2016. június 4., szombat

A trianoni békediktátum aláírásának napja - 1920. június 4.

Néhány nyilatkozat:
Egy nemzet sincs megalázva azzal, hogy legyőzték, vagy ha aláírt – késsel a torkán – egy végzetes békeszerződést. Becstelenné válik azonban, ha nem tiltakozik, ha tönkretételéhez maga is hozzájárulását adja. Nem a vesztés a bukás, hanem a lemondás" - Théophile Delcassé, volt francia külügyminiszter.

"Rájuk erőszakolták a békét, de ez a béke uzsorás béke, gyilkosok és mészárosok békéje... hallatlan béke, rabló béke... ez nem béke, ezek olyan feltételek, amelyeket útonállók késsel a kezükben diktálnak a védtelen áldozatoknak" - Vlagyimir Iljics Lenin a Szovjetunió vezetője (a Szovjetunió mellett az USA sem írta alá a diktátumot, Lengyelország pedig nem ratifikálta. Mi nem tehettünk mást késsel a torkunkon!!!!).

          Már készen volt a diktátum szövege a harmadára csonkolt országról, a hadisarcról, a környező - lelkiismertük háborgása miatt a magyarokra - acsarkodó országokról, a  szétdarabolt nemzeti vagyon miatt is életképtelen országról. Ekkor a győztesek - kirakatintézkedésként - meghallgatták Apponyi Albertet, aki három világnyelven is elmondta szívszorító, legendás védőbeszédét az ezeréves határért. Ebből egy részlet: "Érzem a felelősség roppant súlyát, amely rám nehezedik abban a pillanatban, amikor Magyarország részéről a békefeltételeket illetően az első szót ejtem. Nem tétovázom azonban, és nyíltan kimondom, hogy a békefeltételek úgy, amint Önök szívesek voltak nekünk átnyújtani, lényeges módosítások nélkül elfogadhatatlanok. Tisztán látom azonban a veszélyeket és bajokat, amelyek a béke aláírásának megtagadásából származhatnak. Mégis, ha Magyarország abba a helyzetbe állíttatnék, hogy választania kellene a béke elfogadása vagy visszautasítása között, úgy tulajdonképpen arra a kérdésre adna választ: helyes-e öngyilkosnak lennie, nehogy megöljék".

          Ha ma körülnézünk, jóformán csak az akkor Magyarországra vonatkozó határok maradtak. Északon Csehszlovákia helyett Szlovákia, északkeleten ugyancsak Csehszlovákia helyett Ukrajna került fel a térképre. Románia ugyan visszaszerezte Észak-Erdélyt, de keleti területeiből Ukrajna és Bulgária kapott részeket, és megalakult a független Moldávia. Délen Jugoszlávia helyett Szerbiát, Horvátországot és Szlovéniát találjuk. Magyarország testéből Triesztet és környékét Olaszország szerezte meg Trianon után, ma ez is Horvátország része. Igazából csak a bennünket háborúba rángató, majd velünk együtt vereséget szenvedett Ausztriának maradt meg azóta is háborítatlanul a tőlünk hozzácsatolt Őrvidék (Burgenlandnak nevezik). Ez a sors legérdekesebb, legfurcsább, legtisztességtelenebb fintora!


Magyar specialitás, hogy a bajból is tud humort csinálni, pl:

József Attila: Nem, nem, soha!

Szép kincses Kolozsvár, Mátyás büszkesége, 
Nem lehet, nem, soha! Oláhország éke! 
Nem teremhet Bánát a rácnak kenyeret! 
Magyar szél fog fúni a Kárpátok felett! 

Ha eljő az idő - a sírok nyílnak fel, 
Ha eljő az idő - a magyar talpra kel, 
Ha eljő az idő - erős lesz a karunk, 
Várjatok, Testvérek, ott leszünk, nem adunk! 

Majd nemes haraggal rohanunk előre, 
Vérkeresztet festünk majd a határkőre 
És mindent letiprunk! - Az lesz a viadal!! - 
Szembeszállunk mi a poklok kapuival! 

Bömbölve rohanunk majd, mint a tengerár, 
Egy csepp vérig küzdünk s áll a magyar határ 
Teljes egészében, mint nem is oly régen 
És csillagunk ismét tündöklik az égen. 

A lobogónk lobog, villámlik a kardunk, 
Fut a gaz előlünk - hisz magyarok vagyunk! 
Felhatol az égig haragos szózatunk: 
Hazánkat akarjuk! vagy érte meghalunk. 

Nem lész kisebb Hazánk, nem, egy arasszal sem, 
Úgy fogsz tündökölni, mint régen, fényesen! 
Magyar rónán, hegyen egy kiáltás zúg át: 
Nem engedjük soha! soha Árpád honát! 

(1922 első fele)

Szép Ernő: Felhő

Megláttam egy felhőt
Szép viola felhőt
Olyan volt, olyan volt
Mint a boldog álom,
Szoboszlai kenyér
A hetivásáron,
Gyenge domb a pusztán,
Koszorú a bálon,
Olyanforma felhő,
Olyan teljes forma,
Mint az a te orcád
Teljes Magyarország.
Néztem azt a felhőt,
Halványodó felhőt,
Megállottam, néztem
Odafent az égen,
A rózsás, a füstös
Alkonyatvidéken,
Úgy fájt az én szívem,
Ahogy nem fájt régen,
Néztem azt a felhőt,
Míg a magas szelek
Széthúzták, elhordták,
Volt, nincs Magyarország.
(1921)