2020. október 8., csütörtök

Magyarok Nagyasszonya ünnepére - október 8.

          Nagyon sok nép ápol különleges kapcsolatot Szűz Máriával, de csak a magyaroknak van saját Mária-napja, amit mi Nagyboldogasszony napjának (Magyarok Nagyasszonya ünnepének) nevezünk. Erről emlékezem meg röviden, és mellette bemutatom az Ómagyar Mária-siralmat a Wikipedia anyagainak segítségével.

          Már az első keresztény hitre tért magyarok is mennyei fejedelemnőnek tisztelhették Máriát. Ezt erősítette meg I. (Szent) István király, amikor Szűz Mária oltalmába ajánlotta önmagát és a királyságát. 1693-ban I. Lipót király a török alóli felszabadulás örömére, hálája jeléül, megismételte az ország Szent István-i fölajánlását. Eleinte október második vasárnapján ünnepelték. X. (Szent) Pius pápa tette át október 8-ra. XIII. Leó pápa 1896-ban, a millennium alkalmával - az akkori esztergomi prímásérsek, Vaszary Kolos bíboros kérésére – külön magyar ünnepként engedélyezte.

          Az Ómagyar Mária-siralom egyike legkorábbi nyelvemlékeinknek, az első fennmaradt magyar nyelvű (és egyben az első fennmaradt finnugor) vers. A 13. században készült egy latin vers átköltéseként; a latin nyelvű Leuveni Kódex 134. lapjának hátulján maradt fenn. A költeményben Mária, a keresztre feszített Jézus anyja egyes szám első személyben szólal meg. A legnagyobb szenvedést átélő, a fia kínhalálát szemlélő asszony tehetetlen kétségbeesésben vergődik. Hol önmaga nyomorult állapotát zokogja el, hol pedig – váltakozva a keserű jajongással – fiát szólítja meg anyai becézéssel, illetve a halált kérleli – önmagát ajánlva fel neki gyermeke helyett –, majd pedig Jézus kínzóihoz könyörög kegyelemért. A vers befejezésében feltör a tébolyult anyai sikoly: ha már nem mentheti meg fiát, legalább osztozni akar vele a halálban.

Szövege

Mai átírás:
Mai magyar nyelven
(Molnár Ferenc értelmezése)
Volék sirolm tudotlon.
Sirolmol sepedik,
Búol oszuk, epedek.
Valék siralom tudatlan,
Most siralom sebez,
Bú gyötör, epeszt.
Választ világumtuul –
Zsidou, fiodumtuul
Ézes ürümemtüül.
Választ világomtól
Zsidó, fiamtól,
Édes örömemtől.
Ó én ézes urodum,
Eggyen igy fiodum!
Sirou anyá teküncsed,
Búábeleül kinyuhhad!
Ó, én édes Uram,
Egyetlen egy fiam,
Síró anyát tekintsed,
bújából kivonjad!
Szemem künyüel árad,
Én junhum buol fárad.
Te vérüd hullottya
Én junhom olélottya.
Szememből könny árad,
Én jajom búval fárad,
Te véred hullása,
Én jajom alélása.
Világ világa,
Virágnak virága!
Keserüen kinzatul,
Vos szegekkel veretül.
Világ világa,
Virágnak virága,
Keservesen kínzatol,
Vas szegekkel veretel!
Uh nekem, én fiom,
Ézes mézüül!
Szegényül szépségüd,
Vírüd hioll viezül.
óh nekem, én fiam,
Édes, mézül,
Szegényül szépséged,
véred hull vízül!
Sirolmom, fuhászatum –
Tertetik kiül
Én junhumnok bel bua,
Ki sumha nim hiül
Siralmam, fohászom
megtörik kívül,
Jajom belső búja
Ki; soha nem enyhül.
Végy halál engümet,
Eggyedüm íllyen,
Maraggyun urodum,
Kit világ féllyen!
Végy halál engemet,
Egyetlenem éljen,
Maradjon meg Uram,
Kit a világ féljen!
Ó igoz Simeonnok
Bezzeg szovo ére;
Én érzem ez bútürűt,
Kit níha egíre.
Ó, az igaz Simeonnak
Biztos szava elért,
Én érzem e bú-tőrt,
Kit valaha ígért.
Tüüled válnum,
De nüm valállal,
Hul így kinzassál,
Fiom, halállal.
Ne váljak el tőled,
Életben maradva,
Mikor így kínoznak
Fiam, halálra!
Zsidou, mit tész,
Türvéntelen,
Fiom mert hol
Biüntelen.
Zsidó, mit tész
törvénytelen!
Fiam mert hal,
bűntelen!
Fugva, husztuzva,
Üklelve, ketve
Ülüd.
Fogva, húzkodva,
Öklelve, kötve
Ölöd !
Kegyüggyetük fiomnok,
Ne légy kegyülm mogomnok,
Ovogy halál kináal,
Anyát ézes fiáal
Egyembelű üllyétük!
Kegyelmezzetek fiamnak,
Ne legyen kegyelem magamnak,
Avagy halál kínjával,
Anyát édes fiával
Egy emberként öljétek

Domenico Brusacorci - Jézus a keresztfán:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése