A balatonfüredi Anna-bál tiszteletére

A romantikus Anna-bálok

Az első balatonfüredi Anna-bált 1825. július 26-án rendezte Szentgyörgyi-Horváth József, lánya, Anna Krisztina kisasszony tiszteletére. A 74 szobás fogadót kicsinosították, és meghívták rá a Füreden üdülő előkelőségeket.

A Hortváth-ház ekkor már 29 éve állt, Szentgyörgyi-Horváth Zsigmond császári kamarás, belső titkos tanácsos, Békés megye főispánja és a Szent István-rend nagykeresztjének tulajdonosa építtette szálloda céljára. Akkor még nem gondolhatta, hogy negyedszülött fia teszi ismertté az épületet, és hogy a család neve nem a „kiváló férfiak” tetteiért, hanem egy alig felserdült leányunoka révén kerül be a történelembe.

Az első bál várakozáson felül sikerült, mert amellett, hogy a vendégek jól érezték magukat – Anna is elkelt. Mint ahogy a mesében szokott lenni, első látásra egymásba szeretett egy huszártiszttel, melyet hamarosan esküvő követett. A család keresve sem találhatott volna különb férjet leányuknak, mint amit az Anna-báli véletlen hozott, hiszen eleméri és ittebei Kiss Ernő egy egyenes ívű nagy karrier előtt álló, csinos, jóképű, dúsgazdag családból származó főhadnagy volt. A szabadságharc kitörésekor már huszárezredes és ezredparancsnok, több magas kitüntetés birtokosa, tábornoki kinevezés előtt állt a császári hadseregben. Hazaszeretetét bizonyítja, hogy 1848-ban nagy tömegű ezüstöt ajánlott fel a hazának, melyből egy huszárezredet lehetett felállítani. A forradalmi hadseregben altábornagy és országos főparancsnok volt, a perlaszi győzelemért érdemrendet kapott. Az aradi tizenhárom tagjaként a sors fintora lett, hogy katonatársa és kártyabarátja, Haynau táborszernagy hagyta jóvá golyó általi halálra szóló ítéletét.

Az első bált követte a többi, s rövid időn belül rangos társasági eseménynek számított. 1836-bana a Rajzolatokban ezt olvashatjuk: „Az Anna-bál fényes volt, jeles vendégkoszorú gyűlt össze annak szebbítésére a szomszéd megyékből is, köztük nem egy érdekes személy lelki és testi szépség tekintetéből.”

Egy esztendővel később egy angol utazó Londonban kiadorr könyvében elsőként ír magáról a bál lefolyásáról. Meglepte, hogy nálunk a bálban részt vevő hölgyeket bármely jelen lévő férfi elviheti táncolni, nem csak az ismerősei. A nem táncoló dámák a teremben körben ülnek, míg az urak a terem közepén állnak.

Évről évre nőtt a bál népszerűsége. 1846-ban a Jókai és Petőfi szerkesztette Életképek ár azon méltatlankodott, hogy „…aki egy népes Anna-bál előestéjén érezik Füredre, nem kap lakást”. A szabadságharcot a túlerő leverte, a nemzet némaságba burkolódzott. A fagyos csendet 1850-ben a jótékonysági céllal, egyszerű táncos összejövetelnek hirdetett füredi Anna-bál törte meg. Ezen az estén csak palotást, csárdást és verbunkost táncoltak. A tombolán sok nyeremény volt, de egyforma. Emléktárgynak szánták: egyszerű, piros üvegből fújt pohár, alig láthatóan bekarcolva a magyar címer és a felirat: Éljen a magyar hon! Ez volt az ún. honvédpohár, melynek ára hadiözvegyek és –árvák életét segítette.

A Bach-korszakban az Anna-bálokon az ifjúság magyar ruhában reggelig ropta a csárdást, mellyel magyarsága mellett tüntetett. Ezekben az években nem választottak bálkirálynőt sem, a király szó mindenféle összefüggésben rosszul csengett.

A bált társadalmi események színhelyéül is választották, például 1865-ben itt jegyezte el Vörösmarty Ilonát, a költő leányát Széll Kálmán szolgabíró, a későbbi magyar miniszterelnök. Rendszeresen megjelentek neves személyek is, emelve a bál fényét, például Blaha Lujza, Jókai Mór, Deák Ferenc, Klapka György. 1945 és 1954 között ideiglenesen szünetelt a Anna-bálok rendezése, de azóta újra hazánk első báljainak egyikeként emlegetik. Az idén lesz bálkirálynő-választásis, és remélhetőleg most is szövődnek romantikus szerelmek.
(Forrás – Batár Zsolt Botond cikke a Veszprémi 7 Napban, 1998. július 16.)