2018. február 3., szombat

A savanyúság jótékony hatása az egészségre

            A téli időszak ínyencségei többet jelentenek, mint plusz ízt a konyhában, az asztalon. A savanyúságoknak ugyanis jótékony hatásuk van a szervezetre. Éppen ezért egyre több táplálkozási szakértő tanácsolja őket – viszont nem mindegyiket!
            A szakértők szerint, a savanyúságban rengeteg a probiotikum. Ezek olyan egészséges baktériumok, amelyek megtalálhatók például a savanyú káposztában, a joghurtban, borban, kenyérben, szójaszószban és a sörben. A probiotikumok képesek megnyugtatni az immunrendszert, csökkenteni a gyulladásokat, enyhíteni az allergiás tüneteket és a megfázást, megelőzni a hasmenés és bélérzékenység kialakulását, növelni az immunrendszer reagáló képességét, és még bizonyos ráktípusok ellen is védelmet nyújtanak.
            A joghurt és az otthon elkészített savanyúság kivételével, a szakértők nem tanácsolják azokat az élő baktérium-forrásokat, amelyek például a ketchupban, a feldolgozott (kereskedelemben kapható) savanyúságokban találhatók, vagy amelyek pasztőrözés által elpusztultak.
            Stephen O’Keefe, a Pittsburghi Egyetem tudósa úgy nyilatkozott, a nyugati étkezés nagy problémája, hogy nem táplálja a bélflórát, csupán a felszínen aktiválja az emésztőrendszert. Valamennyi élelmiszert úgy állítanak elő, hogy az könnyen lebontható legyen, semmit nem hagyva a mélyebben elhelyezkedő emésztőrétegnek. Így felborul az emésztőrendszer mikrobiológiai egyensúlya, és jönnek a panaszok.
            A rostok hiánya „éhezteti” a bélflórát, ezáltal gyengítve a testünk védekezőképességét. Ebből kiindulva O’Keefe-nek és tudós társainak meggyőződése, hogy az utóbbi időben egyre elterjedtebb bélbántalmak a nyugati étkezés számlájára róhatók.

A tökéletes savanyúság öt titka
1. Használj mindig friss zöldségeket!
            A zöldségek akkor a legjobb minőségűek, amikor épp leszedték őket. Amennyiben savanyúságnak szánod őket, ezeket részesítsd előnyben. Minél frissebbek, annál ízletesebbek és ropogósabbak lesznek, még ha hónapokon át is állnak a kamra polcain.
2. Vágd le az uborkák szárait!
            Ez a tanács kizárólag az uborkára vonatkozik, és nagyon fontos! Ha mosáskor eltávolítod a zöldség száracskáját, az uborka frissebben, keményebben marad meg az üvegekben.
3. Figyelj oda a zöldségek méretére!
            Minél apróbbak a zöldségek, annál hamarabb megpuhulnak a savanyú lében. Így hát, ahelyett hogy felszelnéd őket vagy félbe vágnád, tedd őket egészben az üvegekbe.
4. Légy tekintettel az időre!
            Amikor savanyúságot készítesz, fel kell lobbantanod a megtöltött üvegeket azért, hogy azok tartalmából elpusztuljanak a később gondot okozó baktériumok. Ugyanennyire fontos az is, hogy jól zárd le az üvegeket. Azonban vigyázz, ne főzd sokat! A hosszasabb forralás maga után vonja a zöldségek ellágyulását.
5. Próbáld ki a hideg-savanyúságot!
            Amennyiben nincs ínyedre a forralás, teljesen átugorhatod a forralt vízzel való eltevést. Csak tedd a feltöltött üvegeket a hűtőbe. Ezek nem állnak el szobahőmérsékleten, viszont ha hidegben tartod, tökéletesek lesznek! 
(Forrás: Richpoi Hírek)
Saját paprikám az erkélyemen

Kitaibel Pál születésnapjára - - - 1757. február 3.



            Kitaibel Pál Nagymarton (Trianon óta: Mattersburg; Ausztria), 1757február 3. – Pest1817december 13. botanikus és kémikus. Összegyűjtötte és leírta Magyarország növényeit, kőzeteit és ásványvizeit. Kora természettudományainak szinte minden ágában dolgozott. Botanikai szakmunkákban nevének rövidítése„Kit.”.
Emlékezete
              Nagymartonban (Őrvidék) emlékét utcanév őrzi (Kitaibelgasse).
            Postabélyeget adott ki az osztrák posta 1992-ben négy „osztrák” természettudósról, köztük Kitaibelről.
            Szülőháza a városfejlesztés áldozata lett, 1957-ben avatott emléktáblája a múzeum raktárába került.
            Útinaplóit Gombocz Endre rendezte sajtó alá. Gombocz Endrével és Kárpáti Zoltánnal közös emlékkiállítása a soproni Károly-kilátóban tekinthető meg.
           Magyarországon három településen (BudapestSopronMátraszentimre) van Kitaibel Pál utca. Harkányban iskola őrzi a nevét, melynek parkjában áll a tudós mellszobra. Emlékét országos iskolai biológiai tanulmányverseny is őrzi. Szobra van még Keszthelyen és Budapesten a 8. kerületben, a Pálmaház bal szárnya előtt, a bemutatóházhoz vezető útnál.

            1987-ben Kitaibel emlékének adózva, az ELTE Ásványtani Tanszékén egy újonnan kidolgozott, a vulkáni tevékenységet utánzó eljárással szilikát kőzetet megolvasztva öntötték ki Kitaibel mellszobrának másolatát, és azt a Füvészkertben helyezték el.
            Molnár V. Attila „Kitaibel Pál élete és öröksége” című monográfiáját 2007-ben adta ki a biatorbágyi Kitaibel Kiadó.
            A Balaton északi partján, Vonyarcvashegy község mellett, a 225 méter magas Vas-hegyen található a Kitaibel Pál kilátó. A három szintes fa építményt 2002-ben építette a Balaton-felvidéki Nemzeti Park a helyi Önkormányzat segítségével és a Környezetvédelmi Minisztérium pályázati támogatásával.

Tiszteletére elnevezett élőlények
Kitaibela vitifolia – Kitaibel-mályva (Cziglényi Ádám tervezte a postabélyeget)
Knautia kitaibelii – Kitaibel-varfű
Aquilegia kitaibelii – Kitaibel-harangláb
Ablepharus kitaibelii – Pannon gyík

Kitaibel Pál tiszteletére - Floridai botanikuskerti látogatásom emléke - 2013. január 31.





 Eredeti táj és növényzet
Itt nagyon szerettem csavarogni
(A képeket 2013. január 31-én készítettem.)

2018. február 2., péntek

Palacsintaevés napja Franciaországban - február 2.

            Gyertyaszentelő Boldogasszony napja Franciaországban a palacsinta evés hagyományával kapcsolódik össze. Vasárnap (van, ahol már szombaton is) minden családban – hagyományosan – palacsintát esznek. A legenda szerint ez a szokás az 5. század körül alakult ki, amikor I. Gelasius pápa a Rómába érkező zarándokoknak palacsintát osztott.
(Gelasius pápa volt a történelem 49. pápája, afrikai pápaként tartják számon, de nem tudni, hogy ez nem csak azt jelenti-e, hogy Afrikában született, vagy azt is jelzi, hogy a bőre is fekete volt. ). A palacsinta kerek formája, aranyló színe a Nap fényességére és formájára emlékezteti az embereket. Így kapcsolódik a Fény ünnepéhez, a gyertya szentelés gesztusához – s a régebbi pogány hagyományokhoz (rómaiak, kelták, stb,, akik ezekben a napokban szintén a Fénnyel, a Világossággal kapcsolatos ünnepeket tartottak, s várták a tavasz érkezését.)
            Egész sor „babona” fűződik a palacsinta-ünnephez: úgy kell a palacsintát sütni és jobb kézzel dobni, hogy a bal kezünkben egy aranypénzt tartunk. No jó, ha nem arany, az sem gond, de pénz legyen, mert csak így lesz gazdag az évünk. Fontos arra is figyelni, hogy a palacsinta pontosan érkezzen a feldobás után vissza a sütőbe. Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepén a ház minden gyertyájának égnie kell. Sok család csak ezekben a napokban szedi le a karácsonyi dekorációkat – sokan úgy tartják, hogy ez a karácsonyi időszakot lezáró ünnepnap.
            Ahogy januárban mindenütt Galette des Rois-kal voltak tele az üzletek, a pékségek, most mindenütt palacsintákat árulnak, töltetlenül, töltve, készen, előregyártottan, csomagolva, hidegen, frissen és melegen.   

            Akinek van kedve, csatlakozzon, süssön palacsintát! És ne felejtse el meggyújtani a lakásban található összes gyertyát!

A sztálingrádi csata befejezésének évfordulójára - 1943. február 2.

            A Vörös Hadsereg hátrálását Sztálin hírhedté vált 1942. július 28-án kibocsátott 227. sz. parancsa - az „Egy lépést sem hátrálni” - szigorította. Azt, aki megadta magát, ettől kezdve a „szülőföld ájulójának” kellett tekinteni. A „gyávaság leküzdésére” minden hadseregnek három-öt jól felfegyverzett különítményt kellett szerveznie, hogy második vonalként haladva a támadás első hulláma mögött minden tétovázó katonát lelőjenek. „A pánikkeltőket és a gyávákat helyben el kell pusztítani.”
            1942. november 19-én, csütörtök reggel zárult be a gyűrű Sztálingrád körül. A szovjeteknek eleinte fogalmuk sem volt, tulajdonképpen hány németet zártak harapófogóba. A vezérkar mintegy 10 hadosztállyal számolt, szűk 90 000 emberrel. Utóbb kiderült, hogy kis híján az egész 6. hadsereg és még néhány tízezer szövetséges olasz és román katona, összesen tehát csaknem 300 000 ember rekedt a katlanban.
            A németek csak Rattenkriegnek, patkányháborúnak nevezték ezt a városi küzdelmet. A szovjetek 6–8 főd rohamosztagokat vetettek be, melynek tagjai a félautomata puskán kívül késsel és élesre fent ásóval is fel voltak fegyverkezve, hogy hangtalanul ölhessenek.
            A Volga-parton állt egy raktárként használt nagy téglaépület, ahová bevették magukat a németek és az oroszok is: Minden szinten más ellenség, akár egy emeletes „lakodalmi torta” lapjai.
            Az oroszok fagyott hullákat tornyoztak fel homokzsákok gyanánt, ezekkel fedezve lövészgödreiket. Odalent, a csatornákban lángszóróval vívták csatájukat az osztagok. A szovjetek iskolás lányokat állítottak be kórházi szolgálatra, akiknek rendszeresen előre kellett kúszniuk az első vonalakig, hogy az erős tűzben elvonszolják onnan a sebesülteket. Felállítottak egy teljes női bombázórajt, melynek élén az ifjú és csodaszép Marina Raszkova állt.
          Érdekes adat a szemben álló felek gyártási kapacitására: 1941-ben a Szovjetunió naponta 50 harckocsit gyártott, míg Németország havonta kétszázat!! A Német Birodalom 90 millió lakosával szemben a Szovjet Birodalom 160 millió embert számlált.
            Sztálingrádban és környékén 1942 augusztusa és 1943 februárja között mintegy háromnegyed millió ember pusztult el. A Vörös Hadsereg becslések szerint több mint 1 000 0000 embert veszített, akinek a közel fele elesett. Paulus tábornaggyal együtt körülbelül 108 000 német egyenruhában harcoló hadifoglyot ejtettek. Tavaszra ezeknek csaknem fele éhen halt vagy belehalt a nélkülözésbe. Mintegy 180 000 német egyenruhás katona eltűnt. A 6. hadsereg 300 000 emberéből végül alig 6000 tért vissza Németországba. (A "német egyenruhás katoná"-t azért írom, mert a sztálingrádi "német" sereg egyharmada szovjet önkéntesekből - civilekből, hadifoglyokból jelentkezettekből - állt!!!!!! Ezeket elfogásuk után a szovjetek megkínozták, kivégezték! Ezért is szerepel olyan sok eltűnt a veszteséglistán!)
          A történészek nem szoktak azon elmélkedni, hogy mi lett volna, ha... De én most elmerengek ezen. A sztálingrádi csata német főszereplője - Friedrich Paulus - kinevezése előtt a német hadsereg főszállásmestere, a Wehrmacht harmadik legfontosabb embere volt. A 6. hadsereget Hitler egyik kedvence, a nácizmus mellett hangosan kiálló, és a fronton sikeresen harcoló Walter von Reichenau vezette. 58 éves kora ellenére aktívan sportolt. Ez lett a tragédiája is, mínusz 40 fokban futóedzés következtében gutaütést kapott! Vajon ő bement volna-e a katlanba (mivel a nyílt csaták szakértője volt), vagy menetben átkelt volna a Volgán, körbezárva hagyva Sztálingrádot? És ha mégis bement volna élelmiszer tartalék nélkül, mint tette Paulus, neki Hitler engedélyezte volna-e időben a kitörést, mivel 1942 novemberében már meg sem tudták tenni a német csapatok, ugyanis 40 km-re volt a tankoknak üzemanyaga, míg a megteendő távolság 55 kilométert tett ki. És sok egyéb kérdésre sem kaphatunk választ. (Mellékesen megjegyzem, ha ez a sport-tragédia nem történik, Paulusról azt sem tudnánk, hogy valaha a világon volt-e, ugyanis az elképzelhetetlen lett volna, hogy Hitler ezt a feltétlen hívét és kiváló tábornokát győztes előnyomulás közben leváltsa!.)
            A második világháború a Vörös Hadseregnek 8–9 millió halottjába és 18 000 000 sebesültjébe került. Ezen kívül – becslések szerint – 16–19 000 000 szovjet polgár is életét veszette a háborúban. A II. világháború szovjet halottainak számát 25 000 000-ra becsülik, ami ötszöröse a német áldozatok számának.
A részleteket elsősorban Geert Mak: Európa – XX. Századi utazások (Akadémia Kiadó, 2005.) c. könyvéből vettem.

Mesterlövészek a sztálingrádi csatában

Már a csata idején elindult a legendagyártás a sztálingrádi ütközettel kapcsolatban, a háború után pedig írók, filmrendezők, és nemegyszer történészek is átvettek olyan propagandisztikus elemeket, mint a mesterlövészek kultusza, a hírhedt „orosz tél” hangsúlyozása, vagy az az elterjedt szemlélet, amely a németek háborús vereségét egyedül a sztálingrádi csatára egyszerűsíti le.
Az 1942. augusztus 21. – 1943. február 2. között zajló ütközet végén a tengelyhatalmak oldalán közel 740 000 katona esett el vagy sebesült meg, 100 000 ember pedig fogságba került. A szovjet veszteségek még súlyosabbak voltak: a Vörös Hadsereg 478 741 katonát veszett, 651 000-en megsebesültek. A civil áldozatok számát pedig csak megbecsülni lehet. A szovjetek mégis megerősödve kerültek ki a harcból, és a következő évben gyors ütemben szorították ki az országból az addig rendületlenül előrenyomuló németeket.
A világtörténelem legtöbb áldozatot követelő ütközetéről számos legenda látott napvilágot, amelyek egy része későbbi kitaláció, vagy ferdítés, mások viszont a korabeli háborús propaganda állításait elevenítik fel. A hvg.hu ezekről a tévhitekről kérdezte Antony Beevor angol történészt, a Sztálingrád című monográfia szerzőjét, valamint Jochen Hellbeck német kutatót, a hamarosan Magyarországon is megjelenő Die Stalingrad-Protokolle című könyv íróját. A hosszabb anyagból én most csak a mesterlövészekkel foglalkozom.
A szovjet propaganda már a csata alatt igyekezett hőst faragni a mesterlövészekből, akik a városi harcokban valóban komoly veszélyt jelentettek az ellenségre. A leghíresebb mesterlövész, Vaszilij Zajcev szovjet források szerint 225 német katonával és tiszttel végzett, amiért megkapta a Szovjetunió Hőse kitüntetést, puskáját pedig később kiállították a Sztálingrádi Hadtörténeti Múzeumban. A 2001-es Ellenség a kapuknál című film (amely részben Zajcev emlékiratain alapult) állított neki emléket, a nyugati közönséggel is megismertette a szovjet mesterlövészek legendáját.
A korabeli háborús propagandának természetesen hősökre volt szüksége, erre a szerepre pedig ideálisak voltak a magányosan dolgozó mesterlövészek, azonban ennek a fegyvernemnek kevés valódi szerepe volt például a tüzérséghez vagy a légierőhöz képest. A sztálingrádi mesterlövészek közül egyébként nem is Zajcev, hanem egy Anatolij Csekov nevű fiatal katona volt a legsikeresebb (a szovjet sajtó szerint 256 ellenséges katonával végzett), aki még a csata vége előtt elesett. A világháború legsikeresebbnek mesterlövésze pedig nem az orosz, hanem a finn hadseregben szolgált: Simo Häyhä a finn téli háború alatt 505 szovjet katonát ölt meg.
Zajcev érdemeinek kidomoborítására a propaganda hajlandó volt eltúlozni a szerepét. Jó példa erre Erwin König őrnagy, a „legjobb német mesterlövész”, akit állítólag Zajcev ölt meg. „Königet ma sokan valós személynek tekintik, annak ellenére, hogy a német iratokban, sajtóban utalás sincs ilyen nevű mesterlövészre.” – mondta Jochen Hellbeck. „Az őrnagyot valószínűleg csak a szovjet propaganda alkotta meg, hogy méltó ellenfelet találjanak ki Zajcevnek, és hogy hangsúlyozzák, hogy Sztálingrádnál a legjobb német csapatokat győzték le, kidomborítva a Vörös Hadsereg teljesítményét.” Bár Zajcev emlékirataiban tényleg szerepel egy utalás egy „Koning” nevű német mesterlövészre, aki a berlini mesterlövész-iskola vezetője volt, azonban a német források nem tudnak ilyen nevű tisztről.
A figura egyébként az Ellenség a kapuknál című filmben is megjelenik: Königet egy bajor arisztokrataként ábrázolják, akit kifejezetten Zajcev ellen küldtek. David Robbins Patkányháború című regényében Zajcev ellenfele pedig egy Heinz Thorvald nevű SS-ezredes, azonban ekkoriban az SS-nél nem szolgált ilyen rangban mesterlövész.
(A részletek eredeti szerzője: Zubor Zalán)

2018. február 1., csütörtök

Környezetvédelem - alulról













A 950 évig állt magyar-lengyel határról (4/4)

Lengyelország 1938-ban újabb területeket foglalt el a Történeti-Magyarországból

"Miért igazságtalan a trianoni (1920) és a párizsi (1947) békediktátum" címmel könyvet írok, melynek első kötete ez év októberében fog megjelenni. Egy szeletét most megosztom a magyarság története után érdeklődőkkel. A hosszúsága miatt több részletben olvashatjátok.

Az első világháború befejezése után az akkor létrehozott Csehszlovákiával kialakult területi vitában a lengyelek - az antant támogatásával - alulmaradtak.  Nem maradt más lehetőségük, mint várni a megfelelő történelmi pillanatra, amikor a Történeti-Magyarország, valamint a Történeti-Csehország északi terülteiből az általuk jogosnak vélt további részeket magukhoz csatolhatják. Ez be is következett 13 év múlva. Az 1938. szeptember 30-i müncheni egyezmény nem teljesítette Magyarország és Lengyelország Csehszlovákiával kapcsolatos területi kérelmét, bár ezt Mussolini, olasz miniszterelnök nagyon támogatta. Amíg Németország esetében a megítélt terület azonnali átadása mellett döntöttek a nyugati nagyhatalmak vezetői, a magyar és a lengyel kormányt arra szólították fel, hogy kezdjék meg a közvetlen tárgyalásokat Csehszlovákiával a vitás kérdések rendezése céljából. A lengyel kormány mélyen meg volt sértve, hogy őket, mint nagyhatalmat meg sem hívták a müncheni konferenciára, s nélküle döntöttek. A négyhatalmi határozatot nem vette figyelembe, kihasználva a zavaros helyzetet, már 1938. szeptember 30-án ultimátumszerűen követelte Prágától az I. világháború utáni vitás területek azonnali átadását. A csehszlovák kormány engedett az erőszaknak, és október 1-én válaszjegyzékben tudatta "kész azonnal megkezdeni a terület átadásának lebonyolítására vonatkozó megbeszéléseket". A lengyelek azonban tárgyalásokba nem voltak hajlandóak belemenni, a lengyel katonák másnap (október 2-án) átlépték lengyel–csehszlovák – a valamikori antant által kijelölt – határt, és elfoglalták az általuk eredetileg követelt területeket a Történeti-Magyarországból és a Történeti-Csehországból. Ezzel Lengyelország elérte az 1772 utáni időszak legnagyobb kiterjedését.
Nemsokára Magyarország is visszakapta a Felvidék déli, magyarok által lakott sávját, majd 1939-ben Kárpátalját is.

Varsás Miklós őrmester kezet fogott egy lengyel katonával az új magyar-lengyel határon 1939-ben. A háttérben a múltat jelentő - csehszlovák címeres - határoszlop látható.

2018. január 31., szerda

Jópofa képek











 



St. Petersburgi séta 2. (USA - Florida)

          A város Történelmi Múzeumában az egyiptomi múmiától a floridai kagylóig sokminden megtalálható. Külön érdekessége az észak-amerikai sajtótörténeti újsággyűjteménye.



          Az ingyen villamos nagyon sűrűn megáll. Tetszett ez a virágokkal teli parkrészlet. A művelődési házban szinte minden nap van valami nagytermi előadás.

(A képeket 2013. január 27-én készítettem.)