Török János alkotása a Magyar Kézművességért Alapítvány XVI. "Betlehemi jászol" pályázatán (a Mezőgazdasági Múzeumban)
H. Barbócz Ildikó: BETLEHEM
KISDED NÉLKÜL
A karácsony elképzelhetetlen a
gyermekek nélkül. Saját gyermekeinkkel együtt álljuk körül a feldíszített fát,
velük együtt énekelünk, örvendezünk. Ha meg már kirepültek, erre az alkalomra
mindnyájan összejövünk, várjuk az unokákat is. Legmeghittebb pillanatainkban
ilyenkor magunk is óhatatlanul visszarepülünk a gyerekkorunkba, amikor még
igazán hittünk a csodában, s angyalok sejtelmes—rejtelmes szárnysuhogását
véltük hallani a hideg lépcsőházban, titokzatos neszezéseket, és kicsi
izgatottsággal, bátor kíváncsisággal próbáltunk a jégvirágos ablakokon túlra
látni. Évtizedekkel később a kirakatok előtt is meg-megálltunk a fiaimmal
betlehemet nézni, és ugyanilyen céllal a templomokba is betértünk. Áthatott
bennünket a születés misztériuma, kezdődött (vagy folytatódott?) a mese,
Kisjézussal a jászolban.
Nos, Miskolcon, a szülővárosomban, az
óriási, csillogó fenyőfák és az adventi koszorú társaságában felállított
betlehemben karácsony első napján hiába kerestük a kisdedet. Első pillantásra
fel sem tűnt, aztán mögöttem megkérdezte valaki: „De hát hol van a Kisjézus?”
Éppen a „Pásztorok, pásztorok…” kezdetű dalt dudorásztam a zenével, a kérdés
csak lassan jutott el a tudatomig. Értelmetlennek tűnt. Hol lehetne máshol,
mint a jászolban?! De hiába kutattam aztán lázasan és hihetetlenül a szememmel,
a szalma senkit nem takart. Többedmagammal ott az ünnepi hangulatban
megrökönyödésünknek adtunk hangot, mert ilyet még nem tapasztaltunk. A gépzene
tovább szólt, de nem tudta már visszahozni az elszállt pillanatot a csendes
éjben. Napokkal később olvastam, hogy összetörték a Győr—Ménfőcsanakon
felállított karácsonyi betlehemi szoborcsoportot. Ez a gyalázatos esemény
összerakta bennem a karácsony előtti, még az adventben hallott szomorú híreket,
miszerint a világban 200 diáklányt elraboltak, 100-nál több diákot vizsga
közben kegyetlenül meggyilkoltak, autóval a járdára eszelősen felhajtva
gyermekek is ártatlanul haltak, és Jézus szülőhelyén, Betlehemben is bombázások
célpontjai a gyerekek.
Máté evangéliumából
ismerjük a legendát, hogy Heródes, Júdea hellén királya állítólag Jézus
születése után hatalmát féltve éppen Betlehemben és környékén több ezer, 2 éven
aluli gyermeket öletett meg. Az egyház az aprószentek napjának nevezi ezt a
napot, s talán nem véletlen, hogy épp december 28-án vetem papírra én is ezeket
a gondolatokat.
Említésre méltó, hogy Ferenc pápa is
a gyermekeket vette védelmébe idén karácsonyi megszólításában. Ők azok, akik a
jelenkori konfliktusok, a helyi háborúk, az értelmetlen pusztítások
legvédtelenebb, legkiszolgáltatottabb áldozatai, akik rengeteget szenvednek,
éheznek, és árvákként élik tovább reménytelennek tűnő életüket. A pápa
beszédében azt is leszögezte: „Mennyi könny van ezen a karácsonyon!” S kívánta
még, hogy a fegyverekből eke, a pusztításból kreativitás, a gyűlöletből
szeretet legyen a béke ünnepén.
El a kezekkel a kisdedektől! El a kezekkel a
gyermekektől!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése