2015. szeptember 30., szerda

Az idősek világnapjára - október 1.

Mi, idősek - görbe tükörben















NOSZTALGIA - Rosszabbnak hisszük magunkat! Változtatnunk kell ezen!!!

Budapest a világ legbecsületesebbek toplistájának az elején!
            Egy érdekes kísérletet eszeltek ki a kutatók, hogy megnézzék, hol élnek a legbecsületesebb emberek.  Azt vizsgálták, hogy melyik városban juttatják vissza a becsületes megtalálók a tárcákat a tulajdonosukhoz.
            Négy kontinens tizenhat városában 12-12 pénztárca elvesztését rendezte meg a Reader’s Digest újság szerkesztősége, hogy kiderítse, hol a legbecsületesebbek a megtalálók. Mindegyik tárcába 50 dollár készpénzt, mobilszámot, névjegykártyát, többféle kupont és egy családi fotót rejtettek, és parkokban, járdákon vagy bevásárlóközpontokban ejtették el őket. Összesen 47 százalék volt a visszaküldési arány.
            Különösen becsületesek voltak a budapesti megtalálók, a 12 elhagyott tárcából nyolcat juttattak vissza.
            A városok ranglistájának élén Helsinki végzett 12-ből 11 becsületes megtalálóval, Mumbaiban kilencet, Budapesten és New Yorkban nyolcat-nyolcat, Moszkvában és Amszterdamban hetet-hetet juttattak vissza gazdájának. Csak az elveszett értékek felét küldték vissza a berliniek és a ljubljanaiak (Szlovénia), Londonban (5), Varsóban (5), Románia fővárosában, Bukarestben (4), Brazilia legnépesebb városában, Rio de Janeiróban (4) és némi meglepetésre a svájci Zürichben is csak 4. Még rosszabb a helyzet. Prágában (Csehország), ahol csak három, Madridban (Spanyolország) pedig mindössze két tárcával jelentkeztek. A lista sereghatója a portugál főváros,  Lisszabon volt, egyetlen becsületes megtalálóval – aki történetesen egy holland turista volt.
            A lap azt is rögzítette, kik teszik el a megtalált tárcákat, és kik nem. Rio de Janeiro (nem a szegény negyedben, és nem egy utcagyerek) kereskedelmi negyedében egy jól öltözött, 30 körüli nő visszaadta a talált tárcát – a pénz nélkül. A 73 éves Delma Monteiro Brandão viszont, aki épp az unokájáért ment, hogy hazavigye a kislányt, amikor meglátta a földön heverő tárcát, rögtön sikerült megtalálnia a tulajdonosát. –Mert nem az enyém! – indokolta meg, miért adta vissza. "Tizenévesen elemeltem egy képes újságot egy nagyáruházból, és fizetés nélkül távoztam. Amikor az édesanyám megtudta, rám pirított, hogy ez a viselkedés elfogadhatatlan" –mondta. Zürichben pedig egy villamosvezető tette el magának az egyik pénztárcát. Varsóban 7 tálcát tettek el, mindannyian nők voltak. A szintén varsói 28 éves Marlena Kamińska biotechnológus viszont felvett egy tárcát a padról, majd felpattant a buszra. Három óra múlva felhívta a tulajdonosokat: –Voltak munkatársaim, akik azt tanácsolták, ne bajlódjam a tulajdonos keresgélésével – mesélte. –Én azonban arra gondoltam, valakinek nagyon hiányozhat ez a pénz.
            Eredményeiket áttekintve meghökkentő hasonlóságokat találtak. A kísérlet nagy tanulsága az volt, hogy nincs semmiféle tényező, ami megjósolhatóvá tenné, ki lesz becsületes. Úgy látszik, az életkor nem jelzi előre, hogy valaki becsületesen vagy becstelenül fog-e viselkedni. Mind a 16 nagyvárosban, ahol „elveszítettek” egy tárcát, fiatalok és idősek egyaránt megtartották, vagy visszaadták. A nemek között sem mutatkozott eltérés. És mintha a viszonylagos jólét sem szavatolná a becsületességet. Mindenütt akadnak becsületes és becstelen emberek. (Forrás: Richpoi Hírek, 2013)

Benedek Elek "nagy mesemondó" születésnapjára - 1859. szeptember 30.

Benedek Elek (Kisbacon, 1859. szeptember 30.Kisbacon, 1929. augusztus 17.) újságíró, író, „a nagy mesemondó”.
Bölcsésztanulmányait Székelyudvarhelyen, majd Budapesten végezte. Diákkorában néprajzi gyűjtőútra ment Sebesi Jóbbal. Újságíró lett, a Budapesti Hírlap és más lapok munkatársaként.
1887-től 1892-ig országgyűlési képviselő volt, egy ideig Szabadelvű párti, majd a Nemzeti Párthoz csatlakozott. Képviselőházi beszédeiben az ifjúsági irodalommal, a népköltészet és a népnyelv, valamint a közoktatás kérdéseivel foglalkozott.
Napilapokat és folyóiratokat szerkesztett: Magyarság (1901–02); Magyar Világ (1902–03); Magyar Kritika (1897–99); Nemzeti Iskola (1890–1905); Néptanítók Lapja (1907–09). Emellett számos lapban publikált álnéven, ezekből ad közre válogatást a kétkötetes Az ismeretlen Benedek Elek c. munka.
1889-ben részt vállalt a Pósa Lajos által indított első irodalmi értékű, hazafias szellemű gyermeklap, Az Én Újságom szerkesztésében, Sebők Zsigmonddal együtt szerkesztője volt a Jó Pajtás gyermeklapnak. Ifjúsági könyvsorozatot szerkesztett: Kís Könyvtár, amelynek folytatása B. E. kis könyvtára címmel jelent meg. 1900-ban a Kisfaludy Társaságnak is tagjává vált. Az ifjúság számára készült mese-átdolgozásai (Ezüst Mesekönyv; Arany Mesekönyv) főként az Ezeregyéjszaka és a Grimm mesék átiratai: tucatnyi új kiadásaival, újabb átdolgozásaival évtizedeken át a legfőbb és legjobb magyar mesekönyvek voltak. Verseket, színdarabokat, leányregényeket, történelmi és irodalomtörténeti műveket is írt.
1921-ben hazatért a trianoni diktátum által Romániához csatolt székelyföldi Kisbaconba, ott élt haláláig, ahol példaképe, szervezője volt a szárnyait bontogató romániai magyar kalákásoknak és a Cimbora című ifjúsági lapot szerkesztette.
Mint meseíró, a magyar gyermekirodalom egyik megteremtője. Ifjúsági írásaival, szerkesztői működésével az élen járó pedagógusok között foglal helyet.
Írói végrendeletének utolsó három szava: …fő, hogy dolgozzanak.
(Forrás: Wikipedia)