Vörösmarty Mihály (Pusztanyék, 1800. december 1. - Pest, 1855. november 19.) Költő, író, ügyvéd, a Magyar Tudományos Akadémia és a Kisfaludy Társaság rendes tagja, a magyar romantika egyik legnagyobb alakja.
Egyik kedves versem első versszakával és egyik kedves szobrommal tisztelgek előtte:
Vörösmarty Mihály: A vén cigány
Húzd rá cigány, megittad az árát,
Ne lógasd a lábadat hiába;
Mit ér a gond kenyéren és vízen?
Tölts hozzá bort a rideg kupába.
Mindig így volt e világi élet,
Egyszer fázott, másszor lánggal égett.
Húzd, ki tudja, meddig húzhatod,
Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot,
Szív és pohár tele búval, borral,
Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal.
(1854)
Húzd rá cigány, megittad az árát,
Ne lógasd a lábadat hiába;
Mit ér a gond kenyéren és vízen?
Tölts hozzá bort a rideg kupába.
Mindig így volt e világi élet,
Egyszer fázott, másszor lánggal égett.
Húzd, ki tudja, meddig húzhatod,
Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot,
Szív és pohár tele búval, borral,
Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal.
(1854)
A költő leghíresebb szobra Budapesten – a róla elnevezett téren – található. A carrarai márvány ülőszobrot Kallós Ede alkotta 1908-ban, a haraszti mészkő talpazat építésze Telcs Ede. A mellékalakok 275 cm-esek. 330 cm magas szobor felirata a Szózat első sora: "Hazádnak rendületlenül légy híve, oh magyar". Körülötte a társadalom minden rétegének képviselői énekelnek, Vörösmarty hallgatja. A bal sarokban a Szózat megcsendülésére a munkás leteszi pörölyét, átöleli a feleségét és a kisfiát. Egy kislány bokrétát tart, baljával megfogja a füzért tartó nő kezét, mellette díszmagyarruhás férfi, akihez leányka simul. Jobboldalt nőalak karján csecsemővel, előtte iskolásfiú. Öreg paraszt botjára támaszkodik, mellette zászlótartó. Kisdiák énekel. A szélen földműves és parasztlány áll. Hátul ülő úrilány és felnőtt diák, mellettük pásztorfiú. A jobboldalon párja egy parasztlány, idős asszony unokájával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése