2022. április 18., hétfő

A nagysallói csata évfordulójára - 1849. április 18.

     Ludwig von Welden 1849. április 18-án délután érkezett Kéméndre és egy református pap lakásán rendezkedett be. Átlátván a helyzetet azt írta Wohlgemuthnak, hogy a magyar sereget támadja meg esetleg akkor is, ha az a Nyitrához ért. A főparancsnok úr, aki még két nappal ezelőtt „Görgey kísértetről” és hordákról beszélt, 19-én reggel lelkére kötötte Wohlgemuthnak, hogy el ne felejtse, miszerint az ellenség erős. Egy olyan ellenség áll előttünk, mely gyorsan manőverez, vitézül harcol, azonban egyszer verve sem egyesülni, sem pozíciót foglalni nem képes.
            Wohlgemuth április 19-én reggel a Strastil-dandárt küldte Nagysalló megszállására. A többi hadosztály Nagymálasról rögtön utána indult, hasonlóképpen Herzinger hadosztálya Csekéről. Welden e szavakkal búcsúzott a paptól reggeli után: Na, páter, ma fogsz látni magyart futni. Ezután a táborszernagy felült a lovára és kíséretével együtt elvágtatott. Nagysalló mögött egy dombon veretett magának sátrat, amelyben Wohlgemuthal tanácskozott. Köztudott volt, hogy Welden szerette az ünnepélyes külsőségeket, ezért az ütközetet is úgy rendezte meg, mint egy operaelőadást szokták. Először a zenekart szólaltatta meg. Az egész tiszti kar és az összes katona elénekelte a „Gott erhalte” kezdetű himnuszt. Welden Istenhez fohászkodott a Császár nevében, de Isten nem hallgatta meg, mivel Weldent szörnyű köhögési roham fogta el, és haladéktalanul Esztergomba szállították. (Ekkor már 69 éves volt, ami akkoriban magas kornak számított.!) Esztergom felé Welden kíséretével áthaladt Kéménden is, ahol a pap szerencséjére megkérdezhette tőle, hogy mikor láthat már magyart futni.
            Klapka Alsópélről Nagysalló ellen indult és Damjanich hadtestével együtt egy óra lefolyása alatt bevették a falut. A környező magaslatokra visszavonult ellenséget Klapka, Damjanich és a Dipod-Bobics dandárokat vezető Guyon Richárd, valamint a Garamon a harc végén átkelt Pöltenberg teljesen szétverte. Hanyatt-homlok futott a megvert császári sereg Érsekújvár és Párkány felé. Wohlgemuth a vereség okát a Heriznger-dandár lekésésének, a magyar sereg gyorsabb kifejlésének, tüzérsége túlerejének tulajdonította, azonkívül annak, hogy az osztrák ütegek munícióját idő előtt ellődözték, és a faluból hátráltakat nem lehetett többé rohamra vezetni.
            A csata 10 órától 2 óráig tartott, az üldözés alatti visszavonulás 5 óráig. Este 11 órakor futott be Perbetére Wohlgemuth altábornagy, aki itt fogalmazta meg relációját a csatáról. Serege szétzüllve, szétszórva, fáradtan és demoralizáltan futott előtte és mögötte. Nem használtak az Esztergomban türelmetlenkedő Welden tanácsai, aki már jobban volt, és a csata napján délután 3 órakor azt írja mit sem sejtve a már Perbetére menekülő altábornagyának, hogy ne lövöldöztessen sokat, hanem használja a szuronyt, mert fogytán van a muníció.
            A csata után Wohlgemuth arra kényszerült, hogy seregével ne Komárom, hanem Érsekújvár felé vonuljon vissza. Ez volt a tavaszi hadjárat legszebb győzelme. Az új cs. kir. fővezér, a Windisch-Grätzet felváltó Welden szerint a cs. kir. csapatok vesztesége 8-900 fő lehetett, Wohlgemuth hivatalos veszteséglistája 112 halottat, 195 sebesültet és 1243 eltűntet és 87 lovat mutatott ki. A magyar hadijelentések szerint csak fogolyból 1200 fő került magyar kézre. A VII. hadtest jelentése szerint egyedül ez a hadtest 5 tisztet, egy főorvost és több mint 500 legénységi állományú foglyot ejtett, míg saját vesztesége 5 sebesült, 3 halott és 3 agyonlőtt ló volt. "Táborunk szelleme kitűnőleg jó. A győzelem lelkesíti s élteti a hazának minden védnökét, kik példátlan kitűréssel szenvedik a háborúnak minden viszontagságait és nehézségeit, s vidor kedvvel néznek a jövő események elébe" - írta Görgei az ütközet után.
            Másnap, április 20-án a VII. hadtest Kéméndnél megverte és Párkányig űzte a cs. kir. II. hadtest Csorich-hadosztályának Franz Wyss vezérőrnagy vezette dandárát. A Wyss-dandár átkelt a Dunán és visszavonult Esztergomba. A Poeltenberg-hadosztály négy Sándor-huszára 22-én éjszaka 10 órakor a helyi parasztok segítségével leégette a Párkányt Esztergommal összekötő hidat, s ezzel megakadályozta, hogy az Esztergomba visszavonult cs. kir. csapatok esetleg újabb támadásba kezdjenek.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése