Nagykőrösön a
rendszerváltás után a trianoni diktátum 70. évfordulójára a református
templomkertben egy gombosfát állítottak emlékül, amely előtt a református
gimnázium tanulói minden évben megható műsorral emlékeznek a szomorú
évfordulóra. Az idei évben más volt a megemlékezés: fájdalmasabb, mélyebb. Az
egységesen kivonuló gimnazista osztályok helyett felnőtt emlékezők töltötték
meg a teret. A Magyar Himnusszal kezdődő és a Székely Himnusszal befejeződő ünnepség
szónoka Nt. Szabó Gábor református lelkészelnök volt.
Emelkedett hangú beszédében elsiratta az elszakított
magyar városokat: a kincses Kolozsvárt, a Rákócziak Kassáját, a koronázó
Pozsonyt, az iparkodó Temesvárt, a vértanúk városát, Aradot, a hazátlanná tett
sok millió becsületes magyar embert. Felelevenítette, hogy az első világháború
győztes hatalmai igazságtalan döntése értelmében Magyarország elveszítette
területének több mint 70 százalékát, lakosainak közel kétharmadát, iparának 38,
nemzeti jövedelmének 78 százalékát.
1920. június 4. a nemzeti
összeomlás napja, ma száz évvel később a nemzeti összetartozás napja. A mi
összetartozásunkat nem egy folyó vagy terület ide- vagy odatartozása
bizonyítja, hanem az, hogy az elmúlt 100 évben népünk megőrizte nyelvét,
kultúráját, ápolta hagyományait, gyakorolta hitét, és amikor cselekedni kellett,
cselekedett. Ezért tartozunk egymáshoz mi magyarok valamennyien, határon innen
és túl.
Az emlékező beszéd után a
jelenlévők elhelyezték koszorúikat, virágaikat a kopjafa talapzatán. Köztük
Batár Zsolt Botond történész, akinek a trianoni évfordulóra jelent meg Trianon
trilógiájának a harmadik kötete, a Trianon bosszúja.
Az ünnepség befejezése
után egy hagyományőrző ruhába öltözött emlékező a kopjafa előtt leborulva az
,,Isten áldja meg a magyart” című énekkel kért áldást népünkre, nemzetünkre.
Szigeti Márta
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése