Színházi világnapra - március 27.

            A Nemzetközi Színházi Intézet 1961 júniusi bécsi közgyűlésén negyven ország küldötte elhatározta, hogy ezentúl színházi világnapot tartanak. A Párizsban működő Nemzetek Színházát 1957. március 27-én nyitották meg, ennek emlékére választották a március 27-ét. 1988 óta minden országban nemzeti üzenettel is köszöntik e napot.

            Az első kőszínház hazánkban, amelyben magyar nyelven adtak elő Kolozsvárott épült, utána Miskolcon, majd Balatonfüreden. Ez utóbbi építésének ötlete romantikus körülmények között született. Kisfaludy Sándor 1830 júliusában társaságával a Nagyvendéglő előtt üldögélt. A nemzeti színészetről beszélgettek, keservesen emlegetve, hogy a német színész palotában játszik, a magyar meg ólban kucorog és nincs hová a fejét lehajtania. Egy Szilágyi nevű színész éppen arra haladt, amikor meghallotta, hogy miről beszélget a társaság. Megállt és bekapcsolódott a beszélgetésbe: –Dehogy nincs helye a magyar színésznek, tekintetes uraim. Van bizony, nekem is, éjszakánként ott van a helyem ama szép iharfa alatt. Egy derék füredi jobbágy adott alám egy vetett szalmát. Jó hely az! Ha meg esik, elalszom a kocsmában az asztalon.

–Ezzel megemelte széles karimájú kalapját és továbbment. Ez a jelenet is hozzájárult, hogy Kisfaludy – Eötvös Károly szavaival élve – „hazafiúi mérges fájdalmában” felszólította Füred, majd a Dunántúl lakóit egy játékszín létrehozására. Mivel rövidesen híre jött, hogy a bécsi Udvarnak nem tetszik az ötlet, a lelkesedés még magasabbra hágott. Hamarosan összegyűlt a tizenkétezer pengőforint, amelyre szükség volt a színház megépítéséhez. E mellett például a környékbeli jobbágyok száz igás és ezer gyalog napszámot ajánlottak fel. Az Esterházy-uradalom arácsi téglaégetőjének első darabjait a színházba szállították. Kisjókai Szabó István komáromi kereskedő hatvanezer zsindelyt ajánlott fel, és szállított le saját költségén Füredre. A mindössze egy év alatt felépített épület dór homlokzatát „Hazafiság a nemzetiségnek” felirat ékesítette. Az évek folyamán Dérynét, Kántornét, Lendvayt és Megyerit is hallhatta a mindig lelkes publikum.

(Ez az írásom 1998. március 26-én A Veszprémi 7 Napban jelent meg.)

Néhány idézet a színház világából:

Bertolt Brecht: „Az olyan színház, amelyben nem szabad nevetni, olyan színház, amelyen nevetni kell. A humortalan emberek nevetségesek”.

Jules Renard (1864–1910. francia regény- és drámaíró): „A színházban életet, az életben színházat akarunk”.

Petronius: „Az egész világ színházasdit játszik”.

Cervantes: „… nem szükséges, hogy a színpadi ember igaz legyen, elég, ha a valóság látszatát kelti, mint maga a színművészet is”.

Humor a színház világából:

Színésznövendék meséli az apjának: –A vizsgadarabomban igen nehéz szerepem lesz. Egy olyan férfit kell játszanom, aki 20 éve nős.
Mire az apja: –Legközelebb olyan szerepet válassz, amiben meg is szólalhatsz!