Április 14-én éjjel megérkezett Bécsből az udvari futár Ferenc József április 12-i rendeletével, amelyben felmentette a fővezérség alól Windisch-Grätzet. Helyette a 67 éves Ludwig Welden táborszernagyot, korábban Bécs katonai és politikai kormányzóját nevezte ki, és utasította Windisch-Grätzet, hogy ennek megérkeztéig a fővezérséget Jellačićnak adja át. A tavaszi hadjárat első szakaszának sikerei után a magyar fél joggal sajnálhatta Windisch-Grätz leváltását. Görgei tehát indokoltan írta emlékirataiban a fővezérváltásról: "...az az osztrák hadseregre nézve gyászos fordulat, amely az 1848. decemberi helyzettől az 1849. áprilisi helyzethez vezetett, meggyőzött minket arról, hogy herceg Windisch-Grätz tábornagynál kedvezőbb ellenfél aligha kerülhet az ellenséges hadsereg élére, sőt még hozzá hasonlóan kedvező odakerülése sem valószínű".
Egyelőre azonban úgy tűnt, hogy cs. kir. csapatok számára kedvezőtlen tendencia folytatódik. Jellačić helyettes fővezérsége révén a cs. kir. fősereg eddig csupán válságos helyzete rövidesen katasztrofálissá vált. Első intézkedése az volt, hogy lefújta az Esztergomba történő átcsoportosítást, s csapatait Pest előtt hagyta. Ezzel azt az esélyt is elherdálta, amit Windisch-Grätz terve nyújthatott.
Miért nyilatkozott ilyen lesújtóan Görgei Windisch-Grätzről?
A december 2-ai uralkodóváltás után Ferenc József császár meghagyta főparancsnoki beosztásában Windisch-Grätzet, és megbízta a magyarországi „lázadás” leverésével. Windisch-Grätz támadása december 9-e és 23-a között következett be. A jelentős túlerőben lévő császári csapatok két hét alatt Buda közelébe jutottak, és január 5-én bevonultak a kiürített magyar fővárosba. A herceg-fővezér ezzel befejezettnek tekintette a hadjáratot, mert arra számított, hogy a visszavonuló honvéd egységek lassan feloszlanak. Nem ez történt. A magyar ellenállás a Tisza vonalán megszilárdult. Windisch-Grätz csak februárban indított újabb támadást, a késlekedés azonban döntőnek bizonyult: a magyar haderő addigra átjutott a főváros feladásakor fellépő súlyos válságon. A február 26-án és 27-én vívott kápolnai csata császári győzelemmel végződött, de a herceg ismét túlértékelte a győzelmet, és meg sem kísérelte átlépni a Tisza vonalát. Ezzel lehetőség nyílt a magyar ellentámadás, a tavaszi hadjárat előkészítésére, amely április elején indult. A magyar sikerekben jelentős szerepe volt Windisch-Grätz katonai tehetetlenségének is, ezért váltotta le Ferenc József a fővezérségről.
Windisch-Grätz bukása után visszavonult a közügyektől, haláláig már csak az 1850-es évek közepén jutott kisebb diplomáciai szerephez.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése