Bukaresti béke - 1918. május 7.

          Bukarestben a központi hatalmak (Németország, Osztrák–Magyar Monarchia, Bulgária, Oszmán Birodalom) békét kötöttek Romániával. Az Osztrák–Magyar Monarchia javára a gyéren lakott Kárpátok vonalán ugyan területet vesztett Románia (5636 km², ebből Magyarországé lett 3772 km², Bukovinához csatoltak 1864 km²-t), Bulgáriának pedig át kellett adnia Dobrudzsát a Duna-deltáig, de ennek fejében elismerték jogát az addig a Románia szövetségeséhez, az Orosz Birodalomhoz tartozó, sűrűn lakott, jó termőföldű, nagy területű Bazarábföld/Besszarábia (kb. 40 000 km²) bekebelezésére.

          A békeszerződés 8 fejezete határozta meg Románia további helyzetét. A hadsereget 10 hadosztályra korlátozták (32 000 fő), ebből csupán a besszarábiai kettő maradhatott teljes harci létszámon, a Moldvában lévő nyolcnak békelétszámot írtak elő. A hadiflotta teljes készültségben maradhatott. A szerződés értelmében minden vallási felekezet egyenrangúvá vált, így elméletileg a zsidók helyzete is rendeződött. Románia azonban megszállás alatt maradt, amelyet a központi hatalmak hat hadosztálya látott el. A békeszerződés azonban gazdasági kérdésekben bizonyult súlyos tehernek, például a teljes román kőolajtermelést német cégek kezébe adta volna, illetve kötelezte Romániát, hogy pár éven keresztül adja át élelemfeleslegét a központi hatalmaknak, és több háborús üzem bérbeadására is sor került.

          A bukaresti békét június 4-én a német Bundesrat (Felsőház), június 28-án a román Képviselőház, július 3-án a német Reichstag (Alsóház), július 4-én pedig a román szenátus is jóváhagyta. I. Ferdinánd román király azonban nem írta alá a szerződést, így az nem is került becikkelyezésre. A románok a hadsereg leszerelését előíró rendelkezést sem tartották be, húzták az időt, így a nyugati front német vereségének idejében még mindig 175 000 román katona állt fegyverben. A békeszerződést a német fegyverletétel után a breszt–litovszki békével együttesen semmisnek nyilvánították, és Románia az antantnak tett ígérete megszegése ellenére is a győztes oldalon fejezhette be a háborút.

          Előzménye: Az első világháború megindulása után a központi hatalmak Oroszország megtámadására szólították fel Romániát a szövetségi szerződésre hivatkozva. I. Károly királyt a koronatanács elutasította, Románia deklarálta semlegességét. A háborús felek igyekeztek maguk mellé állítani Romániát. Károly utóda, Ferdinánd az antant mellé állt, és 1916. augusztus 17-én Románia aláírta a bukaresti szerződést az antant képviselőivel. Ebben elismerték a román területi követeléseket, de kikötötték, hogy Románia különbékét nem köthet. Az augusztus 28-án megindult román támadás azonban hamarosan kifulladt a román hadsereg gyenge felszereltsége, gyenge kiképzettsége és a hadműveleteket alaposan lassító fosztogatások, rablások miatt. A magyar csapatok Európa-szerte a frontokon harcoltak, így a kis létszám miatt csak lassítani tudták a románok előrehaladását. A németek segítsége azonban megfordította a harc állását, és december 6-án még Bukarestet is elfoglalták. Orosz segítséggel azonban Moldva északi részén meg tudták vetni a lábukat. Az 1917-es októberi szocialista forradalom, majd a breszt–litovszki béke után a románok magukra maradtak, és a december7-én Foksányban kezdődött fegyverszüneti tárgyalások eredményeként 9-én aláírták a fegyverszüneti kérelmüket. A román vezetés azonban még bízott abban, hogy a frissel alakult Ukrajna további segítséget ad nekik, de 1918. február 9-én az ukránok is békét kötöttek. Erre a románok már másnap, február 10-én végső békét kértek. 1918. február 24-én a német kormány megbízottjai átadták a békeszerződés főbb pontjait tartalmazó dokumentumokat, majd március 5-én a központi hatalmak és Román Királyság előzetes békét kötött a Bukarest melletti Bufteában. A román csapatok ezután a központi hatalmak hallgatólagos beleegyezésével megszállták a saját szövetségesük az Oroszországhoz tartozó Bazarábföldet (Besszarábia), és az általuk megalakított bábkormány és az általuk szervezett népgyűlés 1918. április 9-én kimondta a Romániához történő örökös csatlakozást. A németek sem tétlenkedtek Romániában, 1918. március 18-án a németbarát Alexandru Marghiloman (élt: 1854. július 4.–1925. május 10.) alakított kormányt, és 1918. május 7-én a bukaresti Cotroceni-kastélyban megkötötte a békét a központi hatalmakkal.