Kelet-Kárpátalja nevezetességeiből - Rahó 7/2.

Rahó történetéből

• 895-1920 – Magyarország része
• 1920-1938/1939 – Csehszlovákia része
• 1938/1939-1944 – Magyarország része
• 1944-1945 – Csehszlovákia része és szovjet megszállás
• 1945-1991 – Szovjetunió része (USZSZK)
• 1991-től – Ukrajna része

550 éves város.1447-ben Rahow néven említi először oklevél.

A legenda szerint ezen a tájon gyülekeztek egykor a betyárlegények, itt számolták össze a gazdagoktól elvett kincseket, hogy aztán a szegények között szétosszák azokat.

A régészeti ásatások bizonyítják, hogy már jóval korábban lakott volt ez a vidék. A város közelében ugyanis késő bronzkori, tehát az időszámításunk előtti II. évezred végéből származó leletekre bukkantak.

Lakossága a legrégibb időktől kezdve állattenyésztéssel (főleg juhászattal), halászattal, vadászattal foglalkozott. Termékeiket messze földön, többek között Bulgáriában értékesítették.

Rahó megsínylette a tatár-mongol hódítást, különösen 1241-ben, amikor Batu kán hatvanezres hordája a Kárpátokon át Magyarország ellen vonult. A tatárok a föld színével tették egyenlővé a városokat és falvakat, lakosságuk nagy részét legyilkolták vagy rabságba vetették. A mohácsi csata után 1526-ban a magyar állam szétesett, Kárpátalja nagyobbik része török megszállás alá került. De nemcsak a tatárok, törökök támadásai tették tönkre Rahót és vidékét, hanem az erdélyi fejedelem és a Habsburg császár-király közötti háborúk is.

A XVI. század elején Rahó vidéke a Forintvery és a Drágffy családok birtokába jutott, melyeknek azonban nem sikerült teljes mértékben jobbágyi sorsba juttatni népét, 1526-tól pedig a nagybocskói kincstári uradalomhoz tartozott. 1572-es években az egész vidéket Büdi Mihálynak, később Károlyi Lászlónak zálogosították el. 1600-ban 14 jobbágyudvart számlált. A jobbágyok tizedet fizettek a juhtenyészés jövedelméből.

A Mária Terézia által kiadott úrbéri rendelettel 120 rahói udvar kapott földet, ezért évente összesen 1 180 napot igás, 3 760 napot gyalogos robotként voltak kötelesek ledolgozni, ezen kívül a termés kilencedeként évi 153 forintot fizettek be a kincstár javára.

A XVII. században a huszti domíniumhoz csatolták Rahót és vidékét, az akkor talált, és kitermelt sót a Tiszán Nagybocskóra szállították. A sóbányászokat felmentették a domíniumnak járó tized fizetése alól. Egyre több fát is szállítottak a Tiszán, 1720-ban például 94 tutaj indult útnak Rahóról az Alföld felé. 1724-ben megnyílt a városban az első fafeldolgozó üzem.

A XVIII. század végén - a XIX. század elején Rahó gyors fejlődésnek indult.

Az első Tiszán átvezető fahíd 1782-ben épült, ettől kezdve a város a Felső-Tiszavölgy fontos gazdasági, kereskedelmi, politikai és kulturális központjává vált.

1792-ben és 1828-ban épültek görög katolikus templomai.

Az 1848-1849-es magyar forradalom véget vetett ugyan a jobbágyrendszernek, a földreform azonban nem juttatta elegendő földhöz a földműveseket, ami jogos elégedetlenséget szült körükben. Panaszaikban követelték a föld újra elosztását, halászati és vadászati jogaik visszaállítását.

Az 1900. évi népszámlálási adatok szerint Rahó lakosainak száma 5 873 fő volt, ebből 4 157 ruszinnak, 896 magyarnak, 772 németnek, 23 románnak vallotta magát. Első állami elemi iskolája 1895-ben nyílt meg, az 1908/1909-es tanévben hat tanítója 242 gyereket oktatott.

1910-ben 6577 lakosából 4432 ruszin, 1177 magyar és 917 német volt.

Súlyos megpróbáltatások jutottak osztályrészül a rahóiaknak az első világháborúban. 1914. szeptember 10-én az orosz csapatok támadást indítottak a vidék ellen és súlyos harcok után októberben elfoglalták a várost, 1915 elején azonban az osztrák-magyar csapatok visszafoglalták azt. 1919-ben pedig román csapatok hatoltak be Rahóba, melyeket 1920 tavaszán cseh-szlovák megszálló csapatok váltottak fel. A trianoni békediktátum (1920. június 4.) Rahót is, akárcsak egész Kárpátalját, Csehszlovákiának adta. Neve Rachov lett.

A Kárpátalja visszatérésekor Rahóra 1939 márciusában vonultak be a magyar katonák. 

1941. június 26-án 12.10-kor (a kassai bombázás részeként) Tiszaborkút és Rahó között mélyrepüléssel géppuskatámadás ért egy Budapest felé haladó gyorsvonatot. A támadás eltérő források szerint egy, két vagy három embert ölt meg, három súlyos és hat könnyebb sebesülést okozott. A gépeket ekkor a jól látható felségjelek alapján szovjetként azonosították. (A kép rekonstrukció.)

A Vörös Hadsereg - miután súlyos harcokat vívott a Tatár-hágón, majd Kőrösmezőnél a magyar honvédséggel, annak szervezett visszavonulása után - 1944 október 16-án foglalta el a várost, neve újra Rahovra módosult. A szovjetek 93 magyar és német férfit és nőt hurcoltak el innét koncentrációs táborokba, 32-en sohasem tértek haza.

1958-ban kapta városi rangját.

A 2001-es napszámlálási adatok szerint Rahónak 14 969 lakosa van, ebből 1 037-en vallották magukat magyarnak.

A szovjet érában tovább folytatódott a város iparosítása. Rahó legnagyobb iparvállalata a kartonpapírgyár fénykorában a múlt század nyolcvanas éveiben több száz főt foglalkoztatott. Hasonló számú munkaerővel rendelkezett a faipari kombinát és igen sokan dolgoztak az iparművészeti termékeket előállító vállalatnál.

Ukrajna függetlenné válásával hivatalos neve Rahivra módosult. A jelentkező mély gazdasági válság igencsak hátrányosan érintette az itteni üzemeket és gyárakat, munkások százai váltak munkanélkülivé. Ők a határon túl kerestek megélhetést önmaguk és családjuk számára. Bár a helyzet a múlt század kilencvenes évei óta sokat javult, a munkaképes férfiak egy része még mindig a külhonban dolgozik, többnyire az ottani nagyobb építkezéseken. Jelenleg a kondenzátorgyár, a már említett kartonpapírgyár és a faipari kombinát foglalkoztatja a legtöbb munkást.

A KMKSZ rahói alapszervezete 1989-ben alakult 63 taggal. Az érdekvédelmi szervezettel szinte egyidőben jött létre a Petőfi Sándor Anyanyelvi és Művelődési Kör. Vezetője Bilics Éva.

Már az 1991/92-es tanévben a Rahói Általános Iskolában 24 tanuló önálló tantárgyként a Rahói 1. Sz. Középiskolában 114 tanuló pedig fakultációs foglalkozások keretében kezdte tanulni a magyar nyelvet. Rahón rendszeresen szerveznek anyanyelvi vetélkedőket a városban és a környező falvakban szórványban élő magyarok számára. (Legfontosabb forrás: Wikipedia)