2013. december 21., szombat

A kereszténység államvallássá válása

Munkácsy: Krisztus Pilátus előtt
      A római államhatalom mindaddig türelmes volt az idegen kultuszokkal, amíg azok nem sértették az érdekeit. A keresztények azonban megtagadták a császárok istennek tekintését, mivel csak a saját istenüket tisztelhették. Ezért heves ellenállásba ütközött a Krisztus-hívők körében a császárkultusz. És elképzeléseiket még széles körben terjesztették is! Így Jézus útjában állt mind a helyi hatalomnak, mind a rómaiaknak. Júdea helytartója, Pontius Pilatus (Kr. u. 26–36) – a zsidó főpapok kérésére – keresztre feszíttette őt. Jézus Krisztus kereszthalálával tanításai nem haltak meg. Hívei őt tekintették a Megváltónak. A föltámadásba vetett hit értelmet adott az istenfélő életnek, tanai követésének. Várták közeli második eljövetelét. Az új hitet vallók – akik majd csak később nevezik magukat keresztényeknek (Krisztus-követők) – tovább folytatták mesterük munkáját.
Ugyanakkor megindultak a keresztényüldözések is, és egyre sokasodtak a keresztény mártírok, akiket hol vadállatok elé vetettek, hol keresztre feszítettek vagy elevenen elégettek. Ez azonban nem tiporta el a hitet, hanem megerősítette azt, így a kereszténység térhódítása nem lassult le. A Kr. u. 3. századra a lakosság tetemes része keresztény lett, és az üldözések miatt a rokonszenv is egyre nőtt irányukba.
A császárok hamarosan felismerték, hogy a gyengülő államhatalomnak támaszt nyújthat az új vallás, hiszen elfogadja a világi hatalmat és a társadalmi különbségeket. Nagy Konstantin és Licinius Kr. u. 313-ban, a milánói ediktumban (rendelet) szabad vallásgyakorlatot biztosított a keresztényeknek és minden más kultusznak, amellyel ezek egyenrangúvá váltak a római államvallással. Így a kereszténységnek teljes vallás- és kultuszszabadságot biztosított, azaz engedélyezett vallás lett. Ezzel a keresztényüldözés megszűnt. Az Egyház visszakapta az elkobzott vagyonát is. A kereszténység ekkorra már eljutott Örményországba, Perzsiába, Egyiptomba és valószínűleg India déli részére is.
A keresztény vallás hamarosan a birodalom fő összekötő kapcsává vált. A császárnak a birodalom kormányozhatósága érdekében egységre volt szüksége. Konstantin császár – hogy enyhítse a keresztény egyházon belüli feszültségeket a hitelvek és szertartások kérdésében – Kr. u. 325-ben összehívta az első egyetemes zsinatot Niceaban. Mivel a császár nem volt keresztény, a gyűlést, mint pontifex maximus (a birodalom vallási vezetője) hívta össze. Itt érvényesült a császár akarata: mindenkire kötelező elveket fogadtak el.
A zsinaton dogmaként (hitelv, melynek igazsága nem vitatható) Jézust isteni személynek ismerték el, és elfogadták a Szentháromság tanát (Atya, Fiú és Szentlélek azonosak, egylényegűek Istennel – homoiusion). A zsinat rendelkezéseit megtagadókat eretnekeknek nyilvánították, s az államhatalom erejével is igyekeztek őket visszaszorítani.
Az első eretnekek Arius (alexandriai presbiter) hívei, az ariánusok voltak, akik szerint Jézus Isten legkiválóbb teremtménye, de nem azonos Istennel (homusion). A következő nagy fordulat a kereszténység történetében az egységes Római Birodalom utolsó császára, Theodosius uralkodása alatt következett be, aki Kr. u. 391-ben államvallássá tette a kereszténységet és elrendelte a többi kultusz üldözését.
Egyre jobban kezdett kialakulni az egyházszervezet. A 2. század végére érvényesült az egyházi hierarchia, és ez időben emelkedett ki a püspökök közül a római pápa. A püspökségeket az érsek által vezetett érsekségek foglalták egységbe. A hívekkel közvetlen kapcsolatot a plébánosok tartották. A világi papság mellett megjelentek a szerzetesrendek; tagjaik eleinte a világtól elvonultan imádkozással töltötték az idejüket.
Giotto: Jézus mennybemenetele (Padova, Scrovegni-kápolna)

2013. december 19., csütörtök

Kálvin téri karácsonyi vásár - 2013


           10.000,- Ft 1 kg csemege! Javasoltam az eladónak, hogy miért nem adják például a feléért, hátha akkor többen vásárolnának. Azt felelte, az neki nem érné meg. Javaslom az adóhatóságnak, hogy álljanak ott lesben, és aki ebből vásárol, annak az adóbevallását azonnal kezdjék meg már az utcán vizsgálni!

 Itt sem álltak sorban

Az egész teret uralta a tárogatószó, a kurucok kedvence!



De legalább normális adagok lennének!

Karácsony ünnepére - dec. 25-26. Karácsonyi magyar szokások és hiedelmek

Betlehem (Dévényi Mariann honlapjáról)
A magyarságot letelepedésétől kezdve többféle hatás is érte, melyek együttesen a magyar karácsonyi szokások kialakulásához vezettek. Ilyenek voltak a középkortól kezdve a katolikus egyház szertartásai, karácsonyi énekei, továbbá a szerzetesek és tanítók által ideplántált színjátékszerű mozzanatok, mint a karácsonyi játékok, a jászolállítás szokása. Ezeknek a századok során népi formaváltozatai alakultak ki.
Más, inkább mágikus jellegű rítusok is meghonosodtak nálunk, mint a karácsonyi asztal szertartásos elkészítése, a karácsonyi szalmahintés szokása, a pásztorok karácsonyi vesszőhordása.
Főként katolikus vidékeken divatozott a karácsonyi asztal készítése. Somogy megyében pl. szénát borítottak az asztalra, és sarkaira különböző tárgyakat: fésűt, kaszakövet, kést raktak. Utána asztalkendővel borították le az asztalt; a Zselicségben három asztalkendőt is használtak ilyenkor, a terítőt pedig keletről nyugati irányba kellett az asztalra tenni. A jó termés reményében egy szakajtóban terményeket: zabot, búzát, kukoricát kevertek össze, erre lószerszám került, s ezt az asztal alá tették.
A hagyományos magyar paraszti életben december 25-e – mint minden nagy ünnep – munkatilalommal járt. Az állatoknak a takarmányt már előző nap odakészítették. Nem főztek, csak az előtte való napokon. Tilos volt a kölcsönkérés, kölcsönadás is, mert az is kivinné a házból a szerencsét.
A karácsonyi játékok legrégibb rétegét hazánkban is latin nyelvű liturgikus játékok képviselik, amelyek a 11. századtól kezdve az istentisztelet részét képezték. Középkori magyar nyelvű karácsonyi játékszöveg nem maradt ránk, nyomon követhetjük azonban e műfaj barokk szakaszát. A 17–18. században főként iskolások és laikus vallásos társaságok előadásairól szólnak a tudósítások.
A 19. századtól a betlehemezés két fő formáját ismerjük, az élő szereplőkkel és a bábokkal előadott karácsonyi játékot. Az utóbbit bábtáncoltató betlehemezésnek nevezik; ennek két táji központja volt: Dunántúl és a Felső-Tisza vidéke, bár szórványosan másutt is előfordult a karácsonyi bábozás. A karácsonyi népi színjáték középpontjában hazánkban a kifordított bundát viselő bohókás betlehemes pásztorok tréfálkozása, éneke, játéka áll. A betlehemezők házilag készített jászol vagy templom alakú kis betlehemet hordoznak magukkal. Ma általában gyermekek adják elő a betlehemes szövegeket, kivéve egyes székely falvak felnőtt férfiak által előadott karácsonyi misztériumait, amelyeknek külön érdekessége, hogy a pásztorok állatbőrből készült, félelmes álarcokat hordanak. Ilyen pl. a Bukovinából Tolna megyébe települt székelyek ún. csobánolása (betlehemes játéka).
A betlehemes játékok fő jelenete hazánkban a pásztorjáték. A mezőn alvó pásztorokat az angyal keltegeti, és az újszülött Jézushoz küldi. A főszereplő egy süket öreg pásztor, akinek tréfás félreértései alkotják a humor fő forrását. A játékok további mozzanatai a következők: a szent család szállást keres (itt a játék bemutathatja a szállást megtagadó gazda vagy a gazdag kovács keményszívűségét és a keményszívűség büntetését is). Ezután a pásztorok, néha a napkeleti királyok is, ajándékot visznek a kisdednek. A játék része lehet a Heródes-jelenet is, pl. Heródes találkozása a napkeleti királyokkal, tanácskozása vezéreivel stb., de a Heródes-játék külön vízkereszti játék tárgya is lehet.
Az ország sok részében karácsonykor a pásztorok vesszőt hordtak a házakhoz. Az Ipoly menti falvakban karácsony böjtjén a csordás egy csomó vesszővel végigjárta azokat a házakat, ahol tehenet tartottak. A gazdaasszony a csomóból annyi vesszőt húzott ki, amennyi tehén a háznál volt, s ezzel megcsapkodta a csordás lába szárát. A vesszőhordás általában köszöntő mondásával is összekapcsolódott.

Karácsony ünnepére - dec. 25-26. - - - A kereszténység kialakulása

A kereszténység kialakulása
Jézus hívei őt tekintették a megváltónak, és hittek a kivégzése utáni feltámadásában. Ezzel értelmet adtak tanításai követéséhez. Jeruzsálemben kis közösség alakult ki Péter apostol vezetésével, akik Jézus tanait tovább hirdették. Keresztényeknek – „Krisztushívőknek” nevezték őket. (A zsidóság nem ismerte el Jézust megváltónak, hiszen nem hozta el a szabadulást a római megszállás alól.) 

Jézus tanai gyorsan terjedtek a hellenisztikus világban, elsősorban a diaszpóra zsidó közösségeiben. Univerzálissá azonban Pál apostol tevékenysége tette Jézus tanításait. Pál (eredeti nevén Saul) a zsidó diaszpóra tagjaként farizeus-nevelésben részesült, és eleinte üldözte a keresztényeket. Egy csodás látomás után azonban megtért, és a keresztény vallás leghatásosabb terjesztője lett. Ezt a csodás eseményt nevezték később „páli fordulatnak”. Pál apostol azt hirdette, hogy a megváltás Jézus halálával megtörtént, és aki hisz benne, üdvözül. Isten azonban próbára teszi az emberek hitét, így – Istentől valóként – el kell fogadni a világ rendjét, és a hatalmat is. Ennek megfelelően a gazdagok is üdvözülhetnek, ha pénzüket a szegények gyámolítására fordítják. Pál apostol tanításai szerint a népek „testvérek” a megváltásban, így abból nem csak a zsidók részesülhetnek.
Képek:
-Csontváry: Mária kútja Názáretben (1908. Olaj, vászon, 362x516 cm. Csontváry Múzeum, Pécs)
-Szent Pál apostol, Bp, Belvárosi Szent Mihály-templom (Fotó: Lezega Dénes István)

2013. december 18., szerda

Karácsony ünnepére - dec. 25-26. Ünnepi menü takarékosan

Ünnepi menü takarékosan
            Kevés pénzből sem kell lemondanunk az ünnepi asztal több fogásáról. Íme pulyka alsó- vagy felsőcombból egy viszonylag olcsó ételsor:
            A pulykahúsból főzzünk levest jó sok zöldséggel. Amíg lassan forr a levesnek való, készítsük el a szokásos húsba való tölteléket. (Ha van otthon néhány szem gesztenye, darálhatunk bele azt is.) Amikor a hús már majdnem megpuhult, vegyük ki a levesből, kissé hűtsük le, és távolítsuk el az inakat. Ezután a gombóccá formált tölteléket rakjuk körbe a főtt hússal, majd az egészet takarjuk be hajszálvékony füstölt szalonna szeletekkel, és hogy ne essen szét, kötözzük össze, mint a füstölt sonkát szokás. Tegyük felmelegített olajba vagy zsírba, és pirítsuk a sütőben addig, amíg a szalonna szép barnás színt nem kap. Köretként készíthetünk hozzá rizst vagy pirított burgonyát. Ez utóbbit például úgy, hogy a hasábba vágott, félig megfőtt burgonyát készre sütjük a zsiradékban, amiben a hús pirult.
            Savanyúság helyett főzhetünk mellé befőttet: 7 deci vízhez tegyünk 6–8 szem szegfűszeget, késhegynyi őrölt fahéjat, egy evőkanál citromlevet és ízlésünknek megfelelő mennyiségű cukrot vagy édesítőszert. Főzzük pár percig, majd tegyük bele a meghámozott, gerezdekre vágott jonatán almát. Mikor újra felforr, azonnal vegyük le a lángról, s ha kissé kihűlt, ízesítsük citromlével, esetleg néhány vékonyra szelt citromkarikával. Jól lehűtve nagyon finom.
            A leveszöldséget aprítsuk kis kockákra, tegyünk hozzá egy héjában megfőtt, apróra vágott krumplit egy kis ugyancsak felkockázott almát. Keverjük össze tejföllel vegyített majonézzel vagy kevés mustárral, őrölt borssal ízesített kefirrel.
            Desszertnek süssünk lekváros lepényt: 25 dkg porcukrot 3 vagy 4 egész tojással verjük sűrű habbá, keverjünk hozzá 10 dkg felolvasztott, de nem meleg margarint, 1 deci tejfölt, 3 kanál barack- vagy málnalekvárt, végül egy egész sütőporral elkevert 35 dkg lisztet. Kivajazott, lisztezett vagy sütőpapírral kibélelt tepsiben kell megsütni.

2013. december 17., kedd

Decemberben aktuális viccek

         Kezembe került a Móricka c. lap 2012. decemberi száma . Benne találtam sok olyan viccet, amelyek csak az év vége felé aktuálisak. Közülük emeltem ki néhányat.