Deák Ferenc (Söjtör, 1803. október 17.-Budapest, 1876. január 28.) államférfi, politikus, országgyűlési képviselő, „a haza bölcse”, „a nemzet prókátora”.
Tekintélyes régi nemesi család hetedik gyermekeként született a Válicka-patak menti Söjtör községben, ahol akkor a család egyik komoly birtokának a központja volt. (A másik központ a 19. század elején Kehida és környéke.)
Családja Zsitkócról (ma: Szlovéniában található) származott. Édesanyja, Sibrik Erzsébet belehalt a szülésbe. Mivel az apa nem tudta elviselni a „gyilkos” gyermek látványát, a csecsemő Zalatárnokra nagybátyjához, Deák Józsefhez került. Az igazsághoz hozzátartozik azonban, hogy a zalatárnoki család is épp ez idő tájt várt gyereket, és a szolgálónép között is akadt egy szoptatós dajka. 1808-ban édesapja, id. Deák Ferenc is meghalt. Az árvát ezután testvérei – Antal, Jozefa és Klára – vették magukhoz.
Személyisége
Árva gyerekként rajongó szeretettel kötődött testvéreihez. A kötődést erősítette agglegény volta is. Testes, nehézkes fiú és férfi volt. Saját véleménye szerint „a szenvedély nálam az, amit úri társaságban kényelmességnek neveznek, amit a keresztyén anyaszentegyház a hét főbűnök közé sorolt, aminek valóságos magyar neve: restség.”. Kitűnt nagy testi erejével: a pozsonyi diétán csak Wesselényi Miklós báró volt erősebb.
Kedvenc időtöltése az olvasás, séta, faragás volt. Írása nehézkes, rendetlen volt, amit azonban kivételes emlékezőképessége ellensúlyozott. Jó humorú társalgó, ízes adomáit, történeteit kiválóan adta elő, nevetésre fakasztva hallgatóságát. Maga ritkán nevetett hangosan. Pulszky Ferenc így emlékezett a Deákkal való első találkozásra: „...hidegnek találtam, láttam ugyan, hogy ő az ellenzék feje, de Kölcsey volt annak a szíve.”
Elszakíthatatlan barátság fűzte Vörösmarty Mihályhoz, akit a legnagyobb magyar költőnek tartott. A reformkor több nagy alakjához képest nem volt világlátott ember, de provinciális sem: olvasmányélményei révén ismerkedett meg a tágabb világgal. Latinul és németül tudott.
Öregkorában sok örömet okozott neki Vörösmarty árvája, Anna (akit ő nevelt fel), valamint az állatkertben egy Kristóf nevű medve. Szívbaja mindjobban kifejlődött, élete vége felé már a nyarakat is kénytelen volt Pesten tölteni. Hosszú szenvedés után,1876. január 28-án éjjeli 11 órakor halt meg, élete 73. évében. Temetése királyi pompával ment végbe február 3-án délelőtt 11 órakor, az egész nemzet gyászolta nagy fiát. Holtteste fölé mauzóleumot állított a nemzeti kegyelet, a Duna partján pedig 1887-ben szobrot emeltek emlékének. Az országban nagyon sok szobor, tér-, utcanév, közintézmény, civil szervezet viseli a nevét.
Érdekességek róla
Vörösmarty Mihály halála előtt Deákot kérte fel gyermekei, Béla, Ilona és Erzsébet gyámjának. Deák közadakozást szervezett az árvák számára, de miután a cenzúra megtiltotta a felhívás közzétételét, 800 magánlevelet írt, és így néhány hónap alatt százezer forintnál is többet gyűjtött össze, ami akkor tekintélyes összegnek számított. Ilona barátja fiához, Széll Kálmán későbbi miniszterelnökhöz ment feleségül.
Deák naponta öt forintot osztogatott szét a város koldusai közt, az egy forintos bankjegyeket sétái előtt zsebébe hajtogatta.
Nem fogaton, hanem a korabeli tömegközlekedéssel, az omnibusszal utazott a városban. (Forrás: Wikipedia; Miskolci szobrát Gárdos Aladár alkotta)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése