Nagyon sok nép ápol különleges kapcsolatot Szűz Máriával, de csak a magyaroknak van saját Mária-napja, amit mi Nagyboldogasszony napjának (Magyarok Nagyasszonya ünnepének) nevezünk. Erről emlékezem meg röviden, és mellette bemutatom az Ómagyar Mária-siralmat a Wikipedia anyagainak segítségével.
Már az első keresztény hitre tért magyarok is mennyei fejedelemnőnek tisztelhették Máriát. Ezt erősítette meg I. (Szent) István király, amikor Szűz Mária oltalmába ajánlotta önmagát és a királyságát. 1693-ban I. Lipót király a török alóli felszabadulás örömére, hálája jeléül, megismételte az ország Szent István-i fölajánlását. Eleinte október második vasárnapján ünnepelték. X. (Szent) Pius pápa tette át október 8-ra. XIII. Leó pápa 1896-ban, a millennium alkalmával - az akkori esztergomi prímásérsek, Vaszary Kolos bíboros kérésére – külön magyar ünnepként engedélyezte.
Az Ómagyar Mária-siralom egyike legkorábbi nyelvemlékeinknek, az első fennmaradt magyar nyelvű (és egyben az első fennmaradt finnugor) vers. A 13. században készült egy latin vers átköltéseként; a latin nyelvű Leuveni Kódex 134. lapjának hátulján maradt fenn. A költeményben Mária, a keresztre feszített Jézus anyja egyes szám első személyben szólal meg. A legnagyobb szenvedést átélő, a fia kínhalálát szemlélő asszony tehetetlen kétségbeesésben vergődik. Hol önmaga nyomorult állapotát zokogja el, hol pedig – váltakozva a keserű jajongással – fiát szólítja meg anyai becézéssel, illetve a halált kérleli – önmagát ajánlva fel neki gyermeke helyett –, majd pedig Jézus kínzóihoz könyörög kegyelemért. A vers befejezésében feltör a tébolyult anyai sikoly: ha már nem mentheti meg fiát, legalább osztozni akar vele a halálban.
Szövege
Mai átírás:
|
Mai magyar nyelven
(Molnár Ferenc értelmezése) |
Volék sirolm tudotlon. Sirolmol sepedik, Búol oszuk, epedek. | Valék siralom tudatlan, Most siralom sebez, Bú gyötör, epeszt. |
Választ világumtuul – Zsidou, fiodumtuul Ézes ürümemtüül. | Választ világomtól Zsidó, fiamtól, Édes örömemtől. |
Ó én ézes urodum, Eggyen igy fiodum! Sirou anyá teküncsed, Búábeleül kinyuhhad! | Ó, én édes Uram, Egyetlen egy fiam, Síró anyát tekintsed, bújából kivonjad! |
Szemem künyüel árad, Én junhum buol fárad. Te vérüd hullottya Én junhom olélottya. | Szememből könny árad, Én jajom búval fárad, Te véred hullása, Én jajom alélása. |
Világ világa, Virágnak virága! Keserüen kinzatul, Vos szegekkel veretül. | Világ világa, Virágnak virága, Keservesen kínzatol, Vas szegekkel veretel! |
Uh nekem, én fiom, Ézes mézüül! Szegényül szépségüd, Vírüd hioll viezül. | óh nekem, én fiam, Édes, mézül, Szegényül szépséged, véred hull vízül! |
Sirolmom, fuhászatum – Tertetik kiül Én junhumnok bel bua, Ki sumha nim hiül | Siralmam, fohászom megtörik kívül, Jajom belső búja Ki; soha nem enyhül. |
Végy halál engümet, Eggyedüm íllyen, Maraggyun urodum, Kit világ féllyen! | Végy halál engemet, Egyetlenem éljen, Maradjon meg Uram, Kit a világ féljen! |
Ó igoz Simeonnok Bezzeg szovo ére; Én érzem ez bútürűt, Kit níha egíre. | Ó, az igaz Simeonnak Biztos szava elért, Én érzem e bú-tőrt, Kit valaha ígért. |
Tüüled válnum, De nüm valállal, Hul így kinzassál, Fiom, halállal. | Ne váljak el tőled, Életben maradva, Mikor így kínoznak Fiam, halálra! |
Zsidou, mit tész, Türvéntelen, Fiom mert hol Biüntelen. | Zsidó, mit tész törvénytelen! Fiam mert hal, bűntelen! |
Fugva, husztuzva, Üklelve, ketve Ülüd. | Fogva, húzkodva, Öklelve, kötve Ölöd ! |
Kegyüggyetük fiomnok, Ne légy kegyülm mogomnok, Ovogy halál kináal, Anyát ézes fiáal Egyembelű üllyétük! | Kegyelmezzetek fiamnak, Ne legyen kegyelem magamnak, Avagy halál kínjával, Anyát édes fiával Egy emberként öljétek |
Domenico Brusacorci - Jézus a keresztfán:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése