. Ekkor Szaladin kihúzta kardját és lecsapta Rajnald fejét. Guido azt hitte, hogy ő lesz a következő, de Szaladin megnyugtatta: "Királyok, nem ölnek királyokat, Rajnald gonosz ember volt, megérdemelte halálát".
Szaladin így nem ölte meg Guidót, de sokáig fogságban sínylődött, több főnemessel együtt. A csata egyértelmű muzulmán győzelemmel végződöt
A szaracénok még a szent keresztet is megszerezték (ennek a keresztnek a közepére egy szilánkot építettek be abból a keresztből, amin Jézus Krisztust megfeszítették). A győzelem után a muzulmánok gyorsan megszerezték a Szentföld majdnem egészét, végül még Jeruzsálemet is, mert nem maradt katona a várak védéséhez.
(Forrás: Wikipedia)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése